2012. szeptember 27., csütörtök

A balmazújvárosi németség nyomában


Megjelenés előtt Pozsonyi József anyakönyvi sorozatának második kötete



Egy hajdú-bihari kisvárosban különös szociokulturális folyamat zajlik: az önkéntes asszimiláció, a gyökerek hatalom általi tudatos visszametszése után Balmazújváros német származású lakosai újraélik identitásukat. Ennek jegyében dolgozza fel Pozsonyi József, a Semsey Andor Múzeum nyugalmazott igazgatója a német közösség anyakönyveit. A genealógus novemberben publikálja a háromrészes sorozat második kötetét, amely a házassági okiratokat tartalmazza.

A szerzővel szeptemberben készült interjú az alábbi videót elindítva hallgatható meg:



Balmazújvárosban három torony tör az ég felé. A debreceni löszhát és a hortobágyi szikes puszta találkozásánál fekvő település centrumában emelkedik a római katolikus valamint a református egyház temploma. Van azonban egy harmadik is, a Németfaluban, amely a német református gyülekezet otthona. Ebben az 1892-ben késő barokk stílusban épült templomban őrizték azokat az anyakönyveket is, amelyeket évtizedek óta először nyitottak fel Balmazújvárosban, és ennek köszönhetően talán fény derül arra is, hogy vajon honnan származnak a ma 18 ezer fős település fejlődésében meghatározó szerepet játszó egykori német telepesek.

Pozsonyi József minden nap nyolc-tíz órában anyakönyveket gépel. A helytörténész jelenleg a balmazújvárosi német gyülekezet házassági anyakönyveit kutatja. „Egy barátom kért meg, hogy anyai ágon kutassam fel az őseit. Akkor persze még nem sejtettem, hogy ebből egy könyvsorozat készül.” Azt mondja, még időben találták meg az okiratokat, mivel az anyakönyvek közül több már penészedik, másokból egész oldalak hiányoznak, de akad olyan is, amelynek lapjai a sáros csizmák nyomai miatt már nem, vagy alig olvasható. A legnagyobb gondot viszont az jelenti, hogy gyűjtemény hiányos: a tizenkét kötetből mindössze öt maradt az egyháznál, a többi valószínűleg a második világháború idején semmisült meg. „Szerencsénk volt, hogy a másodpéldányok vezetését 1827-ben előírták, de így sincs meg az összes. A két állomány azonban jól kiegészíti egymást” – von mérleget a szerző.

Református templom a Németfaluban
fotó: Google Earth/hermelin
Noha a budapesti születésű történésznek nincsenek német felmenői, mégis jól beszéli a nyelvet, mivel az végigkísérte az iskolapadban töltött éveit. De – mint mondja – ennek ellenére is előfordult, hogy nehézségekbe ütközött a feldolgozás során, hiszen az okiratok archaizáló német írással, a XVIII. századi nyelvezetet tükröző betűformálással íródtak. „Középkori német irodalmat oktató professzor barátaim ugyanazokat a szavakat nem tudták elolvasni, amelyeket én sem" – idézi fel a kutatómunka kezdeteit a történész.

Az anyakönyvekből  háromkötetes sorozatot készít Pozsonyi József, aki a dokumentumokat forráskiadvány formájában publikálja. Ez a rossz állapotban lévő, helyenként nehezen olvasható okiratok újbóli kiadását jelenti. Az első kötet az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg májusban, amelyben a balmazújvárosi német református gyülekezet 1769 és 1897 közötti születési anyakönyveit dolgozta fel.

Anyakönyvnek azokat a nyilvántartásokat szokás nevezni, amelyek egy-egy település rendszerint valamennyi lakójának legfontosabb adatait rögzítik (a születés, a házasság és az elhalálozás adatai). Ennek vezetése kezdetben kizárólag az egyház feladata volt. A dokumentumok rendkívül értékesek a tudomány számára, hiszen az adatrögzítés tényszerű és semleges, ezáltal a történelem különböző segédtudományai számára fontos forrásoknak tekinthetők. A történész szerint forráskiadványt készíteni azért kihívás, mert a jövő történészei ezeket forgatva képesek lehetnek eddig fel nem tárt demográfiai, szociológiai következtetéseket levonni a feldolgozott okiratból, amelyek immár akár odahaza is elérhetők.

A születési anyakönyvek kutatása során több ezer oldalnyi dokumentumot kellett megvizsgálnia, mivel a balmazújvárosi németek anyakönyveit 1801-ig a magyar református gyülekezet vezette. Nem csak a születési, hanem a házassági és halotti anyakönyveket is. Így a német származásúakra vonatkozó bejegyzéseket is a magyar anyakönyvekből kellett kiválogatnia. Pozsonyi József azért 1897-ig dolgozta fel az okirat bejegyzéseit, mert eddig vezette precízen, következetesen a német eklézsia az anyakönyveket, ezt követően már nem, ugyanis 1895-ben bevezették az állami anyakönyvezést. 

A második kötet, amely várhatóan novemberben jelenik meg, a házassági anyakönyveket tartalmazza, de valamennyi Balmazújvárosban letelepedett német családfáját is közli. A sorozat utolsó darabja a halotti anyakönyveket dolgozza fel, de emellett egy az újvárosi németség történetét feldolgozó nagyobb tanulmány is helyet kap benne. Noha készült már ilyen munka, a történész úgy látja, azok nem eléggé átfogók, és jelenlegi kutatásai tükrében a város életét évszázadok óta meghatározó népcsoport múltját az eddigi publikációknál egzaktabb módon is le lehet írni. 

Pozsonyi József ezekben a napokban Németországban kutat. A helytörténész azért utazott Pfalzba, hogy a balmazújvárosi németek eredetét minden kétséget kizáróan meghatározza, erre vonatkozóan ugyanis nem egyértelműek a források. Szekfű Gyula történész 1943-ban megjelent Magyar történet című munkájában a dialektus sajátosságai alapján úgy vélekedett, hogy az újvárosi németek hesseni származásúak voltak, de a 2009-ben a Duna-menti svábok történetével foglalkozó tübingeni konferencián szintén Darmstadt környékét határozták meg a balmazújvárosi németek szülőföldjeként. Egy 1766-ban a püspöki hivatalhoz írt levél viszont pfalzi eredetre enged következtetni, ebben ugyanis palatinátusbeli, azaz pfalzi származású németekről értekezik annak szerzője. Ezt igazolja továbbá a Pruslappe nevű mellény széleskörű újvárosi elterjedtége is, amely ismert, idősebbek körében máig hordott ruhadarab más pfalzi származásúak által lakott vidékeken is. A kutató abban bízik, hogy a családfakutatás során visszavezetett ősöknek Pfalzban nyomára bukkan. Ennek érdekében a speyeri levéltárat valamint az evangélikus egyház települési gyűjteményeit keresi fel.

A feladat összetettségéről az is sokat elárul, hogy a balmazújvárosi németek kálvinisták, a Pfalzban élő mai németek viszont Németország két bevett vallásának – római katolikus és evangélikus – egyikét követik. Pozsonyi József szerint ennek az az oka, hogy Pfalz "akkoriban helvét hitvallású kálvinista protestáns fejedelemség volt. A választófejedelemség lakossága pedig többé-kevésbé követte a fejedelem vallását.” Ezért kell az egykori balmazújvárosi telepesekre vonatkozó adatokat az evangélikus egyház levéltáraiban is keresni.

A XVI. századi protestáns irányzatok külső jegyeiket tekintve még nem mutattak markáns különbséget, így fordulhat elő például az, hogy a balmazújvárosi Németfaluban, a Kossuth utcán, az egykori Großdeutschgassén („Nagy német utca”) álló református templom belső térkialakítása német evangélikus előképre utal. Ebben a szószék-oltár egykori szerves egysége megszűnik, a két rész pedig kettéválik, az egykori oltár úrasztalává alakul, és közvetlenül a hívek közelében helyezik el. Ennek révén egyedülálló Magyarországon a templom szakrális tere.

Az ismert történész, genealógus, aki 22 évig volt a Semsey Andor Múzeum igazgatója, azt mondja, nem volt nehéz mecénást találni a könyvsorozathoz, még annak ellenére sem, hogy egy forráskiadvány potenciális olvasótábora nem vetekedhet egy monográfia közönségével. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a támogatók közül mindössze ketten nem német származásúak. A már megjelent első kötetből adományozott a környék könyvtárainak és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárnak is. A házasságkötése óta Balmazújvárosban élő szerző hangsúlyozza, hogy a Református Egyház és Balogh Mihály lelkipásztor lelkiismeretes segítsége, valamint a Hajdú-Bihar megyei Levéltár és a Veres Péter Művelődési Ház támogatása nélkül nem született volna meg a sorozat első kötete, amely kétségkívül hiánypótló munka, és nem csak a városban, hanem az innen elszármazottak körében is fokozott érdeklődés övezi.

Pozsonyi József a közelmúltban számos előadást tartott a kutatásairól, legutóbb a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár meghívásának eleget téve számolt be a legfrissebb eredményeiről. Azt mondja, rendkívül érdekes és szép feladat egy ilyen munka. Elégedett viszont akkor lesz, ha a jövő generációja haszonnal és örömmel forgatja majd munkáit.

(B.T.)


*******************************************************************************

(frissítve: 2012.10.01.)

A közösségi házra gyűjtöttek hétvégén a Németfaluban


Sváb találkozót szerveztek a hétvégén Balmazújvárosban, a Németfaluban. A leendő Kossuth Kör helyszínén felállított sátorban szombat és vasárnap várták a helyi és az elszármazott német felmenőkkel rendelkező vendégeket. Szombaton a program hagyományos német ételek főzőversenyével indult, de sörivó és petrencés rúdemelő versenyt is szerveztek a férfiak számára. A nap este bállal zárult, amelyre „téglajegyek” váltásával lehetett beléptetést nyerni. Nem sokáig pihenhettek viszont másnap az érdeklődők, hiszen reggel Pozsonyi József történész, muzeológus a református egyház német anyakönyveit feldolgozó kötetét mutatta be a nagyérdeműnek, de beszámolt a napokban véget ért németországi kutatásairól is. Ezt követően a németfalusi református templomban tartottak istentiszteletet, a nap pedig táncházzal és a működését 2010-ben megkezdő német kisebbségi önkormányzat bemutatkozásával zárult. A rendezvény helyszíne a német közösség Kossuth utcai telkén felállított sátor volt, hiszen az oda álmodott közösségi ház még nem épült meg. A „téglajegyek” megváltásával viszont minden vendég hozzájárulhatott a költségekhez.

A német közösségi ház látványterve
forrás: nemetfalusiak.hu

Mint ismert, a kisebbségi önkormányzat még 2009-ben kapta meg a korábban az önkormányzat tulajdonát képező használaton kívüli ingatlant. A közösség most Európai Uniós támogatásra pályázik, ennek hiányában ugyanis elképzelhetetlen a komplexum megvalósulása.

(B.T.)

2012. szeptember 25., kedd

Exkluzív interjú David Odonkorral!

Ukrajnában lendülne formába az egykori német válogatott szélső


Illusztris vendége volt a héten Balmazújvárosnak. A városban edzőtáborozott ugyanis az ukrán élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplő Ungvár csapata. Az együttes tagja David Odonkor is, aki a 2006-os németországi világbajnokságon is a Nationalelf tagja volt. Az ukrán pontvadászat újonca szerdán edzőmérkőzésen mérte össze erejét a helyi NB II-es gárdával. A 4-2-es ukrán győzelemmel zárult összecsapás után beszélgettem a tizenhatszoros német válogatott játékossal.

Az interjú az alábbi linkre kattintva hallgatható meg: 




vagy az alábbi linken: http://soundcloud.com/brandenburger0911/odonkorinterj


(B.T.)


2012. szeptember 10., hétfő

Egy dúsgazdag oligarcha készül Szakasvili leváltására

Egyelőre megjósolhatatlan a grúziai parlamenti választás kimenetele



Grúziában sincs új a nap alatt: a regnáló kormány piszkos eszközökkel igyekszik ellehetetleníteni a kaukázusi állam ellenzékét az októberi parlamenti választások előtt. Áprilisban két grúz állampolgárt tartóztattak le a zürichi pályaudvaron kémkedés gyanújával – írta akkor a Tages-Anzeiger című svájci napilap. A grúz belügyminisztérium két alkalmazottja két ismert ellenzéki politikus találkozóját akarta megfigyelni egy Svájcban menedékjoggal élő tbiliszi származású újságíróval. Az eset azt igazolja: Bidzina Ivanisvili személyében Szakasvili elnök komoly vetélytársra lelt.

Bidzina Ivanisvili a futurisztikus
rezidenciája előtt 
Fotó: Reuters/Spiegel.de

„Üdvözöljük James Bond házában” – így köszöntötték Ivanisvili rezidenciáján a megjelenteket tavaly ősszel azon a sajtótájékoztatón, amelyre a kihívó invitálta a média képviselőit. Az ötvenhat éves jelölt 10 ezer négyzetméteres üvegpalotája Tbiliszi dombján magasodik, az épületkomplexumhoz az úszómedence mellett egy privát kávézó és egy kisebb állatkert is tartozik, amelyben többek között zebrák és pingvinek is élnek.

„Én vagyok az utolsó szabad ember ebben az országban”


Bidzina Ivanisvili kissé váratlanul tűnt fel Grúzia politikai színén. Vagyonát a Forbes 6,4 milliárd amerikai dollárra becsüli, amelyre 1990-es évek vad privatizációs időszakában, Oroszországban tett szert. Állítása szerint üzleteit tiszta eszközökkel vitte, pénzét telefonok és számítógépek értékesítéséből szerezte, az ezekkel való kereskedelem a kilencvenes években igen jövedelmező tevékenységnek bizonyult. Később bankot alapított, amely az 1998-as orosz gazdasági válságot is sértetlenül vészelte.

A kihívóról számtalan legenda és pletyka kering. Ami tény: ő az ország egyik legtehetősebb embere, aki nyolc évvel ezelőtt az oligarcháktól kissé idegen életét egy Djorvila nevű faluban élte, a közép-grúzai Imereti közigazgatási egységben. Szülőfalujában a szomszédjai számára házakat építetett, de ő fizeti a víz és az áram számláikat is. Információk szerint 650 milliót adományozott hazájának infrastrukturális fejlesztésekre, ösztöndíjprogramot indított a művészeknek, az egyháznak templomot építettet, de támogatta a grúz biztonsági erők fejlesztését is. Nem csoda, hogy Grúziában nagy elismertségnek örvend. Sokáig kerülte a nyilvánosságot. A 2003-ban Szakasvili „rózsás forradalmát” nemcsak hogy támogatta, de másokkal együtt ő is finanszírozta. Azóta azonban nagyot fordult vele a világ: 2011 októberében bejelentkezett a miniszterelnöki posztért.

Ivanisvili bejelentése, azaz hogy pártot alapít Grúz Álom néven, és Szakasvili kihívója lesz az október 1-jén megtartandó parlamenti választásokon, felbolygatta a Kaukázusban fekvő ország közvéleményét, hiszen gyakorlatilag mindenki elkönyvelte, hogy Szakasvili Nemzeti Mozgalma a következő parlamenti- és elnökválasztáson magabiztos győzelmet arat. Most viszont rögvest megkérdőjeleződött, hogy a regnáló elnök maradhat-e továbbra is a végrehajtó hatalom élén. A hétvégén a grúz közszolgálati televízióban sugárzott vita alapján azonban az ellenzék továbbra is gyengének és tagoltnak látszik, a kommentárok szerint pedig még hiteltelennek is tűnik. Ebben szerepet játszik az is, hogy az országban hiányzik a független média, illetve anyagi lehetőségeik jóval szerényebbek, mint a kormányzó Nemzeti Mozgalomé (UNM). A miniszterelnök-jelöltek vitáján egyébként nem vett részt Ivanisvili, a civil.ge angol nyelvű grúz portál szerint az est legemlékezetesebb pillanatát az ellenzéki munkáspárti jelölt Salva Natelasvili szolgáltatta, amikor nyitóbeszédében utalva a távolmaradó jelöltre egy pingvint ábrázoló képet húzott elő a zsebéből, és helyezett el az üres pulpituson. A Grúz Álom színeiben magát megmérettető oligarcha azért mondta le az eseményt, mert szerinte a többi ellenzéki párt jelenléte csak szemfényvesztés, nem valódi képviseletek, akikkel nem kíván vitatkozni. Tavasszal, a der Spiegel angol nyelvű online kiadásában úgy nyilatkozott, hogy ugyan nem kedveli a rivaldafényt, de annál inkább a szabadságot. „Szakasvili egyik pártot a másik után vásárolta fel. Az a néhány ellenzéki politikus is elvesztette a választópolgárok bizalmát. Én vagyok az utolsó szabad ember ebben az országban” – mondta akkor a befolyásos német lapnak. Elmondása szerint ezért döntött az indulás mellett.

Ivanisvili célja Szakasvili és pártjának teljes eltávolítása a hatalomból mind az októberi parlamenti mind pedig a jövő évi elnökválasztáson. „Gyakorlatilag egypárt-rendszerben élünk” – jelentette ki a komoly politikai ambíciókkal rendelkező oligarcha. „Nincs független bíróság és független média, a gazdasági élet pedig Szakasvili irányítása alatt áll” – nyilatkozta nemrég az ellenzéki jelölt. A jövőre vonatkozóan pedig a demokratikus intézményrendszer erősítését valamint a gazdaság önállósítását tűzte ki célul.

A grúz oligarcha programjában mindenkinek alanyi jogon járó betegbiztosítást és nyugdíjemelést, valamint mezőgazdaság támogatását hirdetette meg. Azt, hogy ezt miből finanszírozná, nem tette nyilvánvalóvá. A nagylelkű adakozás azonban bizonyosan nem folytatható olyan módon, ahogyan eddig tette.

A jelenleg kampánykörúton tartózkodó pártvezér fontosnak tartja a NATO-hoz való csatlakozást, de emellett Moszkvával is a jelenlegi ellenséges kapcsolatokra javítására törekszik, amely a 2008-as kaukázusi háború óta áll fenn.

A Nemzeti Mozgalom nyolc éve


A jelenlegi kormány legtöbb tagja aktív közreműködője volt a 2003-as őszén lezajlott rózsás forradalomnak, amely megdöntötte Eduard Sevardnadze hatalmát. A regnáló miniszterelnök, Ivane Merabisvili akkor a Grúz Nemzetbiztonsági Tanács titkári tisztségét kapta Szakasvili elnöktől, de később Zhurab Zhavania kormányában (2003-2004) volt az Állambiztonsági Minisztérium első embere és belügyminiszter is. Merabisvili az idei év júliusában a parlament jóváhagyásával lett miniszterelnök, így a Szakasvili által vezetett Nemzeti Mozgalom az idei parlamenti választáson őt indítja miniszterelnök-jelöltként.

Merabisvili és Szakasvili választási gyűlése Tbilisziben
 Fotó: civil.ge

A forradalom óta az országot irányító kormányok kétségkívül reformok sorát hajtotta végre, a grúz államháztartás viszont azóta is jelentős hiánnyal küzd. Noha a korrupció felszámolását illetően történtek előrelépések, a Transparensy International 2010-es korrupciós listáján a 68. legfertőzöttebb ország, azaz a megvesztegetések nem csak a politika világában virágzik, de az állampolgárok mindennapjait is mérgezi. Problémát jelent továbbá, hogy gazdasági élet nem igazodott kellően a nemzetközi viszonyokhoz, annak liberalizációja még várat magára. A kormánypárt ugyanis igyekszik erős kézzel fogni a hatalmat, fontos gazdasági pozíciókban is a legszűkebb szövetségesek és azok családtagjai ülnek. Ennek következtében az igazságszolgáltatás demokratikusságát is gyakran megkérdőjelezik a nyugat-európai jogvédő szervezetek.

Napjaink egyik legnagyobb kihívása Grúziában is a munkanélküliség, nem véletlen, hogy a téma a már emlegetett vitaműsor palettáján is szerepelt, amelyen Merabisvili miniszterelnök (UNM) mellett a Munkáspárt részéről Shalva Natelasvili és a Kereszténydemokrata Mozgalom (CDM) jelöltje Giorgi Targamadze vett részt. A civil.ge portál szerint a miniszterelnök azt mondta, hogy a kormány egy foglalkoztatási hivatalt hozott létre, valamint bevezette a regisztrációt, hogy a munkához segítse a valamivel több mint 4,5 milliós ország aktív korú állampolgárait.

A vitázó felek többször támadták Ivanisvilit, a miniszterelnök többször is élesen kritizálta a távolmaradó jelöltet. Egyúttal igyekezett azokat a vádakat is visszautasítani, amelyek szerint Grúziában a demokrácia nem érvényesül. Ugyanakkor leszögezte, hogy Grúzia nem térhet vissza többé Moszkvához, utalva ezzel grúz-orosz háborúra, amikor az északi szomszéd Dél-Oszétia és Abházia oldalán harcolt a két szakadár vidék függetlenségéért 2008-ban. A portál szerint felemlegette a Grúz Álom párt több politikusának múltját is, akik a dél-grúziai Adzsar Autonóm Köztársaság moszkva-barát egykori elnökének, Aszlan Abasidzéhez kötődtek. „Oroszország soha nem hozza el nekünk a szabadságot és a demokráciát” – jelentette ki Merabisvili.

Grúziát jól ismerő források viszont nem tartják lehetetlennek, hogy hosszútávon mégsem Merabisvili lesz miniszterelnök, miután egy nemrégiben elfogadott törvény értelmében az államfő több jelentős jogköre átszáll a miniszterelnökre, vagyis a politikai berendezkedésben a prezidenciális berendezkedéstől a parlamentáris köztársaság felé indul Grúzia. Szakasvili köztársasági elnök ugyanis nem indulhat harmadszor az elnöki székért, így Grúzia legfőbb közjogi méltóságai helyet cserélhetnek 2013-ban. Azaz Szakasvili Putyinhoz hasonlóan az elnöki tisztségből a kormányfői székbe ülne át, az onnan távozó Merabisvili pedig a párt elnökjelöltjeként indulna a 2013-as elnökválasztáson.

Az IMF nélkül Grúziának sem megy


A grúz Munkáspárt miniszterelnök-jelöltje, Natelasvili viszont ellenzi az ország észak-atlanti integrációját is. A politikus azt mondta, hogy győzelem esetén nemet fognak mondani a NATO-csatlakozásra, és hazahozzák „az afgánisztáni vágóhídról a grúz katonákat”. A Munkáspárt a „Vedd el a gazdagoktól és add a szegényeknek!” szlogennel kampányol Grúziában. Azt állítja, Szakasvili és az ellenlábas Ivasisvili csak a módszereikben különböznek. Míg az elnök erőszakkal, a dúsgazdag ellenzéki jelölt pedig pénzzel veszi meg a szavazatokat. „Nincs különbség aközött, hogy a farkas vagy a sakál eszik meg bennünket” – jelentette ki Natelasvili. A kereszténydemokrata (CDM) induló szerint Grúzia eddig néhány gazdag oligarcha és a szegény emberek hadseregének országa volt. A kormánypárt politikusait valódi politikai tirannoszaurusznak tartja, akikről az emberek október elsején ítélkezni fognak.

A hétvégi választási vitaműsor  Fotó: civil.ge

A kormánypárttal szembeni elégedetlenség a gazdasági nehézségek miatt is fokozódik, Grúzia egyedül képtelen a saját lábán megállni. Noha a GDP a kormány tájékoztatása szerint idén 8 százalékkal gyarapodott, az államadósság viszont az elmúlt évtizedben 1,8-ról 12 milliárd dollárra növekedett. Tbiliszi legutóbb áprilisban folyamodott újra hitelért a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), ezúttal elővigyázatossági hitelkeretről állapodtak meg. A washingtoni székhelyű szervezet közlése szerint 386 millió dollárt folyósít a következő időszakban Grúziának, amelyből egyelőre egyetlen részletet sem használtak fel. Ismert, hogy közvetlenül a háború után 750 milliárd dollárt hitelezett az IMF újjáépítésre és infrastrukturális fejlesztésekre, amelyet néhány hónappal később további 1,7 milliárddal egészítettek ki. A hitelmegállapodás tavaly júniusban futott ki. A CDM-es Targamadze szerint a költségvetés a jelenlegi kiadásokkal nem tartható fenn: mind a honvédelmi mind pedig a rendészeti kiadásokat vissza kell fogni, 1,6 milliárd grúz lariról 1 milliárdra kell csökkenteni. A párt progresszív társasági adózást vezetne be, amelynek keretében a jobban keresők több adót fizetnének. Az évi 100 ezer lari felett keresőket további jövedelemadóval is terhelné. Merabisvili kormányfő szerint azonban az ellenzék most könnyen dobálózik a merész ígéretekkel. Mint mondja, mióta ők vannak kormányon, az ország költségvetése 15-szörösére emelkedett. Grúziában az egy főre jutó GDP 3038 amerikai Dollár, ezzel az országok rangsorában a 127. helyet foglalja el.

A grúz belügy a kémeket is bevetette


Mihail Szakasvili és pártja a hatalomra jutás óta most először került nehéz helyzetbe. Az elnöknek és kormányának azonban nem a televíziós vitában is részt vevő kis pártoktól van elsősorban félnivalója, hanem a feltörekvő oligarcha szervezetétől, Bidsina Ivanisvili Grúz álom pártjától. Mind az elmúlt hónapok történései, mind pedig az amerikai National Democratic Institute felmérése erre enged következtetni. A közvéleménykutatás szerint Szakasvili pártja 22 százalékos támogatottságon áll, míg a dúsgazdag oligarcha által gründolt szervezet pedig 12 százalékon.  Miután Ivanisvili vezető amerikai lapokban, például a Washington Postban adott fel fizetett hirdetéseket, amelyekben az amerikaiakat kérte a grúz kormány támogatásának befejezésére, a tbiliszi parlament szigorította a pártfinanszírozási törvényt. Az egykori üzletember megteremtette pártjának strukturális hátterét, a Grúz Álom országszerte képviseleti irodákat nyitott, kampányát pedig nyugati politikai tanácsadók mellett egy újság és egy televíziós csatorna is segíti. A német közszolgálati televízió hírműsorának, a tagesschau.de tudósítása szerint viszont leszereltették és elkobozták annak a cégnek a műholdvevőit, amelyek a jelölthöz kötődő GlobalTV adását képesek fogni.

Nem ez volt azonban az egyetlen érdekes kísérlet Ivanisvili ellehetetlenítésére: még áprilisban tartóztattak le kémkedés gyanújával két grúz állampolgárt a zürichi pályaudvaron. A svájci Tages-Anzeige című napilap információi szerint a két férfit lehallgató-készülékeikkel fogták el akkor, amikor egy helyi szállodába készültek, ahol két ismert ellenzéki politikus találkozott egy svájci száműzetésbe kényszerült grúz újságíróval. A két kémet végül három hét elteltével adták ki Grúziának.

Ellenzéki politikusok és újságírók azzal vádolják Szakasvili kormányát, hogy politikai nézeteik miatt menesztették hozzátartozóikat az iskolákból és más állami intézményekből. Giga Bokeria, a grúz Nemzetbiztonsági Tanács elnöke ezt cáfolja. A német portálnak azt nyilatkozta, hogy politikai beállítottsága miatt addig senkinek sem mondanak fel, amíg politikai tevékenységét nem munkaidőben folytatja. A tisztségviselő azt is elmondta, hogy a biztonsági erők mindent megtesznek azért, hogy az ellenzék demonstrációi békés mederben maradjanak. Ennek ellenére kisebb-nagyobb dulakodások, kődobálások többször előfordultak. Magát Ivanisvilit és munkatársait is érte már fizikai támadás.

A választás napjának kijelölésében is pártjának érdekeit tartotta szem előtt Szakasvili elnök. Ismeretes, hogy október 1-jén, munkanapon rendezik a voksolást, az esetleges alacsony részvétel ugyanis a kormánypártnak kedvezne. Azonban az önrendelkezés joga minden grúz számára biztosított.

Jól látható, hogy Grúziában a szkepszis, a reménykedés és a radikalizmus egyaránt jelen van. Úgy vélem, hogy az igazi erőpróba Tbiliszi számára nem a választás, hanem sokkal inkább az ott születő eredmény elfogadása lesz. Hogy miért? Mert Grúzia 1991 óta íródó történelmében hatalomváltás sohasem az alkotmányban szabott választási elvek mentén zajlott. Az első elnököt Zviad Gamszahurdiát 1991 végén katonai puccs döntötte meg, s az utód is csak egy hónapot húzott ki. Őt a korábbi szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze váltotta, akit szintén a népharag söpört el 2003-ban, amikor Szakasvili költözhetett be az elnöki palotába. Az erőszakos hatalomátvételben alighanem döntő szerepet játszanak a nagyhatalmak geopolitikai megfontolásai is, amelyeket szándékaiknak valamint érdekérvényesítő-képességeiknek megfelelően vetnek be, és segítik pozícióba a hozzájuk lojális vezetőt. A választások első fordulóját mindenesetre Grúziában rendezik. "Második forduló", reméljük, nem lesz, mert azon már az erőszak is minden bizonnyal komoly szerephez juthat.