Megkezdődött a csoportos
létszámleépítés harmadik hulláma a Közmédiában. Ennek nyomán megszűnik a Magyar Rádió
regionális szerkesztőségeinek önálló műsora, a vidéki műsorkészítők többsége távozik. Hatvan éves hagyományai ellenére a közvélemény csak akkor vette észre, hogy vannak
vidéki műsorok, amikor a stúdiók bezárását bejelentették. Kevesen
hallgatták ezeket a rádiókat. De ez nem csak Magyar Rádió korábbi és jelenlegi
elnökségének hibája, hanem a dolgozóké is. Ezalatt Romániában 24 órás magyar nyelvű műsort indít a román közszolgálati rádió.
 |
A Magyar Rádió szegedi szerkesztőségének épülete
fotó: B.T. |
Ezalatt Magyarországon…
a
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) megszűnteti a még
meglévő miskolci, debreceni, szegedi, pécsi illetve győri stúdió műsorát. A
tulajdonában lévő épületeket értékesíti, a bérleményeket – például a
cívisvárosi stúdiót – pedig felmondja. A Pécsett és Szeged városában
található szerkesztőségek azért maradhatnak meg, mert a nemzetiségi műsorok,
amelyek előállítását még az 2010-ben elfogadott Médiatörvény is előírja, ebben
a két városban készülnek. A helyben készülő regionális programok sugárzása
viszont mind az öt városban megszűnik, a munkatársak többségét pedig elküldik.
Ez volt Magyarországon
Az első körzeti
stúdiókat azért hozták létre, hogy legyen tartalék stúdió vidéken, ha a
fővárosban valamilyen okból kifolyólag nem lehetséges a műsorkészítés. Az első
regionális műsor 1952-ben szólalt meg Nyíregyházán, ezt követően sorra álltak
szolgálatba a körzeti stúdiók Szolnokon, Miskolcon, Pécsen, Győrben, Szegeden,
Debrecenben, Szombathelyen és Nagykanizsán.
A Magyar Rádió
debreceni stúdiója 1988. december 21-én kezdte meg működését. A stáb Pallai
János alapító főszerkesztő vezetésével állt fel, kezdetben a néhai Danubius
Rádió debreceni frekvenciáján sugárzott, majd a Danubius privatizálását
követően a 91,4 MHz-es hullámsávra költözött a debreceni szerkesztőség
programja.
2007-ben Such
György elnöksége alatt Lovász Attila irányításával újrahangolták a vidéki struktúrát, amelynek nyomán
megszűnt a műsorkészítés Nyíregyházán és Szolnokon is. A bezárt stúdiók frekvenciáin ekkortól a debreceni stúdió műsora szólt MR6 néven. A 2007-es átszervezés természetesen munkahelyek megszűnésével is
járt, Szolnokon és Nyíregyházán két illetve három egykori műsorkészítő maradt tudósítóként. Később, 2011-ben a szolnoki stúdió frekvenciáját, és így a két szolnoki tudósítót is átadták Szegednek, ahol sokszor hat órás adásidő kitöltése is komoly kihívást jelentett.
A szolnoki
stúdió átpasszolása is árulkodik arról a koncepciótlanságról és fejetlenségről,
amely Such György elnök távozása után alakult ki 2010-ben vidéken. Ma az
Országgyűlés hivatalának főigazgatójaként tevékenykedő Such akkor nem élt a
pályázat nélküli hosszabbítás lehetőségével, annak ellenére, hogy végül sikeres elnöki ciklust zárt. Nemcsak a Kossuth és Petőfi Rádió hallgatottsága
növekedett, hanem pénzügyileg is nyereségessé tette a médiumot. A távozása óta
eltelt időszakban többek között a rendszertelenül váltakozó adásideje és az
újbóli névváltozás (MR6-ból ismét Régió Rádió lett) előjelezte azt, hogy nem
fontosak már a vidéki stúdiók. Az MTVA első létszámleépítésekor már arról
suttogtak szakmai körökben, hogy megszámláltattak a regionális stúdiók napjai.
A második elbocsátási hullám során olyan tapasztalt műsorkészítők is utcára
kerültek, akiknek csak 2-3 év volt hátra a nyugdíjig, sőt, volt, akinek - a dolgozóktól származó információk szerint - még ennél is kevesebb. Ezzel egy időben zajlott regionális televízióstúdiók felszámolása, így ezt követően néhány tévés munkavállaló átkerült a regionális rádiókhoz, de most onnan is menniük kell.
Az utóbbi időszakban olyan kevés műsorkészítő maradt, hogy például Debrecenben a mindössze öt órás saját
műsoridőt is gyakran ismétlésekkel töltötték ki. De ezt mutatja az a tény is,
hogy szintén a cívisvárosi szerkesztőségben azt a nyíregyházi stúdióból
nyugalmazott munkatársat hívták vissza külsős munkatársnak, aki a 2007-ben a
debreceni és nyíregyházi stúdiók összevonását a bezárt szabolcsi megyeszékhely
szerkesztőségének vezetőjeként levezényelte.
Fűnyírás
A média által
már novemberben megszellőztetett, majd a december elején a vagyonkezelő által
megerősített csoportos létszámleépítés keretében először 255 álláshely
megszüntetéséről szóltak a hírek, ebből 81 fő a Magyar Rádió állományát
érintette volna. A Központi Üzemi Tanáccsal (KÜT) folytatott tárgyalások
elakadtak, de a MTVA közleménye szerint most 255 dolgozó helyett „csak” 215
munkatárásától válik meg a Vagyonkezelő Alap. Mivel a vidéki stúdiók bezárását
sajtótájékoztatón jelentették be, ebből az következik, hogy a vidéki rádiósok túlnyomó többségének is
felmondanak. A hírek szerint mindenhol egy-két dolgozót tartana meg a Böröcz
József vezette MTVA, a maradók egy része hírekkel, tudósításokkal látná el a
Kossuth Rádiót, mások viszont a fővárosban kaphatnak feladatot a munkáltatótól. Ez nem újdonság, hiszen országos érintettségű anyagokat vidéki munkatársak is készítenek, de arra is van példa, hogy a pécsi és szolnoki vagy miskolci munkatársak szerkesztői feladatokat is ellátnak a budapesti stúdióban, mivel nincs elegendő tapasztalt újságíró például a Krónika szerkesztésére. Bizonyára jobban megéri Budapestre utaztatni, esetleg szállást is biztosítani a miskolci,
debreceni, szegedi, pécsi és győri munkatársaknak...
Ezalatt Romániában…
is jelentős
leépítés készülődik a közmédiában: a román közszolgálati televíziónál (TVR) is
december 21-én derül ki, kik azok, akikre számítanak a jövőben is. A társaság
2784 érintett alkalmazottjából 2562 szakember képességeit osztályozták és
értékelték. Az eredményekről kedden értesítették az érintetteket, fellebbezési
lehetőségük péntekig van. Kacsó Sándor, a bukaresti magyar adás főszerkesztője
a Krónika c. erdélyi lapnak úgy nyilatkozott, hogy még nem tudni, a
kisebbségeket milyen mértékben érintik az elbocsátások. Ennek oka – mint mondja
–, „hogy hiába van például kisebb osztályzata egy magyar tévésnek, mint román
kollégájának, a létszámhoz viszonyítva arányosan kell végrehajtani a
leépítéseket” – nyilatkozta a Krónikának. A televízió azért kényszerül a
jelentős elbocsátásokra, mert az elmúlt időszakban a TVR adóssága 146 millió
euróra nőtt.
Keleti
szomszédunknál viszont nem ugyanaz az apparátus irányítja a közszolgálati
rádiót és televíziót. Így fordulhatott elő az, hogy a rádió gazdasága az elmúlt
években stabilnak bizonyult, amelyet vezérigazgatóként magyar nemzetiségű és
anyanyelvű Demeter András vezetett. Az egykori színházigazgató azonban júniusban
lemondott tisztségéről, annak ellenére, hogy közvetlenül előtte az akkor
felálló Emil Boc vezette kormány elfogadta beszámolóját. Demeter azzal
indokolta távozását, hogy az utóbbi öt évben a rádió részben maga fedezte a
sugárzási díjakat, holott ennek biztosítása a törvény szerint teljes egészében
a kormány feladata lett volna. Ilyen körülmények között pedig úgy érezte, fennáll
annak a veszélye, hogy a rádió hallgatókat veszít, ami vélhetően további
bevételcsökkenést eredményezhet – állt a távozó elnök levelében. A volt
temesvári színházigazgató és színész a rádió igazgatótanácsának viszont tagja
maradt.
Ilyen
körülmények között sikerült a Marosvásárhelyi Rádiónak régóta dédelgetett álmát
megvalósítania. A rádió 55 éves születésnapján már 24 órában sugároz majd Székelyföldön egy új frekvencián.
A Román Területi
Rádió tíz regionális stúdióinak egyike a marosvásárhelyi, de további háromban készül még magyar műsor: Vásárhely mellett Kolozsváron, Temesváron és Bukarestben
(mindhárom szerkesztőség magyar műsora jól fogható Kelet-Magyarországon a
középhullámú frekvenciákon). Temesvár, valamint a román főváros magyar
nemzetiségűeknek szánt műsora egyaránt egyórás időtartamú. Utóbbi egész Erdélyben fogható.
Kolozsvár stúdiójában hétköznapokon ötórányi magyar műsor készül. A
Marosvásárhelyi Rádió pedig jelenleg heti 50 órában sugároz magyar nyelven. Magyar
adás tehát több megyében is van, sőt, néhány megyében a magyar nemzetiségű hallgatók akár a többi stúdió műsorát is elérhetik. A probléma inkább az, ami
Magyarországról is jól érzékelhető, hogy egy-egy frekvencián nem folyamatos az ugyanazon nyelven sugárzott műsor, így a magyar nyelvűek sem. Például a
kolozsvári stúdió reggel ad két órában magyarul az 1593 KHz-es frekvencián, majd román és német nyelvű műsor
is hallható itt, mígnem délután előbb a bukaresti egyórás aztán pedig Kolozsváron
készített három órás magyar adás követhető ezen a hullámsávon. Hasonló a jelenlegi helyzet a
Marosvásárhelyi Rádió esetében is, ahol – bár megszakítás nélkül, hétköznapokon magyar a műsor, de délelőtt és kora este a román szerkesztőség adását közvetítik. Nem csak a hallgatói, hanem műsorkészítői szempontból sem előnyös
ez a felállás, hiszen mind a román, mind a magyar adásfolyam megtörik, ami
bizony ma már, de talán helyesebb, ha azt írom, hogy ma is elkapcsolási
faktornak minősül. Nem biztos ugyanis, hogy aki elteker, vissza is tér,
függetlenül attól, hogy az egymás mellett elő két etnikum érti a másik nyelvét,
ami ugyan a magyaroktól elvárható, vagyis értik és beszélik is a román nyelvet, a román hallgatókkal szemben viszont nem egy
jogos elvárás a magyar nyelv ismerete. Ez a helyzet változhat 2013-ban a marosvásárhelyi területi stúdió
esetében.
Lám, az Európai
Unió legszegényebb országában, az anyaországi magyarok által többnyire csak lesajnált
Romániában jut figyelem a regionális stúdiókra, hiszen felismerték, hogy komoly lehetőségek
vannak a regionális rádiózásban (az osztrák vagy német példákkal most nem hozakodnék elő). Tőlünk nyugatra és keletre egyaránt lehet
gazdaságilag sikeres regionális adást fenntartani, és hallgatók által kedvelt rádiót működtetni. A Román Területi Rádió az egész országot lefedi, és annak ellenére,
hogy több nyelven is szolgáltat, a hallgatottságban országos listavezető 14,6
%-os piaci részesedésével. Csúcsidőben homogén célközönséget céloz meg, a
reklámozóknak készült saját felméréseik szerint közepes és magasan kvalifikált
hallgatóságot mondhat magáénak. Ehhez ultrarövid- és
középhullámú frekvenciákat egyaránt használnak.
Tényleg zöldebb a szomszéd fűje
A naponta több
órában sugárzó Kolozsvári és a Marosvásárhelyi Rádió, amelyek – hasonlóan
a másik nyolc területi státuszú stúdiótársukhoz – teljes mértékben autonóm szervezetek,
műsorstruktúrája leginkább az MR6 2009-es műsorrácsához hasonló. A hírműsorok, a szolgáltató és tájékoztató műsorok folyamát tematikus blokkok teszik
változatossá, hétvégénként pedig a híradások mellett főleg tematikus magazinok
teszik teljessé a programkínálatot. Ilyen volt az MR6 abban az időszakban, amikor regionális szerkesztőségek a kimúlás előtt utolsó erejükkel még megpróbálkoztak a feltámadással. Utólag mondhatjuk, tartalmi szempontból sikeres vállalkozás volt, hiszen magas színvonalú műsorok készültek, elég ha csak a "Vidék
Magyarországa" címet viselő programra gondolunk, de a brand vonatkozásában már korántsem állíthatjuk ezt. Nem fordítottak elegendő figyelmet a megváltozott rádiózási szokásokra, és figyelmen kívül hagyták azt a tényt is, hogy a
keleti normás URH frekvenciák lekapcsolásával a műsor vétele több stúdió
esetében is már az adott város határában is zajos volt, a megye, sőt a régió
más részein pedig fogni sem lehetett. Azaz színvonalas és értékes műsorok készültek, de azok nem jutottak el a hallgatókhoz. Azt sem tudták az emberek, hogy léteznek ezek a programok. Marketing nélkül pedig ma lehetetlen egy rádiót fenntartani.
Kezdjük a
rádiózás formájának átalakulásával. Nem újdonság: ma az emberek főként
háttérrádióznak, az élet ritmusa is gyorsabb lett. Ennél fogva nem elég, ha
pörgős egy reggeli műsor. Tény, hogy nem voltak ugyan hosszú anyagok a reggeli műsorokban, később
sem sok, de példának okáért teljes mértékben hiányzott az interakció a rádióból. Nem csak reggel, hanem egész nap. Valójában
évtizedek óta hiányzik: amióta nincsenek játékok, amióta megszűntek a
kívánságműsorok. Egy vezetékes telefon ugyanis ezt a funkciót ma már nem képes
betölteni. Nem volt SMS-szám, ahol hozzá lehetett volna szólni a műsorhoz, mint
ahogyan ez a Kossuth Rádióban futó Napközben vagy a Közelről című műsorokban
megtehető. Nem kellett volna tehát a spanyol viaszt feltalálni. Álságosan legyinthetünk például a Facebookra, azonban ott ingyen
érhető el a potenciális médiafogyasztó, különösen a fiatalabb generációk,
akikkel szemben óriási hendikeppel indul egy alapjában véve beszélgetős
közszolgálati rádió. A jó példa pedig adott lett volna, elég lett volna továbbra is a
„nagy testvért”, a Kossuth Rádiót másolni.
Mikor volt a regionális rádióknak utoljára kitelepülése? Akkor, amikor még Miskolci vagy éppen Nyíregyházi Rádióként ismerték őket a hallgatók. Le lehet szólni a falunapokat, de annál alkalmasabb helyeket nehéz találni a brandépítésre, hiszen többek között azok vesznek részt egy-egy ilyen rendezvényen, akikhez el szeretne jutni a rádió, és relatíve olcsón, akár barterügylet keretében is megforgatható a köztudatban a médium neve. De elmaradtak az MR6 indulásakor beharangozott médiakampányok is, amelyek révén még szélesebb körben lehet közel férkőzni a potenciális hallgatóhoz. Az utóbbi időben pedig már a megyei napilapokból is eltűnt a regionális szerkesztőségek napi műsora.
 |
A debreceni és a miskolci szerk. műsorai. Sorrendben Debrecen: 1989.04.16.; 1994.05.27. és 1997.12.17.
Miskolc: 1999.06.12. és 2000.01.18.
forrás: Hajdú-Bihari Napló, Déli Hírlap |
A közösségi
médiában rejlő lehetőségek kiaknázásának elmaradása óriási hiba, ha akarták volna, minimális
befektetéssel lehetett volna a regionális stúdiók márkáját építeni. Azaz a regionális
stúdiók bezárásáért felelősség terheli a vezetőséget, mert nem tettek semmit a
Régió Rádiók fennmaradásáért. És igen, ebben az értelemben felelősek a vidéki
stúdiók stúdióvezetői és munkatársai is, amiért nem vállalta fel senki a
márkaépítés legalább eme költséghatékony formáját; mert nem akarták tudomásul venni, hogy ahhoz, hogy egy rádió ne csak szóljon, hanem sikeresen is működjön, tenni is kell. Ezt elmulasztották. Talán túlságosan kényelmes pozíció a közszolgálati rádió szervezeti egységéhez tartozó, így az adófizetők pénzéből fenntartott rádió alkalmazásában állni.
Évek óta nem
készült egyetlen felmérés sem, a regionális rádiók nem szerepeltek a havi
rendszerességgel publikált rádiós felmérésekben sem, nyilván azért, mert az
ilyen közvélemény-kutatásokért is fizetni kell. Ezt onnan tudom, hogy 2009-ben a szakdolgozatomban a regionális szerkesztőségek hírszerveződését vizsgáltam, és több stúdióvezetővel is beszélgettem, valamint a Magyar Rádió egyik akkori alelnökével is készítettem interjút. De szemmel látható volt az is, hogyan
vonták el a pénzt az évek során vidéktől. Ha csak a Such-éra végétől számoljuk, 2010 óta mind kevesebb munkatárs
dolgozott a stúdiókban, kevesebb lett a tudósítás, a helyszíni riport. Csak egy
példa: Balmazújváros volt a Tisza-tavi polgármesterek találkozójának
házigazdája októberben, amelyen Fazekas Sándor Vidékfejlesztési Miniszter több
százmilliós víztározó kapacitás építését jelentette be, és napokig vezető anyag
volt az országos médiákban is. A debreceni stúdió két telefoninterjúval zárta
rövidre az erről való híradást, nem delegált egyetlen munkatársat sem a fórumra, pedig a debreceni stúdiótól mindössze 25
kilométerre fekszik ez a 18 ezres lélekszámú település, holott egy ilyen seregszemlén több napi magazinműsor anyagát
lehet rögzíteni, ehelyett ment adásban hétköznap is a hétvégi portréműsor ismétlése és egy archívumból
elővett interjú.
Jelentős
problémát jelentett továbbá, hogy hiányoztak a rádiózás műszaki feltételei több esetben
is, hiszen a lefedettség sem volt sok esetben biztosított. Míg a keleti normás
URH frekvenciákat használták, addig többé-kevésbé lefedték az adott régiót,
különösen úgy, hogy az adók 1997. február 1-jén történő lekapcsolása idején még
kilenc vidéki rádiós műhely működött az országban. Ezt követően például a szegedi
szerkesztőség műsorának vétele már a várostáblánál sem volt tiszta, mivel a helyi
frekvencia 0,76 KW-tal sugárzott. A győri stúdiónak pedig URH frekvenciája nem
volt, a középhullámú sugárzás ugyan nagyobb lefedettséget biztosított, de ez a hangminőség a digitális technika korában már elfogadhatatlan még egy átlagos igényű
rádióhallgató számára is.
2007-ben rendkívül
sok kritikát kapott a Rádió vezetése azért, amiért három szerkesztőség
műsorkészítői gyakorlatát szüntették meg, illetve amiért átformálták az addig
alapvetően talk formátumú Petőfi Rádiót egy a fiatalokat megcélzó alternatív zenei
adóvá. Most, pontosabban december 21-én minden vidéki szerkesztőség elhallgat
végleg, hogy átadja helyét a magyar nótákat és operett muzsikát sugárzó Dankó
Rádiónak. Teszi ezt akkor, amikor a közmédia a gazdag állami támogatásnak
köszönhetően sokkal több pénzből gazdálkodhat, mint az előző kurzus
idején, és akkor, amikor milliárdokat lehet eltapsolni olyan bukott televíziós
sorozatra, mint a Marslakók.
Böröcz István
szerint a regionális rádióadások jövőjének meghatározásakor merült fel, hogy
kiszorult a magyar nóta kiszorult a médiából. A mondat második fele
azonban csúsztatás, az első valóságtartalmáról nem tudok nyilatkozni. Nem szorult ki. A
rádióban is csak háttérbe szorult. Erről azonban a Rádió jelenlegi vezetése is
tehet, hiszen 2010-ben még mindennap fél órás
nótaműsor szerepelt éppen a regionális stúdiók programjában, hétvégén pedig egyórás
nótaösszeállítást lehetett hallani annak a Tarnai Kiss Lászlónak a
szerkesztésében, aki a Dankó Rádiót felelős szerkesztőként igazgatni fogja. Egyrészt
a nóta éppen olyan rétegműfaj, mint a komolyzene, ami csak véges számú
közönségre számíthat; másrészt, noha valóban van rá igény, az biztos, hogy
nem reggeltől estig tartó népies műzeneözönre van szükség. Mert ez a budapesti vezetés vidékiekről alkotott képéről is sokat elárul: azt gondolják, hogy a nem budapesti lakosság egy gumicsizmás, dalolászó massza. Noha
nincsenek egzakt felméréseim, de alighanem legalább ilyen széles tömegek
érdeklődnek a helyi közélet eseményei iránt, mint ahányan 24 órás nóta- és operettmuzsikára vágynak. A regionális műsorkészítés felszámolásával eltűnik a testközeliség az éterből, pedig némi anyagi ráfordítással, jó marketinggel és egy
jól felépített branddel életképessé lehetett volna tenni a regionális stúdiókat. Különösen úgy, ha
igazak azok a hírek, miszerint a Dankó Rádió újabb frekvenciákat kap a
közeljövőben, amelyek adott esetben a regionális stúdiók infrastrukturális feltételeit is javíthatták volna.
Talán egyenesebb
lett volna kimondani: nincs szükség még egy beszélő rádióra, regionális
közszolgálati műsorra, a Magyar Rádió szervezeti egységén belüli pluralizmusra.
Szerencsére Kelet-Magyarországon jól foghatók román regionális műsorok, és
itt-ott magyar nyelvű adás is van. Míg nálunk leépül,
ezalatt Romániában épül a regionális rádiózás – már a regionális kisebbségi rádiózás.
(B.T.)
******************************************************************************
A romániai magyar adások jelenleg a következő frekvenciákon érhetők el (az adásidő magyar idő szerint):
Bukaresti Rádió (hétköznapokon 14-15 óra között; vasárnap 9 óra 9:20 perc között)
KH 603 KHz (Bukarest)
KH 903 KHz (Kolozs és Beszterce-Naszód)
KH 1197 KHz (Brassó és Kovászna)
KH 1314 KHz (Temes és Arad)
KH 1323 KHz (Maros)
KH 1404 KHz (Máramaros)
KH 1593 KHz (Bihar, Szeben, Hargita) - Kelet-Magyarországról is jól fogható
Kolozsvári Rádió (hétköznapokon 7-9 óra között valamint 15-17 óráig, illetve az URH frekvenciákon 14-15 óra között)
KH 909 KHz (Zsuk)
KH 1404 KHz (Máramarossziget)
KH 1593 KHz (Nagyszeben és Nagyvárad) - Kelet-Magyarországról is jól fogható
FM 87,9 MHz (Szatmárnémeti)
FM 95,6 MHz (Kolozsvár)
FM 95,4 MHz (Nagyszeben)
Marosvásárhelyi Rádió (hétköznapokon 10-17 óra között, szombaton 7-10 óra között valamint 13-17 óra között, vasárnap 9-17 óráig)
KH 1197 KHz (Brassó)
KH 1323 KHz (Marosvásárhely)
KH 1593 KHz (Csíkszereda)
FM 98,4 MHz (Maroshévíz)
FM 98,9 MHz (Hargita)
FM 102,9 MHz (Marosvásárhely)
Temesvári Rádió (középhullámon 13-14 óra között, URH-n 19-20 óra között)
KH 630 KHz (Temesvár) - Kelet-Magyarországról is jól fogható
FM 103,6 MHz (Kiskossó)
FM 105,9 MHz (Temesvár)