Szudán: Véres harcok az olajért

Április óta ismét az erőszak az úr Szudánban, ott, ahol huszonkét év alatt kétmillió áldozatot szedett a polgárháború. A tét akkor a függetlenség kérdése volt, ma pedig leginkább a kőolajmezők feletti hatalom.

Bolis Jamal a dél-szudáni Yidából menekült.
Három éves és alultáplált.
Fotó: Getty Images/Süddeutsche Zeitung

Guor Marialnak van egy álma: Dél-Szudánt szeretné egyszer az olimpián képviselni. A 28 éves sportoló maratoni futásban kvalifikálta magát a XXX. Nyári Olimpiai Játékokra. Az atléta azonban nem országa, hanem három, az egykori Holland-Antillákról származó társával együtt az olimpiai lobogó alatt fog a megnyitóünnepségen a stadionba vonulni.

Guor Marial Dél-Szudánt tekinti hazájának. Azt az országot, amely valamivel több mint egy éve független. Az állam még nem rendelkezik olimpiai szövetséggel, így nem is küldhet zászlaja alatt sportolót Londonba. A sportoló 16 éves kora óta az Egyesült Államokban, Arizonában él. Akkor hagyta el a polgárháború sújtotta Szudánt, amikor egy éjjel katonák ütöttek rajtuk, és úgy megverték, hogy elvesztette az eszméletét, és állkapocstörést szenvedett. 2001-ben kapott menekültstátuszt, szellemi fogyatékosok gondozójaként dolgozott, és munkája mellett hobbyból futott. Befogadó hazája színeiben nem indulhat a londoni versengésen, mivel állampolgársággal nem rendelkezik. Bár kapott meghívót a Szudán Olimpiai Bizottságtól, azt nem fogadta el, sőt maga kezdeményezte, hogy függetlenként vágjon neki a londoni seregszemlének. Azt mondja, ha Szudánt képviselné, azzal meggyilkolt családtagjait tagadná meg.

A futó 28 rokonát vesztette el a szudáni polgárháborúban az elmúlt évtizedekben. Az összetűzések a kelet-afrikai államban valójában Szudán 1956-os, a brit gyarmatbirodalomtól való függetlenedése óta folyamatosak. Az ellentétek többdimenziósak. A főleg animista és keresztény déliek kezdettől fogva ellenezték a függetlenséget, amit az északiak viszont erősen szorgalmaztak. Ezen túlmenően viszont az Egyiptomhoz közelebbi rész lakosai erősen kötődtek a gazdaságilag fejlettebb szomszédhoz, aminek kulturális okai is voltak, hiszen az Szudán északi része az egyiptomiakhoz hasonlóan muszlim vallású volt. A polgárháború – amelyet két periódusra tagolnak a történészek – második szakaszának huszonkét évig tartó időtartama alatt a becslések szerint mintegy kétmillió áldozatot követelt, ennek lezárultaként pedig Szudán déli része 1995-ben egy békeprogram értelmében autonómiát kapott. Az önállósodási törekvéseknek azonban ezzel nem sikerült erejét venni, így népszavazást követően 2011. július 11-én az ország déli része kikiáltotta függetlenségét.

Szudán, Dél-Szudán és Darfúr grafika: Spiegel, B.T.

Noha az ellenségeskedés folyamatos volt az anyaország és a szakadár terület között, idén április óta ismét a harcok felerősödéséről számolnak be a hírügynökségek, különösen a határsávban, a kőolajmezők körzetében. Azóta – a dél-szudáni kormány közlése szerint – több ízben bombázta a szudáni légierő a határ közelében fekvő településeket. Salva Kiir Mayardi, a köztársaság első elnöke ezt a két ország közötti hadiállapot beálltaként értékelte: „Khartum [Szudán fővárosa – a szerző megjegyzése] a Dél-szudáni Köztársaság ellen hadat üzent” – jelentette ki áprilisban Kínában. A déli elnök kínai kollégájával, Hu Csin-taóval folytatott megbeszélése során kritikusnak értékelte a háborús állapotokat.

Khartum és Juba – a szakadár köztársaság fővárosa – Peking egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, ezért igyekszik közvetíteni a két főváros között. A legújabb tárgyalási fordulóra múlt szombaton került volna sor, a részvételt viszont Dél-Szudán lemondta, mert azzal vádolta szomszédját, hogy ismét bombázta területét. Philip Aguer, az ország katonai szóvivője szerint Bahr-el-Gazár tartományban fekvő Rumaker város vidékét Antonov típusú lőtték, a támadásban ketten sebesültek meg. A háború következtében pedig ismét felerősödött a menekülthullám, Kenyában például százezrek keresnek menedéket a háború borzalmai elől.

Dél-Szudánból menekülnek a nomád törzsek
fotó: Reuters/Spiegel.de

A tárgyalások jelenleg tehát akadoznak. A hét elején az etióp fővárosban ismét találkozóra gyűltek össze a két tárgyalódelegáció képviselői. A vitatott területek hovatartozásáról azonban igen távoliak az álláspontok. Szudán küldötte szerint a déliek folyamatosan megsértik a vitatott területekre vonatkozó biztonsági megállapodásban foglaltakat. Mutris Siddiq úgy véli, amíg a vonalat a déliek nem tartják tiszteletben, addig nem lehet elkezdeni a kétoldalú kereskedelemről és a közös kőolajvezetékről szóló tárgyalásokat. „A biztonság nem elvárás, hanem alapfeltétel” – hangsúlyozta a szudáni delegáció szóvivője.

Akié az olaj, azé a hatalom

Addisz-Abeba egyébként már különválás óta színhelye a két ország között zajló tárgyalásoknak, amely az Afrikai Unió közvetítésével zajlik, de közreműködik abban az ENSZ elnöke, Ban Ki Mun is, hogy a még vitás kérdéseket rendezzék, a két ország közötti háborút pedig megakadályozzák. Ezt a célt, mint látható, eddig nem sikerült teljesíteni. Ennek oka, hogy egyik fél sem kíván lemondani egyetlen négyzetcentiméterről sem a közös határvidéken, amely Afrika egyik legértékesebb nyersolajmezője. Így vita tárgyát képezi a kitermelési jogok mellett a bevételek elosztása, az adósságok mértéke és annak visszafizetési kötelezettsége is. Így aztán aligha csoda, hogy egymást érik a fegyveres atrocitások ezeken a területeken.

A megoldatlan kérdések és az alternatívák hiányában Dél-Szudán januárban már leállította a nyersolaj kitermelését. Addig naponta 350 ezer hordónyi olajt pumpáltak a csövekbe, amellyel a két állam a Szaharától délre eső területek legfontosabb kitermelői közé tartozott. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a korábbi nagy Szudán területén felszínre hozott nyersolaj 75 százalékát a mai Dél-Szudánban nyerték ki. A nyersanyagban gazdag országok vitáit az teszi igazán érdekessé, hogy míg a mezők Dél-Szudánban találhatóak, addig a vezetékek az anyaország területén keresztül futnak Port-Szudán kikötőjéig, ahonnan többek között Ázsiába is exportálják. A vitás kérdések közé tartozik az olaj transzportjának díja is: Khartum eddig ragaszkodott a hordónkénti harminckét dollárhoz, Juba azonban nem szeretne egy dollárnál többet fizetni. A Spiegel információi szerint a nemzetközi árak 60 és 80 Cent között mozognak jelenleg. Szudán azonban ügyeskedik is a délről származó nyersolajjal. Khartum ugyanis oldalágakat épített be a fővezetékbe, így elterelve a „fekete aranyból” éves szinten több millió hordónyit, az értékesítésből befolyó bevételt magánál magánál tartja.

Dél-Szudán olajhatalom, mégis sorban állnak a benzinért
Fotó: Reuters/Spiegel.de

Bár kétségkívül az olaj a leglényegesebb a véleménykülönbözőségek közül, azonban korántsem az egyetlen, amelyben nincs egyetértés a felek között. Jóllehet a különválás a 2005-ös békeszerződésben foglaltak szerint ment végbe, az viszont nem érint több olyan kérdést, amelyek rendezése nélkül nem lehet béke a határ egyik oldalán sem. Nem rendezi például Abyei tartomány jogállását, amely épp úgy tartozik a szudáni Dél-Kordofan területéhez, mint Dél-Szudánhoz. Ezen a vidéken is súlyosak az összecsapások. Ennek oka, hogy a jelentős nyersanyagkészlete mellett ez a régió egy hármas ütközőzónán fekszik: ez a térség választja ugyanis el a kereszténységet az iszlámtól, az etnikumokat tekintve pedig az arabokat a fekete-afrikaiaktól. Abey lakossága pedig nem tudja eldönteni, melyik országhoz tartozzon. De tavaly július óta ez a határa Szudánnak és a Dél-szudáni Köztársaságnak is.

Ám nem ejtettünk még szót Darfúrról. A nyugat-szudáni város körül 2003-ban robbant ki fegyveres harc, ami több országra is átterjedt, az ENSZ becslései szerint pedig legalább 400 ezren vesztették életüket a cselekményekben. Ma autonóm területként szintén élvez némi önállóságot, de nem lenne meglepő, ha rövidesen ő is bejelentené függetlenségét, ami következtében akár Darfúr is könnyen bekapcsolódhat az Abyei tartományért folytatott marakodásba.

Vita tárgyát képezi továbbá a mintegy 40 milliárd Dollárra rúgó államadósság kérdése is, amelyet a nemzetközi jogokat tekintve Khartumnak kellene törlesztenie, azonban ennek kiegyenlítésére szeretné a Dél-szudáni Köztársaságot rábírni.

Húzd meg, ereszd meg

A mihamarabbi megegyezésben persze minden fél érdekelt lenne, hiszen mindkét ország államháztartása jelentős részben az olajexportból befolyt bevételektől függ: Szudáné 75, míg a kivált államé 98 százalékban. Dél-Szudánban azonban egyre feszültebb a helyzet. A jegybank, noha rendelkezik devizatartalékkal, ez a készlet az olajexport nélkül egy évnél tovább nem tart ki, hiszen az országban az életkörülmények rendkívül szerények, a beruházási igény viszont rendkívül magas, ezért aztán minden eszközt bevetnek, hogy az ország számára bevételi forrásokat teremtsenek. A szomszédos Kenyával Salva Kiir elnök például egy Lamu városáig tartó olajvezeték kiépítésében állapodott meg. A probléma viszont az, hogy jelenleg ennek finanszírozására nincs keret. A kivitelezés ennek következtében éveket is csúszhat. A tervek között szerepel még egy földalatti vízvezetékrendszer összeállítása is, amely a Nílus-menti Olajmezőkről juttatná el a vizet Juba városába. A Spiegel viszont olyan információkról is tud, amely szerint a Kelet-Afrikai Vasúttársaság (RVR) is érdeklődött arról, hogy az észak-ugandai Rohöltől Mombasha kikötőjéig kiépülő vonalat igénybe vennék-e logisztikai célokra. De szükség esetén akár közúton is szállítható lenne egyébként az értékes nyersanyag, azonban így a naponta kitermelt mennyiség maximum tíz százaléka mozgatható.

Dél-Szudán legújabb javaslata szerint a határzónában egy demilitarrizált övezetet hoznának létre, a vitatott Abyei vidékén pedig az ENSZ és az Afrikai Unió felügyelete mellett népszavazáson születhetne döntés arról, melyik országhoz szeretne tartozni. Juba abba is beleegyezne, ha a szudáni kőolajvezetékek használatának jogáért megemelt díjat kellene fizetni, de a Khartum által jelenleg kért összegnek maximum töredékét. A dél-szudáni különmegbízott a tervet fairnek és kiegyensúlyozottnak tartja, amely mindkét ország polgárainak javára válna. Pagan Amum szerint „a hosszadalmas tárgyalások ideje lejárt, és mindössze kilenc napunk van, hogy egy egységes szabályozásban meg tudjunk állapodni”.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ultimátumot intézett a két szudáni tárgyalókontingenshez, amely augusztus 2-án jár le. Amennyiben addig nem sikerül egyezségre jutniuk, szankciókat léptet életbe a két országgal szemben a világszervezet. Siddiq azonban kijelentette, hogy nem hagyják magukat a szankcióktól megfélemlíteni. „Az lehetetlen, hogy ezt a problémát 9, 19 vagy akár 90 nap alatt meg lehessen oldani” – vetítette előre a nem éppen békés jövőt szudáni tárgyaló. Nem maradt válasz nélkül Juba sem. „Úgy tűnik, Szudán nem is szeretne egyességet kötni” – jelentette ki a dél-szudáni külügyminiszter. Nhial Deng Nhial azonban azt is hozzátette, hogy az ország kormánya augusztus elejéig továbbra is szeretne megoldást találni a még nyitott kérdésekre.

Guor Marial Júniusban 2 óra 12 perc 55 másodperces idővel ért célba júniusban San Diegóban, ezzel az eredménnyel pedig kivívta az olimpiai szereplés jogát. Állítja, hogy Londonban is hasonló időt lesz képes futni, amivel szerinte a 15-20. hely körül végezne. Ha saját célját teljesíti, és megfutja azt a szintet, amivel kijutott a brit fővárosba, akkor sportszakmailag már győzött. Az igazi diadalt viszont akkor aratná, ha az a néhány perces figyelem, amit a bevonuláskor a megnyitóünnepségen kap majd, nem illanna el rögtön, hanem a nemzetközi közösség nyomására konkrét lépések történnének azért, hogy a Szahara szélén lakók az életben maradásért folytatott harcot csak a természettel, és ne embertársaikkal szemben vívják.


××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××

Frissítés (2012. augusztus 4.): Egy nappal azután, hogy az ENSZ által szabott augusztus 2-i ultimátum lejárt, Szudán és a szakadár Dél-Szudán megegyezésre jutott az exportra szánt kőolaj tranzitdíjának ügyében – jelentette be Addisz-Abebában az Afrikai Unió tárgyalója, Thabo Mbeki. Ennek értelmében Juba ismét üzembe helyezi azokat a fúrótornyokat, amelyeknek a működését még januárban függesztették fel a Khartum által követelt irreális díjtételek miatt. Mbeki – aki egykor a Dél-afrikai Köztársaság elnöki tisztségét is betöltötte – a szombat éjjel megtartott sajtótájékoztatón arról is beszámolt, hogy Szudán elnökével, Omar al-Bashirral és dél-szudáni kollégájával, Salva Kiirral szeptemberben megbeszéléseket kezd a két ország határvidékén fekvő, nyersolajban gazdag tartomány, Abyei státuszáról is.