Ma lenne 116
éves Veres Péter, balmazújvárosi születésű író, politikus, közéleti
személyiség, aki a XX. századi magyar parasztság szimbolikus alakjává,
leghitelesebb képviselőjévé vált.
Veres Péter ülőszobra Balmazújvárosban fotó: B.T. |
Veres Péter
Balmazújvárosban született 1896. január 6-án. Gyermekkorát Vókonyán töltötte,
ahol már kisgyermekként bekapcsolódott a tanya körüli munkákba. Az elemi
iskolát Balmazújvárosban végezte, míg nem négy év után szülei (Veres
Julianna és Posta Péter) kivették onnan. Ezt követően napszámosként és
kisbojtárként dolgozott.
Az 1930-as
években kezdett publikálni különböző, főleg baloldali lapokban, amelyekben földügyekkel,
a parasztság életének problémáival, a népi-urbánus vitákkal foglalkozott. Az
irodalmi élet figyelmét Az Alföld
parasztsága című szociográfiája keltette fel, amelynek két fejezetét a Válasz közölte 1934-ben, de két évvel
később már a teljes mű megjelent könyv formájában. 1946-ig Balmazújvárosban, a Kadarcs utcai lakóházában élt.
Részt vett az
agrárszocialista mozgalmakban, később tagja lett a Földmívelő Egyletnek, ahol
politikai pályáját alapozta meg. 1939-es alapítása óta tagja volt a Nemzeti
Parasztpártnak (NPP), sőt annak országos vezetőségének is. A második
világháború befejezését követően egyre nagyon figyelemmel és tisztelettel
fordultak felé nem csak a világégést túlélő földművelők és szegényparasztok,
hanem a diákság és az értelmiség is fokozódó szimpátiával figyelte a politikai
életben is mind markánsabb szerepvállalását. 1945-ben lett az NPP elnöke. Pártja
sokáig dacolt a szovjet helytartókkal és a moszkoviták minden rivális
szervezetet felfaló szörnyszülöttjével (MKP-MSZDP-MDP). 1947. március 14-én
lett a honvédelmi miniszter. A zűrzavaros koalíciós alkudozások eredményeként
az NPP által igényelt földművelésügyi tárca helyett a honvédelmi minisztériumot
kapta meg a Parasztpárt Dinnyés Lajos kormányában, aki később egy helyütt úgy
fogalmazott, „micsoda ország az, ahol én lehetek a miniszterelnök”, ami sokat
elárul a kormány valódi erejéről. A tárcát 1948. szeptember 9-ig vezette.
Egyre kevésbé
tolerálták a hatalomra rontók Veres Péter személyiségét, és még ekkor is
tapintható népszerűségét. A moszkoviták indítékot a politikai palettáról való
kiiktatásához végül az 1948-ban megjelent, a Paraszti jövendő című írásában találtak. Ebben úgy érvelt, hogy a falvak
társadalmát és a magyar parasztságot a kis- és középbirtokosság rendszere valamint a
hangya típusú szövetkezésre építő mezőgazdaság szolgálná. Rákosi 1948.
augusztus 20-án megtartott kecskeméti beszédében élesen támadta Veres Pétert,
ezzel együtt pedig meghirdette a szovjet típusú nagybirtokrendszert, a Szovjetunióból
importált kolhozosítás programját. Ezt követően az 1950-es években visszatért
az irodalomba, írói munkásságát a politikai száműzői 1950-ben és 1952-ben
Kossuth-díjjal ismerték el. Ismertebb művei közé a Gyepsor, Az Alföld parasztsága, A Balogh család története és a Számadás tartoznak.
1970. április 16-án bekövetkezett haláláig Budapesten élt, sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. Balmazújvárosi lakóházát a család átadta a településnek, ahol 1975-ben emlékkiállítás nyílt.
A halála utáni
évtizedekben igyekeztek elhelyezni Veres Pétert mind a
politikában, mind az irodalomban. Ő így vallott magáról: „Az igazi
gondolkodó-író politikus is (…), mert csak a közösség elemi dolgaiban való
jártasság és a közösség legmélyebb érdekeivel való azonosság emelheti igazi
íróvá (…). Életemnek van tartalma, célja (…) a közösségi öntudat formálása. Ez
az írói munka, de távolabbi hatásában politikai értéke van.”
Holnap, január
7-én 10 órától a Veres Péter Művelődési Ház előtt található szobránál valamint
Kadarcs utcai lakóházánál koszorúzással emlékeznek a 116 éve született íróra,
politikusra.
(B.T.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése