2012. július 11., szerda

Szíria: Megszólalt az elnök!

Továbbra sincs politikai megoldás az eszkalálódó krízisre


Ragaszkodik hatalmához Bassar El-Aszad – derült ki abból az exkluzív interjúból, amelyet a német ARD-nek adott a polgárháború sújtotta Szíria elnöke. Eközben hétfőn ismét Damaszkuszban tárgyalt Kofi Annan, az ENSZ és az Arab Liga szíriai különmegbízottja, ám a fegyverek továbbra sem nyugszanak az országban.

Aszad az ARD újságírójának nyilatkozik Fotó: DPA/ARD

Ritkán mutatkozik nyugati médiumban Basar El-Aszad, azonban vasárnap az egyik német közszolgálati televíziónak nyilatkozott a hatalmáért egyre elkeseredettebb harcot vívó vezető. Bár lemondását mind többen követelik nem csak Szíriában, hanem világszerte is, az arab ország elnöke a távozásról hallani sem akar. Az ARD-n sugárzott interjúban az ezt firtató kérdésre azt felelte, hogy egy elnök nem menekülhet el a nemzetet érintő kihívások elől, és Szíria most kétségkívül ilyen jelentős feladat előtt áll. „Ilyen kiélezett szituációban viszont csak addig maradhat egy elnök hivatalában, amíg a nyilvánosság támogatottságát élvezi. Arról, hogy mennem kell-e a hatalomból, nem más állam- és kormányfők határoznak, hanem kizárólag a szír nép dönthet választások alkalmával”. Aszad úgy véli, hogy bár az Egyesült Államok, a nyugat valamint számtalan középhatalom sem támogatja, az ország polgárainak többsége továbbra is kiáll mellette. „Pontos számokat és százalékokat nem tudok mondani. De a hivatalomat ilyen körülmények között a lakosság támogatása nélkül bizonyosan nem tudtam volna megőrizni” – mondta Thomas Todenhöfernek, a televízió újságírójának.

Szíriában közel másfél éve dúlnak véres harcok. Már több mint 17 ezren haltak meg az összecsapásokban, ebből 12 ezren civilek voltak. Miközben az ellenzékiek Aszadot teszik felelőssé az ártatlan polgári lakosság haláláért, ő azt mondja, mielőtt az elkövetőkről beszélnénk, előbb az áldozatok valódi kilétét kell azonosítani. Azt állítja, hogy az áldozatok többsége a kormányt támogatta. A harcok kitörése óta Szíriában feltáróbizottság működik, amely az országban elkövetett valamennyi merényletnek kivizsgál. „A testület megállapításai szerint az áldozatok többsége az Al-Kaida és extrémisták fegyvereinek esett áldozatául. De ha az elhunytakról beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a lázadók több katonát öltek meg, mint civilt”. Az újságíró kérdésére azt is elárulja, hogy amelyik katonáról bebizonyosodott, hogy felelős ártatlanok haláláért, azt bíróságon vonták felelősségre tetteiért.

Szíria grafika: kurdmania.com

Egy hónapja került nyilvánosságra az ENSZ jelentése, amely szerint gyerekeket kínoztak és használtak élő pajzsként Szíriában. A beszámoló szerint a hadsereg katonái Hulában tankokra kötözték a fiúkat, hogy így tántorítsák el az ellenzékieket – akiket Aszad terroristának nevez – attól, hogy tüzet nyissanak a járművekre. Bár megjegyzendő, hogy arról is szó van a dokumentumban, hogy a lázadók is a hadszíntéren vetettek be kiskorúakat futárként vagy pedig a mentőszolgálat mellett segédként tevékenykedtek. A szíriai kormányzat vezetője az erre vonatkozó kérdésre kitérő választ adott. Szerinte valójában Hula városát és az ott állomásozó biztonsági erőket kívülről támadták meg százával bűnöző csoportok. „Az összecsapásokban aztán nők és gyerekek is elestek. Ám ők mindannyian bennünket támogattak. Az elkövetők pedig a hadsereg egyenruháját viselték, hogy aztán a kormányt hibáztathassák. Ez egy tudatos stratégia a részükről, így volt ez nem csak Hulában, hanem más helyeken is” – magyarázkodott az egyre inkább magára maradó elnök.

Az arab tavasz szelei 2011 márciusban érték el Szíriát, amikor tizenöt gyereket tartóztattak le, mert Dara városában kormányellenes graffitiket festettek a falakra. Ezután kezdődtek azok a tiltakozóakciók, amelyeken tüzet nyitottak a biztonsági erők a tüntetőkre, a lövöldözésekben pedig négyen vesztették életüket. Ezt követően pedig mind a megmozdulások mind az erőszak egyre csak fokozódott, a rezsim lőszert, harckocsikat, mi több, hadihajókat is bevetett a felkelések leverésére. A hadsereg erőszakos fellépésének hatására sok katona dezertált, ők alakították meg a Szabad Szíriai Hadsereget, amely a lázadók oldalán kapcsolódott be a konfliktusba.  Az Aszad ellenfeleit tömörítő Szíriai Nemzeti Tanácsot 2011. augusztusában alapították Isztambulban. A szervezet ellenzéki szír csoportosulások képviselői fóruma, amelyet az ellenzék hivatalos képviseleteként ismeri el a nyugat. Az Egyesült Államok már a konfliktus kiszélesedésekor kinyilvánította, hogy a tüntetők oldalán áll. Az angolul kiválóan beszélő Aszad a vérontásért Washingtont is felelőssé teszi. „Amíg ők (Egyesült Államok – a szerk. megjegyzése) a felkelőket támogatják, addig ők maguk is partnerek vérengzésben”. Ezen túlmenően „politikai védelmet is nyújtanak a bűnöző bandáknak azért, hogy azok Szíriát instabillá tegyék”.

Küszöbön egy újabb etnikai tisztogatás?

Az USA mellett fontos szerep jut a szír polgárháborúban Kínának – amely igyekszik konstruktív arcot mutatni – és Oroszországnak is. Moszkva évtizedek óta hűséges gazdasági és katonai partnere az uralkodó dinasztiának. Szíriában  a Baath párt 1963-ban történt hatalomra jutását követően, amely az Aszad család legfontosabb politikai hátországát jelenti  a Szovjetunió katonai támaszpontot hozott létre a Földközi-tenger partján, Tartusban. Bár jó kapcsolatokat több állammal is ápolt és ápol ma is Moszkva, azóta is ez az egyetlen bázisa az oroszoknak a térségben, ennek stratégiai szerepe a mára kétségkívül megcsappant nagyhatalmi státusában vitathatatlan. A Szíria feletti befolyás elvesztése így jelentős presztízsveszteséget okozna Putyinnak, akinek legújabb törekvései éppen az államalakulat imázsának erősítésére irányulnak. A szír hadsereg erői ennek következtében jórészt szovjet-orosz technikát alkalmaznak, a két ország közötti fegyverexport pedig több évtizede jelentős. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában is rendszeresen Moszkva és Peking képviselőjén buknak el a súlyosabb szankciók. Viszont tény, hogy nemzetközi közvéleményben egyre több az olyan hang, amely egyre kevésbé elutasító egy, a líbiaihoz hasonló katonai beavatkozást illetően. William Hague brit külügyminiszter már egyenesen a 90-es évek boszniai helyzetéhez hasonlítja a szíriai állapotokat. „Nem tudjuk, hogy hogyan alakul a helyzet. Szíria az összeomlás és a közösségközi háború kirobbanása előtt áll. Ilyen körülmények között egyetlen lehetséges opciót sem zárhatunk ki” – jelentette ki a brit diplomácia első embere. Aszad viszont egy esetleges kívülről érkező fegyveres közbelépésre is felkészült: „Nálunk prioritást az ország védelme élvez, és nem a nyugati hatalmakkal szembeni elégtételvágy. Ahhoz, hogy az országot meg tudjuk védeni, mindig felkészülten kell állni” – húzta alá az interjúban az elnök.

A brit külügyminiszter mondatainál viszont érdemes néhány mondat erejéig elidőzni. Annál is inkább, mivel lényegre törően világít rá a közel-keleti állam problémáinak velejére. Szíria – hasonlóan Boszniához – felekezeti összetételét illetően rendkívül összetett (etnikailag valamivel kevésbé színes a kép: a lakosság kilencven százaléka arab, hat százaléka kurd, két-két százalékban pedig kurdok és örmények alkotják a népességet). Mert bár a lakosság 89 százaléka muszlim, ebből a 79 százalék szunnita, a maradék hét százalék viszont az alavita közösséghez tartozik, amely a siítizmus egyik ága. Ezen kívül jelentősnek mondható még a keresztények aránya is, részesedésük az egyházak között tíz százalékra rúg. Az ország irányítása viszont a muzulmánok között jelentős kisebbségben lévő alaviták kezében van, a közigazgatás és államigazgatás terén is csaknem kizárólagos befolyást élveznek. A felkelések élére pedig a többségi szunniták álltak, akiknek többé-kevésbé sikerült a többi államalkotó kisebbség támogatását is megszerezni. Vagyis a háború a muszlim különböző irányzatai között zajló konfliktusként is leírható, annál is inkább, mivel az idő előrehaladásával egyre kevésbé mutatnak egységet a szír ellenzékiek. Mindezek ismeretében már egyáltalán nem tűnnek túlzónak Hague szavai. A miniszterrel egyetért amerikai kollégája, Hillary Clinton is, akinek férje – Bill Clinton –, az egykori amerikai elnök gyorsan sietett is hangsúlyozni, hogy a világnak egyszer már sikerült elnéznie az egyébként egymás mellett élő népcsoportok kölcsönös öldöklése felett, amely aztán az éppen hét évvel ezelőtt, 1995. július 11-én kezdődött srebrenicai etnikai mészárlásban csúcsosodott ki. A hasonlóság abban a tekintetben is megállja helyét, hogy Oroszország akkor is ellenezte a kívülről történő beavatkozást – a pravoszláv eszmeiségre hivatkozva.

Homs lerombolt városa Fotó: AFP

Egyelőre a nyugat katonai akciójától azonban még aligha kell tartania a damaszkuszi kormányzatnak. Ahogy korábban már utaltam rá, az ENSZ BT-ben messze vannak egymástól az állandó képviselők álláspontjai (Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Kína, Franciaország). Az Európai Unió kétségkívül legnagyobb tekintéllyel bíró állama, Németország sem támogatna egyelőre ilyen akciót. Berlin inkább a Szíriára nehezedő politikai és diplomáciai nyomást növelné, amivel a holland külügyminiszter, Uri Rosenthal is egyetért. Ezt támasztja alá az is, hogy jóllehet a szír légvédelem lelőtt egy török repülőgépet – véleményük szerint az ország légterében –, az Észak-atlanti Szerződéshez tartozó Törökország, amellett, hogy tájékoztatta a NATO-t és a Biztonsági Tanácsot az incidensről, „csupán” diplomáciai jegyzéket intézett az Aszad-adminisztrációhoz. Vagyis a katonai szövetség nem egy NATO-tagország ellen irányuló agresszív magatartásként értékelte Szíria lépését. Summa summarom: Egy Damaszkusz ellen folytatott nyílt hadviselésben egyelőre senki sem érdekelt. A feszültség azonban repülőgép-affér következtében a két ország között még tovább fokozódott, miután a polgárháború elől napról napra menekültek százai lépik át a török határt.

A megoldás láthatatlan körvonalai

A szíriai vérontás tizenhat hónapja alatt egyre-másra érkeznek a jelentések a növekvő áldozatokról, a folyamatosan semmibe vett emberi jogokról és az elkeseredett küzdelmet folytató, de megmerevedett frontvonalak miatt egyre brutálisabb eszközökhöz folyamodó szemben álló felekről. 2012. április 12-én Kofi Annan előterjesztése nyomán egy békeprogram keretében tűzszünet lépett hatályba a kormányerők és a felkelők között, azonban ez csupán két napig élt, ekkor ugyanis a kormányzat erői ismét támadást intéztek Homsz városa ellen. Kofi Annan, az ENSZ és az Arab Liga szíriai különmegbízottja a francia Le Monde-nak nyilatkozva árulta el, hogy a „szíriai konfliktus ügyében tett fáradozások kudarcot vallottak”. A sikert nem hozó béketerv  amelyet csak a kormányzat fogadta el, a lázadók azonnal elutasítottak  a civilek lakta területekről történő fegyveresek visszavonására, az ellenzékkel való párbeszédre és napi kétórás tűzszünetre szólított fel, azonban mindkét oldalról megszegték. Aszad erről is beszélt az interjúban. A volt főtitkárral szemben ő úgy látja, a projekt nem vallott kudarcot. „Annan rendkívül nehéz, de jó munkát végzett. Ugyanakkor kétségtelen, hogy számos akadályba ütközött. Például számos ország nem volt érdekelt a terv sikerében. Politikailag, fegyverszállítmánnyal és pénzzel is támogatták az ellenállókat” – így az elnök. Az alavita rezsim tudomása szerint harci eszközöket és a lőszert Szaúd-Arábiából valamint Katarból egyaránt kaptak a lázadók. Ezek a tények a közvélemény előtt is ismertek. Mint ahogy az is, hogy Törökország pedig a logisztikában, azaz a csempészetben vállal magára fontos szerepet. A szír-török határon egyébként megerősítette ott állomásozó erőit mindkét kormány, különösen a félholdas repülő kilövése óta.

A program legújabb, 2.0-ás verziójával hétfőn érkezett Annan ismét, immár harmadjára Damaszkuszba. A megbízott a találkozót nyílt és konstruktív megbeszélésként jellemezte. A terv értelmében egy átmeneti egységkormánynak kellene felállnia, amelyben Szíria valamennyi ellenzéki csoportja és a hatalmat gyakorló Baath párt, így maga Aszad is helyet kapna. Ezt az elképzelést azonban Aszad elutasította. Azzal érvelt ugyanis az ezredforduló óta az ország élén álló politikus, hogy ma is egységkormány viszi az ország ügyeit. „Az ellenzék azon részével van együttműködés, amely megmérettette magát a választásokon. Természetesen bizonyos kritériumokat és mechanizmusokat is ki kell jelölni, amelyek alapján az ellenzéket meghatározzuk. Ilyen mechanizmus számomra a választás. Ha az ellenzékiek elindulnak, és képviselői helyet nyernek, akkor a kormányban is szerepet kaphatnak. Azonban akik megszerzett mandátum nélkül lázadnak, vajon kit képviselnek? Legfeljebb magukat” – válaszolja meg a maga által feltett kérdést Aszad. A negyvenhét éves elnök úgy látja, hogy a párbeszédhez, amelyre stratégiai opcióként tekint, bizonyos feltételek teljesülése elengedhetetlen. Szükséges, hogy az ellenzékiek tárgyalókészséget mutassanak. „De amíg terroristaként viselkednek, és amíg a párbeszéd nem működőképes, addig a terrorizmussal szemben fel kell venni a harcot. De azokkal is készen állunk a tárgyalásra, akik száműzetésben élnek”. Átmeneti egységkormányban viszont – érvvel az elnök – csak akkor kaphatnak szerepet, ha elfogadják az Aszad-kormány szabályait és törvényeit, „rendbontó akciókban nem vesznek részt, nem szólítják fel a NATO-t és persze más államokat Szíria elleni támadásra”. Újságírói kérdésre azt is elárulja, hogy a fegyveres ellenzékiekkel is tárgyalna, ha azok letennék a fegyvert. A felkelők számára azonban, úgy tűnik, ez nem lehet tárgyalási alap, mivel ők – egyetemben a nyugati politikusokkal – a vezér távozását követelik, és azt állítják, a szíriai béke legnagyobb gátja továbbra is a hatalmához ragaszkodó Aszad.

Felrobbant páncélost szemlélnek Aleppótól délre Fotó: AFP

Az interjú alapján bátran állíthatjuk, hogy kompromisszumok jelei egyelőre egyik oldalon sem mutatkoznak.  A Spiegel online információi szerint azonban a ghánai származású Annan az erőszak befejezéséről állapodott meg a szír hatalom birtokosával. Az ellenzékiek által alapított Szíriai Nemzeti Tanács viszont éles kritikával illette az ENSZ képviselő látogatását. Mint mondják Annan annak ellenére látogatott a háború sújtotta országba, hogy Aszad elnök a pénteki „Szíria barátai” elnevezésű párizsi konferenciától távol maradt. Ezzel egyidejűleg a nemzetközi közösségtől olyan intézkedések meghozatalát követelik, amelyek a „rezsim mészárlását” képes megakadályozni.

Annan arra is figyelmeztetett, hogy a szíriai krízis tovább eszkalálódhat, amely az egész Közel-Kelet stabilitását veszélyeztetheti. Irán, amely atomprogramja miatt szintén az érdeklődés középpontjában áll, dicsérte Annan béketervét, egyúttal felhívta a figyelmet a konfliktus régiós következményeire. Az iszlamista állam a program gyakorlati megvalósítására szólított fel, egyúttal kifejezve reményét, hogy mihamarabb helyreállhat a nyugalom a térségben.

Közben Moszkva kissé ellentmondásosan viselkedik. Úgy tűnik, hogy óvatosan távolodik Aszadtól, és mintha lépéseket tenne a szíriai ellenzék irányába. A Spiegel információi szerint Oroszország már nem akar újabb fegyverek Szíriába szállítani, amíg nem rendeződik az arab ország helyzete. Ezzel egy időben Moszkva a tőlük rendelt 130 JAK típusú harci repülőgép leszállítását is felfüggesztette. Az orosz vezetés alighanem attól tart, hogy akár marad hivatalában a szír elnök, akár nem, veszélyben lehet a számlák kiegyenlítése. Ugyanakkor moszkvai források azt is közölték, hogy orosz hadihajók tartanak a tartuszi támaszpontra. A hivatalos közlemény szerint üzemanyagot és ellátmányt szállítanak a tengerészgyalogosok. Eközben Michael Bogdanov helyettes külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Aszad sorsáról a nemzetközi fórumoknak kell dönteni. Moszkva ezzel együtt az ellenzék politikai szervezetéhez, a Szíriai Nemzeti Tanács felé is lépett egyet, ugyanis a grémium elnökét, Abdelbased Seidát meghívták az orosz fővárosba. "Az ellenzéki vezető meghívása a párbeszéd megkezdését jelentheti, amely a krízis politikai megoldását hozhatja" – nyilatkozta Michael Margelov, az orosz Külügyi Bizottság Szövetségi Tanácsának elnöke az Interfax hírügynökségnek. A legfrissebb hírek szerint az oroszok New Yorkban az ENSZ megfigyelő-missziójának meghosszabbítását szeretnék elérni. A javaslat értelmében köteleznék mind a kormány haderőit mind pedig az ellenzék fegyvereseit az ENSZ BT határozatainak betartására. Azonban Moszkva tervezete arra nem tér ki, milyen szankciók lépnének életbe, ha a szabályokat a felek megszegik.

Ismert, hogy idén tavasszal két magyar állampolgár is eltűnt az országban. A két nagyhegyesi származású férfinek a Terrorelhárítási Központ munkatársai is a nyomába eredtek, azonban eredmény nélkül tértek haza. A Népszabadság informátora szerint a két mérnök Aszad hadseregének fogságába eshetett. Miközben  a harcok folytatódnak a közel-keleti országban, a konfliktus már átterjedt Libanonra is. Emberjogi aktivisták szerint az Aszad elleni tűntetések kezdete óta legalább 17 ezren vesztették életüket Szíriában. Csak vasárnap közel százan hunytak el a fegyveres összecsapásokban. A politikai megoldás pedig egyre inkább víziónak tűnik.


(Tagesschau.de/Spiegel.de nyomán B.T.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése