A vég kezdete Szíriában

VÉLEMÉNY - B. T.

Öngyilkos merénylő végzett tegnap Szíriában az Aszad-kormányzat több fontos szereplőjével. A robbantásban életét vesztette többek között a védelmi miniszter is. A Damaszkusz központjában elkövetett támadás arról árulkodik, hogy a béke a jelenlegi rendszerben már nem állhat helyre. A vég kezdődött el Szíriában.

Aszad jobbján a merényletben elhunyt, bal oldalán a helyére lépő 
vezérkari főnök  Fotó: spiegel.de/AFP/SANA

Az előzményekről szólva ismeretes, hogy előbb Bassar El-Aszad egyik közvetlen bizalmasának számító miniszter-helyettes, majd pedig néhány napja Szíria bagdadi nagykövete lépett ki a Baath pártból, és szólított fel az ellenzékiek támogatására. A fegyveres harcok is szüntelenül folynak, immár a fővárosban is. Miután a kormányhoz lojális hadsereg egy héttel ezelőtt tankokat és harci helikoptereket is bevetve támadott Tremsehben állomásozó, főleg dezertált katonákból álló ellenzéki milíciákra, a lázadók a legalább 160 halálos áldozatot követelő mészárlás megtorlására és Damaszkusz bevételére tettek fogadalmat. A napok óta a fővárosban zajló összecsapásokban több kerület ellenőrzését is elvesztette a szír hadsereg. A legnagyobb csapást azonban kétségkívül tegnap szenvedte el az Aszad-rezsim, amikor magas rangú vezetők tanácskozásán a Nemzetbiztonsági Hivatal épületében robbantott fel magát egy addig a résztvevők egyike mellett testőrként szolgáló férfi, kioltva ezzel a katonaság legbefolyásosabb tisztjeinek életét is.

A pokolgépes támadás minden bizonnyal meglepte a rezsimet, a rendszer stabilitása kétségkívül megingott. Így van ez akkor is, ha már meg is találták a hadsereg új vezetőjét. Túl azon, hogy az akció színhelye több mint szimbolikus, a merénylet fordulatot hozhat a közel másfél éve tartó öldöklésben. Ha a szír hadsereg képes lesz is válaszcsapást mérni a felkelőkre, a rezsim napjai alighanem meg vannak számlálva. A hatalom szívébe intézett támadás komoly sebet ütött a hatalmon maradásért egyre elkeseredettebb harcot vívó kormányzaton.

A szíriai öldöklést ölbe tett kézzel figyeli a nemzetközi közösség is. Kofi Annan, az ENSZ és az Arab Liga különmegbízottja nem tudott érvényt szerezni a békeprogramjának a szembenálló felekkel folytatott tárgyalásai során, ám nem elhallgatható az a tény sem, hogy a nagyhatalmak meg is tesznek mindent azért, hogy eredménytelenül házaljon Damaszkuszban, Moszkvában, Pekingben és New Yorkban a világszervezet egykori főtitkára. Így az sem meglepetés, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai (Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország)  az érdekkülönbözőségek okán nem képesek egységes álláspontot kialakítani a szankciókat illetően. Vagyis egy Líbiához hasonló, a vérontás minél hamarabbi lezárásáért végrehajtott katonai intervenció szóba sem kerülhet.

Az ország lakosságának többsége, akik eddig kívül maradtak az összecsapásokon, aligha szeretik Aszadot, de elutasítják a felkelők véres akcióit is, és ezért a konfliktusoktól igyekeztek magukat távol tartani. Azonban miután magas rangú tisztek is gondolkodóba esnek, hogy helyes döntés-e a fővárosban az egyszerű nép ellen tankokkal és harci helikopterekkel támadni, minden bizonnyal egyre több eddig csendes szírt fog állásfoglalásra kényszeríteni. Az a tény, hogy a kormány erői is sebezhetők, immár szó szerint is, tömegeket segíthet a felkelők oldalára. Aszad katonái eddig lojálisnak mutatkoztak, mivel a hírek szerint olyan szigorú felügyelet alatt vannak a laktanyákban, hogy csak kevesek voltak képesek átállni a felkelőkhöz. Aki mégis szökni próbált, azt elkapták. Miután most a hadsereg vezérkarának fontos alakjai estek áldozatául a lázadóknak, a szembenállók erőviszonyai – nemcsak a létszámot, hanem akár a hozzáférhető harci eszközöket is tekintve – könnyen fordulhatnak. Ezáltal azonban a harcok még véresebbé válhatnak, Szíria esetében a békés, politikai megoldás lehetősége pedig elérhetetlen messzeségbe kerülhet. És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a zűrzavarban akár vegyi fegyverek is könnyen a szélsőséges iszlamisták, így az Al-Kaida vagy a Hezbollah kezébe kerülhetnek. Ennek azonban a biztonságpolitikai kockázatokat tekintve az egész világra nézve súlyos következményei lehetnek.