2013. január 31., csütörtök

1987. - Nem mindenki akarta az NB1/B-s feljutást az újvárosi kézilabdacsapatnál?



Ki ne emlékezne arra a napra, amikor a Sporttér bitumenpályáján a BHG SE ellenében kiharcolta az NB1/B-s szereplés lehetőségét a balmazújvárosi férfi kézilabdacsapat? Az együttes 1958 óta íródó történelmének talán legemlékezetesebb találkozója volt ez, amelynek tanúi szerencsések, hogy ott lehettek a lelátón. Ezt a mérkőzést idézzük most fel a Hajdú-Bihari Napló tudósítása segítségével.

Küzdelem az NB1/B-ért
a kép forrása: Balmazújváros c. lap
1987. december 3. o

A balmazújvárosi férfi kézilabda szakosztály egyik legfényesebb időszakát a 80-as években élte. Az odáig vezető út azonban igen viszontagságos volt, ebben az időben – ellentétben a mai viszonyokkal – ugyanis nem volt elég a pénz ahhoz, hogy egy alakulat osztályt váltson, a pályán is ki kellett vívni a magasabb osztályban való szereplés lehetőségét. A Lenin Tsz a 80-as évek első felében karolta fel az akkor rendre a megyei bajnokságban szereplő alakulatot, és a támogatásnak köszönhetően olyan játékosok érkeztek a csapathoz, akik segítségével 1985-ben sikerült a csapatnak a megyei bajnokságot megnyerni. Ezt követően az osztályozót is sikeresen abszolválta az egyesület a Kecskemét ellen, így jogot szerzett a Király Sándor által edzett klub arra, hogy a következő szezontól az NB II-ben szerepeljen. 1986-ban újonc létükre a magasabb osztályban sem vallottak szégyent a fiúk, akkor az év végén az 5. helyen végzett a csapat (a bajnoki címet ekkor az ugyancsak a termelő szövetkezete által támogatott Nádudvar szerezte meg).

A következő szezon több szempontból is érdekesnek bizonyult: ez az év volt az utolsó olyan esztendő, amikor még tavaszi-őszi rendszerben rendezték az NB II-es bajnokságot, a következő 88-89-es szezont viszont már a ma megszokott rendben bonyolították a küzdelemsorozatot. Az NB II. keleti csoportjában a Hajdú-Bihar megyei klubok mellett szabolcsi borsodi és fővárosi klubok szerepeltek. A bajnoki címért ebben a szezonban az újvárosiak és budapesti BHG csapata futott az utolsó pillanatig kiélezett versenyt. A két csapat 1987. október 24-én, szombaton megrendezett találkozója a szezon utolsó mérkőzése volt, amelyet izgatottan vártak a szurkolók a városban.

A Balmazújváros a tabella második helyén állt, 31 ponttal, mindössze egy egységgel lemaradva a vendég BHG mögött, amelynek már a döntetlen is elég volt az elsőséghez. Aki nyer, mindent visz: övé a bajnoki cím, és ezzel feljut a másodosztályt jelentő NB1/B-be.

Váczi Sándor, az újvárosi csapat trénere – aki egyébként idény közben, tehát nyáron vette át a csapatot a napjainkban a férfi csapatot patronáló Király Sándortól – utólag a Balmazújváros c. lapnak azt mondta, hogy a találkozó előtt 50 százalék esélyt adott arra, hogy sikerül megnyernie a sorsdöntő találkozót. Nehezen állt össze ugyanis ősszel a csapat játéka, augusztusban a Csömör ellen idegenben elveszített találkozón tíz góllal maradt alul az Újváros, aminek következtében a harmadik helyre esett vissza a csapat. Sőt a városban olyan hírek kaptak szárnyra, hogy nem mindenki akarja, hogy a csapat a következő szezonban a másodosztályban szerepeljen. Császi Lajos a szakosztály akkori elnöke a település lapjában az ezt firtató kérdésre azt felelte, hogy ezek az információk nem a szakosztálytól származnak, és őt is meglepte, hogy ilyen pletykák keringenek. A sportvezető azt mesélte a lapnak, hogy a bajnokság vége előtt néhány fordulóval több játékos is nekiszegezte a kérdést, hogy valóban akarják-e, hogy feljussanak? "Az ügyvezető elnökkel és a Lenin Tsz elnökével másnap tisztáztuk, hogy tőlünk nem származhat ilyen kijelentés" - mondta a lapnak Császi. Innen, ebből a szituációból tornázta fel magát az együttes arra a szintre, hogy az utolsó fordulóban esélye mutatkozott arra, hogy egy győzelemmel a másodosztályban szerepelhessen. Váczi Sándor, aki a néhány hete vette a Nyírbátor férficsapatának irányítását, a találkozót megelőző fordulókban látta két ízben személyesen is a BHG együttesét, továbbá, mivel erős ellenfelekkel találkozott a csapat, volt alkalma a trénernek néhány, a BHG ellen kialakított speciális játékelemet is gyakoroltatni a csapattal.

A BHG egyébként a 1986-ban egy idény erejéig már játszhatott az NB1/B-ben, onnan azonban azonnal kiesett. Az egyesület a keleti csoportba kapott besorolást, keretében pedig magasabb osztályt is megjárt rutinos kézilabdázókat, sőt válogatott játékost tudhatott: Stiller János az 1974-es világbajnokságon 7. helyezést elérő magyar csapat tagja volt, a BGH-t pedig játékos-edzőként segítette.

A Hajdú-Bihari Napló tudósítása szerint a Balmazújváros nagyon jól kezdte a mérkőzést, már a találkozó elején több góllal is ellépett a fővárosiaktól. A pályán a téthez mérten óriási küzdelem folyt, sok volt a kiállítás, hol az egyik, hol a másik oldalon. Mindenesetre az első játékrész egyértelműen a hazaiaké volt, hiszen a félidőben három gólos újvárosi vezetésnél mentek pihenőre a csapatok, a pálya környékén megtöltő mintegy 1200 néző legnagyobb örömére.

Talán sokan hátradőltek ekkor, de a második félidőt egyértelműen a vendégek kezdték jobban. Elsősorban az egykori válogatott Stilller volt elemében, akinek góljával 11-11-nél érte utol a BHG a Balmazújvárost. Bodó Endre betörésből, Török Imre pedig átlövésből volt rendre eredményes, így ismét a lelkes szurkolók által támogatott hazaiak vezettek, a Debrecenből elszármazott Szekerczés góljai azonban meccsben tartották a vendégeket. A találkozó végén úgy festett, meglehet a hőn áhított győzelem, mígnem eljött az utolsó perc. Váczi Sándor tanítványai ezúttal azonban elhibázták a sorsdöntő támadást, ellenben a fővárosiakkal sikerült az, ami a hazaiaknak nem: Stiller egyenlített akkor, amikor már kevesebb, mint egy perc volt hátra a mérkőzésből. A döntetlen nekik volt kedvező, ezzel ugyanis megőrzik első helyüket. Egy támadás volt már csak idő, döntetlen, 22-22-es állásnál, ezt a újvárosiak vezették. A másodpercek csak peregtek, a szurkolók úgy érezték, talán még gyorsabban is, mint ahogyan az órán a nagymutató körbejár. Nem sikerült helyzetbe kerülni. A vendégek apró szabálytalanságokkal ölték az időt, ők már csak ezt a támadást akarták kivédekezni. Úgy tűnt, elvész az álom, a másodosztály lehetősége. Néhány másodperccel a lefújás előtt azonban az ellenfél 6-osánál lerántották Bodót. A bírók kiszúrták a szabálytalanságot, és hétméterest ítéltek. A játékosok és nézők tudták, értékesíteni kell a büntetőt. Kordás vállalta magára a hétméterest, az előző hármat magabiztosan értékesítette. Vajon hibázik most? Nem hibázott! Kordás bedobta, a balmazújvárosi kézilabdások pedig a mennybe mentek, a megyei napilap tudósítása szerint percekig ünnepelték a győzteseket a Sporttéren.



Balmazújváros Lenin TSZ – BHG  23 – 22 (10 – 7)
Balmazújváros, 1200 néző, vezette: Szekeres, Zsilák

Balmazújváros: Nyerges János – Bodó Endre 4, Kordás István 6/4, Novák János, Juhász Károly, Török Imre 6, Molnár Péter 1 Csere: Posta István (kapus), Kosina László 2, Pinczés Gyula, edző: Váczi Sándor
BHG: Krizsán – Hokker, Demjén, Stiller, Ruzsinszki, Bátori, Szekerczés Csere: Csóti (kapus), Bordács, Krisztin, Csökönyi, Halász, játékos-edző: Stiller János

kiállítások: 10 perc illetve 8 perc
hétméteresek: 4/4 illetve 5/4

www.kezitortenelem.hu/B.T.

Váczi Sándor, aki később az NB1-ben is megfordult vezetőedzőként, így formált utólag véleményt a Balmazújváros című lapban a játékoskeretről: „a csapat gerincét a bajnokság során Bodó Elemér, Juhász Károly, Molnár Péter, Kordás István és a két kapus, Nyerges János, valamint Posta István adta. Védekezésben Papp Gábort, Novák Jánost, támadásban Bodót, Juhászt és az idény második felében játéklehetőséget kapott Kosina Lászlót emelném ki. A bajnokság második felében két meghatározó játékosunk, Nádasdi László és Nagy Miklós hiányzott és sérülések is zavarták a munkát. Tizenkét játékos közül válogathattam abban a tudatban, hogy a cserék nem tudják azt nyújtani, amit a pályán lévők” – nyilatkozta a tréner a Balmazújváros című lap 1987. novemberi számában. A jövőre vonatkozóan nem titkolta: ahhoz, hogy az NB1/B-ben is megállja helyét a csapat, meg kell erősíteni a csapatot, továbbá a Sporttéren lévő technikai feltételek sem számítottak ideálisak már a 80-as évek második felében sem.


A következő szezont a másodosztályban töltötték a balmazújvárosi férfi kézilabdázók, a tabella utolsó helyén végeztek. A jelen csapata ugyancsak az NB1/B-ben szerepel. Méltatlanul keveset foglalkoznak velük a város fizetett, hivatalos médiumai, pedig az egykori játékos, majd edző Király Sándor által támogatott König-Trade Balmazújváros az élvonalba jutásért küzd ebben a szezonban. A tavaszi rajtot a második helyről várja a csapat, úgy, hogy hazai találkozóit idén is Debrecenben rendezi. Ha elkészül a vállalkozó magánberuházásaként épülő sportcsarnok a Kastélykert utcán, és visszatérhet a csapat Balmazújvárosba, idővel talán ismét több újvárosi sikernek tapsolhat a város kézilabdát szerető közönsége.



(A Hajdú-Bihari Napló 1987. október 26-ai számában megjelent tudósítást valamint a Balmazújváros c. lap 1987. november és decemberi számának vonatkozó cikkeit felhasználva írta B.T.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése