1987. - Nem mindenki akarta az NB1/B-s feljutást az újvárosi kézilabdacsapatnál?

Ki ne emlékezne arra a napra, amikor a Sporttér bitumenpályáján a BHG SE ellenében kiharcolta az NB1/B-s szereplés lehetőségét a balmazújvárosi férfi kézilabdacsapat? Az együttes 1958 óta íródó történelmének talán legemlékezetesebb találkozója volt ez, amelynek tanúi szerencsések, hogy ott lehettek a lelátón. Ezt a mérkőzést idézzük most fel a Hajdú-Bihari Napló tudósítása segítségével.

Küzdelem az NB1/B-ért
a kép forrása: Balmazújváros c. lap
1987. december 3. o

A balmazújvárosi férfi kézilabda szakosztály egyik legfényesebb időszakát a 80-as években élte. Az odáig vezető út azonban igen viszontagságos volt, ebben az időben – ellentétben a mai viszonyokkal – ugyanis nem volt elég a pénz ahhoz, hogy egy alakulat osztályt váltson, a pályán is ki kellett vívni a magasabb osztályban való szereplés lehetőségét. A Lenin Tsz a 80-as évek első felében karolta fel az akkor rendre a megyei bajnokságban szereplő alakulatot, és a támogatásnak köszönhetően olyan játékosok érkeztek a csapathoz, akik segítségével 1985-ben sikerült a csapatnak a megyei bajnokságot megnyerni. Ezt követően az osztályozót is sikeresen abszolválta az egyesület a Kecskemét ellen, így jogot szerzett a Király Sándor által edzett klub arra, hogy a következő szezontól az NB II-ben szerepeljen. 1986-ban újonc létükre a magasabb osztályban sem vallottak szégyent a fiúk, akkor az év végén az 5. helyen végzett a csapat (a bajnoki címet ekkor az ugyancsak a termelő szövetkezete által támogatott Nádudvar szerezte meg).

A következő szezon több szempontból is érdekesnek bizonyult: ez az év volt az utolsó olyan esztendő, amikor még tavaszi-őszi rendszerben rendezték az NB II-es bajnokságot, a következő 88-89-es szezont viszont már a ma megszokott rendben bonyolították a küzdelemsorozatot. Az NB II. keleti csoportjában a Hajdú-Bihar megyei klubok mellett szabolcsi borsodi és fővárosi klubok szerepeltek. A bajnoki címért ebben a szezonban az újvárosiak és budapesti BHG csapata futott az utolsó pillanatig kiélezett versenyt. A két csapat 1987. október 24-én, szombaton megrendezett találkozója a szezon utolsó mérkőzése volt, amelyet izgatottan vártak a szurkolók a városban.

A Balmazújváros a tabella második helyén állt, 31 ponttal, mindössze egy egységgel lemaradva a vendég BHG mögött, amelynek már a döntetlen is elég volt az elsőséghez. Aki nyer, mindent visz: övé a bajnoki cím, és ezzel feljut a másodosztályt jelentő NB1/B-be.

Váczi Sándor, az újvárosi csapat trénere – aki egyébként idény közben, tehát nyáron vette át a csapatot a napjainkban a férfi csapatot patronáló Király Sándortól – utólag a Balmazújváros c. lapnak azt mondta, hogy a találkozó előtt 50 százalék esélyt adott arra, hogy sikerül megnyernie a sorsdöntő találkozót. Nehezen állt össze ugyanis ősszel a csapat játéka, augusztusban a Csömör ellen idegenben elveszített találkozón tíz góllal maradt alul az Újváros, aminek következtében a harmadik helyre esett vissza a csapat. Sőt a városban olyan hírek kaptak szárnyra, hogy nem mindenki akarja, hogy a csapat a következő szezonban a másodosztályban szerepeljen. Császi Lajos a szakosztály akkori elnöke a település lapjában az ezt firtató kérdésre azt felelte, hogy ezek az információk nem a szakosztálytól származnak, és őt is meglepte, hogy ilyen pletykák keringenek. A sportvezető azt mesélte a lapnak, hogy a bajnokság vége előtt néhány fordulóval több játékos is nekiszegezte a kérdést, hogy valóban akarják-e, hogy feljussanak? "Az ügyvezető elnökkel és a Lenin Tsz elnökével másnap tisztáztuk, hogy tőlünk nem származhat ilyen kijelentés" - mondta a lapnak Császi. Innen, ebből a szituációból tornázta fel magát az együttes arra a szintre, hogy az utolsó fordulóban esélye mutatkozott arra, hogy egy győzelemmel a másodosztályban szerepelhessen. Váczi Sándor, aki a néhány hete vette a Nyírbátor férficsapatának irányítását, a találkozót megelőző fordulókban látta két ízben személyesen is a BHG együttesét, továbbá, mivel erős ellenfelekkel találkozott a csapat, volt alkalma a trénernek néhány, a BHG ellen kialakított speciális játékelemet is gyakoroltatni a csapattal.

A BHG egyébként a 1986-ban egy idény erejéig már játszhatott az NB1/B-ben, onnan azonban azonnal kiesett. Az egyesület a keleti csoportba kapott besorolást, keretében pedig magasabb osztályt is megjárt rutinos kézilabdázókat, sőt válogatott játékost tudhatott: Stiller János az 1974-es világbajnokságon 7. helyezést elérő magyar csapat tagja volt, a BGH-t pedig játékos-edzőként segítette.

A Hajdú-Bihari Napló tudósítása szerint a Balmazújváros nagyon jól kezdte a mérkőzést, már a találkozó elején több góllal is ellépett a fővárosiaktól. A pályán a téthez mérten óriási küzdelem folyt, sok volt a kiállítás, hol az egyik, hol a másik oldalon. Mindenesetre az első játékrész egyértelműen a hazaiaké volt, hiszen a félidőben három gólos újvárosi vezetésnél mentek pihenőre a csapatok, a pálya környékén megtöltő mintegy 1200 néző legnagyobb örömére.

Talán sokan hátradőltek ekkor, de a második félidőt egyértelműen a vendégek kezdték jobban. Elsősorban az egykori válogatott Stilller volt elemében, akinek góljával 11-11-nél érte utol a BHG a Balmazújvárost. Bodó Endre betörésből, Török Imre pedig átlövésből volt rendre eredményes, így ismét a lelkes szurkolók által támogatott hazaiak vezettek, a Debrecenből elszármazott Szekerczés góljai azonban meccsben tartották a vendégeket. A találkozó végén úgy festett, meglehet a hőn áhított győzelem, mígnem eljött az utolsó perc. Váczi Sándor tanítványai ezúttal azonban elhibázták a sorsdöntő támadást, ellenben a fővárosiakkal sikerült az, ami a hazaiaknak nem: Stiller egyenlített akkor, amikor már kevesebb, mint egy perc volt hátra a mérkőzésből. A döntetlen nekik volt kedvező, ezzel ugyanis megőrzik első helyüket. Egy támadás volt már csak idő, döntetlen, 22-22-es állásnál, ezt a újvárosiak vezették. A másodpercek csak peregtek, a szurkolók úgy érezték, talán még gyorsabban is, mint ahogyan az órán a nagymutató körbejár. Nem sikerült helyzetbe kerülni. A vendégek apró szabálytalanságokkal ölték az időt, ők már csak ezt a támadást akarták kivédekezni. Úgy tűnt, elvész az álom, a másodosztály lehetősége. Néhány másodperccel a lefújás előtt azonban az ellenfél 6-osánál lerántották Bodót. A bírók kiszúrták a szabálytalanságot, és hétméterest ítéltek. A játékosok és nézők tudták, értékesíteni kell a büntetőt. Kordás vállalta magára a hétméterest, az előző hármat magabiztosan értékesítette. Vajon hibázik most? Nem hibázott! Kordás bedobta, a balmazújvárosi kézilabdások pedig a mennybe mentek, a megyei napilap tudósítása szerint percekig ünnepelték a győzteseket a Sporttéren.

Balmazújváros Lenin TSZ – BHG  23 – 22 (10 – 7)

Balmazújváros, 1200 néző, vezette: Szekeres, Zsilák

Balmazújváros: Nyerges János – Bodó Endre 4, Kordás István 6/4, Novák János, Juhász Károly, Török Imre 6, Molnár Péter 1 Csere: Posta István (kapus), Kosina László 2, Pinczés Gyula, edző: Váczi Sándor

BHG: Krizsán – Hokker, Demjén, Stiller, Ruzsinszki, Bátori, Szekerczés Csere: Csóti (kapus), Bordács, Krisztin, Csökönyi, Halász, játékos-edző: Stiller János

kiállítások: 10 perc illetve 8 perc
hétméteresek: 4/4 illetve 5/4

www.kezitortenelem.hu/B.T.

Váczi Sándor, aki később az NB1-ben is megfordult vezetőedzőként, így formált utólag véleményt a Balmazújváros című lapban a játékoskeretről: „a csapat gerincét a bajnokság során Bodó Elemér, Juhász Károly, Molnár Péter, Kordás István és a két kapus, Nyerges János, valamint Posta István adta. Védekezésben Papp Gábort, Novák Jánost, támadásban Bodót, Juhászt és az idény második felében játéklehetőséget kapott Kosina Lászlót emelném ki. A bajnokság második felében két meghatározó játékosunk, Nádasdi László és Nagy Miklós hiányzott és sérülések is zavarták a munkát. Tizenkét játékos közül válogathattam abban a tudatban, hogy a cserék nem tudják azt nyújtani, amit a pályán lévők” – nyilatkozta a tréner a Balmazújváros című lap 1987. novemberi számában. A jövőre vonatkozóan nem titkolta: ahhoz, hogy az NB1/B-ben is megállja helyét a csapat, meg kell erősíteni a csapatot, továbbá a Sporttéren lévő technikai feltételek sem számítottak ideálisak már a 80-as évek második felében sem.

A következő szezont a másodosztályban töltötték a balmazújvárosi férfi kézilabdázók, a tabella utolsó helyén végeztek. A jelen csapata ugyancsak az NB1/B-ben szerepel. Méltatlanul keveset foglalkoznak velük a város fizetett, hivatalos médiumai, pedig az egykori játékos, majd edző Király Sándor által támogatott König-Trade Balmazújváros az élvonalba jutásért küzd ebben a szezonban. A tavaszi rajtot a második helyről várja a csapat, úgy, hogy hazai találkozóit idén is Debrecenben rendezi. Ha elkészül a vállalkozó magánberuházásaként épülő sportcsarnok a Kastélykert utcán, és visszatérhet a csapat Balmazújvárosba, idővel talán ismét több újvárosi sikernek tapsolhat a város kézilabdát szerető közönsége.

(A Hajdú-Bihari Napló 1987. október 26-ai számában megjelent tudósítást valamint a Balmazújváros c. lap 1987. november és decemberi számának vonatkozó cikkeit felhasználva írta B.T.)

Végre! Tavasszal kezdődik a Nádudvari utca felújítása Balmazújvárosban

Még idén megújul Balmazújváros belterületén a rendkívül rossz állapotban lévő Nádudvari utca, valamint a várost Hajdúszoboszlóval összekötő út – derül ki a Magyar Közút Nonprofit Zrt. közleményéből.

Megérett a felújításra a Nádudvari utca Balmazújvárosban. A település egyik legforgalmasabb útját mára annyira ellepték a kátyúk, hogy ha valaki helyismeret nélkül megy rajta végig autóval, könnyen eltörhet a futóműve. Az 1800 méteres szakasz Magyar Közút kezelésében áll, tehát nem önkormányzati út, ezért a város nem tehetett semmit annak felújítása érdekében.

A rekonstrukció keretében folytatódik a Balmazújvárost Hajdúszoboszlóval összekötő út újjáépítése is. A Nagyhegyestől a fürdővárosig tartó szakasz szintén nagyon rossz állapotban van, azon a lyukak állandó betömése sem segített. Különösen télen, amikor a kátyúzás maximum tüneti kezelés, ugyanis ebben az évszakban csak hideg aszfaltozással lehet elhárítani a balesetveszélyt. A 11,3 kilométeres szakasz felújítása a Nádudvari utcai részhez hasonlóan tavasszal kezdődhet. A korszerűsítés uniós forrásból valósul meg.

Ezen kívül is több mellékút kaphat még idén új aszfaltréteget Balmazújváros közelében. A Magyar Közút szeretné a Balmazújváros és Hajdúnánás közötti mellékutat is felújítani. A 12,5 kilométeres szakasz rekonstrukciójának támogatásáról még nem született döntés, mint ahogy a Tiszafüredet és Polgárt összekötő útvonal 13 kilométeres szakaszának korszerűsítésről sem.

A megyében egyébként 9 milliárd forint jut a négy- és ötszámjegyű mellékutak felújítására, aminek eredményeként idén 72 kilométernyi szakaszon válik biztonságosabbá és gyorsabbá a közlekedés.

(B.T.)

Hóhelyzet Magyarországon!

1987 tele tél napról napra

A tegnapi, azaz a március 14-15-i balmazújvárosi hóhelyzetről ide kattintva olvashat!

Hétfőn és csütörtökön komoly gondokat okozott a havazás és a hófúvás Nyugat-Magyarországon. Budapesten elsősorban hétfőn nehezítette a közlekedést a reggelre lehullott néhány centiméteres friss hó, olyannyira, hogy ingyenesen lehetett utazni a köztudottan a túlélést küzdő BKV járatain ezen a napon. Az 1987-es legendás télhez hasonló rendkívüli állapotok viszont nem alakultak ki az országban. Ebben a korabeli sajtóbeszámolók alapján íródott cikkben az 1987. januári hóhelyzetet élheti újra az olvasó.

Kimutatta foga fehérjét a tél a mögöttünk hagyott héten. Az ország nyugati felében több napon keresztül intenzíven havazott, aminek következtében a Dunántúlon tetemes mennyiségű hó hullott, pénteken pedig a viharos szél emelte komoly hótorlaszok zártak el több települést a külvilágtól. Ezzel szemben a Tiszántúlon csak szombat reggelre alakult ki számottevő hóréteg, miután hét elején a dunántúli havazást okozó mediterrán ciklon elkerülte a keleti országrészt.

Nagyobb havazás kialakulásakor rendre az 1987-es télhez méri a média az aktuális időjárást, nem volt ez másként most sem, amit csak erősített, hogy ezúttal is január közepére estek a havas napok. Hogy valóban összehasonlítható-e az akkori és az eheti viszonyok, arra talán csak a nyugat-dunántúli lakosok tudnának felelni. A kelet-magyarországi időjárás egészen bizonyosan nem mérhető az 1987-es körülményekhez. De milyen is volt az a tél, amelyet annak megélői legendásként emlegetnek? A Népszabadság és a Hajdú-Bihari Napló cikkei segítségével idézzük fel 1987 januárját. A múltidézést viszont néhány nappal korábban kezdjük.

1987. január 7-8-9.

Az 1987 telének legkritikusabb időszaka, ahogyan azt fentebb már említettem egyértelműen január 13. és 19-e közötti napokra tehető. Ezt megelőzően azonban már január 7-én és 8-án nehéz napokat éltek át a közlekedők Borsod és Szabolcs megyében. A friss porhót a viharos szél a közlekedései utakra hordta, ami komoly fennakadásokat okozott Kelet-Magyarországon.  A hőmérséklet a tudósítások szerint elérte a mínusz 21 fokot, a hőérzet viszont a szél miatt még ennél alacsonyabb volt.

A Népszabadság címlapján számolt be a január 7-ei esti fejleményekről: „az erős szél miatt erős 60-70 centiméteres hóátfúvások keletkeztek, és nyolc mellékút járhatatlan lett Borsod-Abaúj-Zemplénben”. Egyebek mellett Sátoraljaújhely és Sárospatak térségének több mellékútvonalát, a hejcei valamint az alsóregmeci bekötőút egy-egy szakaszát fútta be hóval a szél. Érintett volt továbbá Ároktő és Mezőköved, valamint az Ináncs és Abaújszántó közötti út, amelyek a megyei közútkezelő tájékoztatása szerint több kilométeren járhatatlanná váltak.

A kritikusabb helyszínek 8-án (csütörtökön) sem változtak. A Népszabadság tudósítása szerint a Hernád völgyében gépláncokat is bevetettek, hogy az ellátást szállító járművek, az autóbuszok valamint a mentőautók közlekedését biztosíthassák. A Hegyköz valamint a Bodrogköz falvaiból a volán járatai azonban ezek ellenére sem jutottak célállomásaikra, így „a diákok nem jutottak el az iskolába, a munkások pedig az üzemekbe” – írta a lap előző napi összefoglalójban január 9-én.

Pénteken javultak ugyan némiképp a körülmények, de a hétvégére ismét az időjárás rosszabbra fordulására számítottak a meteorológusok. Január 9-én ismét reggel állították komoly kihívások elé a közlekedőket az időjárási körülmények és az útviszonyok. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárda két üzemében (Hunniacoop és Tungsram) is leállt a termelés, mivel „a bejárókat szállító buszok a megye több részéből el sem tudtak indulni a város felé”. Estére azonban minden fő- és mellékutat felszabadítottak a szél által emelt hóakadályoktól. Szabolcsban a vonatközlekedést is nehezítette a havazást, a beszámolók szerint rendszeresek voltak a megye vonalain a késések. A legnagyobb gondot azonban a hideg miatti síntörés okozta Fényeslitke és Kisvárda között a Záhony-Budapest vonalon. Záhonyban, amely a Szovjetunió felé futó vasút legfontosabb rakodóállomás volt, már napok óta 40-50 centiméteres hó hátráltatta a teherszerelvények átrakodását.

Ezzel szemben a Duna másik oldalán csaknem eseménytelenül teltek ezek a napok. A Győr-Sopron és Komárom megyei Közúti Igazgatóság alkalmazottainak csak „a síkosság megelőzésével és a helyenkénti hóátfúvások eltakarításával akadt dolguk pénteken” – írta a Népszabadság 1987. január 10-én. Az ország déli felén is ekkor még csak várták a havat. Mind Csongrádban, mind Bács-Kiskunban felkészülten várták közútkezelő üzemmérnökségei a hétvégét. A dél-magyarországi áramszolgáltató készenléti ügyelettel készült a hétvégi hóviharra.

A Mátrában viszont már síelésre alkalmas hóréteg várta a sportolni vágyókat pénteken is. Kékes- és Galyatetőn egyaránt jártak a felvonók a január 10-11-ei hétvégén. Mátrafüred és a kékesi csúcs közötti útszakaszt lezárták a gépkocsiforgalom elől, a sípályákat már akkor is a Volán buszaival lehetett megközelíteni. A nyugati országrészben a hidegnek köszönhetően elsősorban korcsolyázni lehetett, hiszen a Velencei-tavon olyan vastagságúra hízott a jég, hogy a hétvégén kijelölték a korizásra alkalmas felületeket, sőt Agárdnál már a 1986-87-es tél első jégkarneválját szervezték.

A pénteki havazás Budapest tömegközlekedésében is fennakadásokat okozott, elsősorban a természetesen a magasabban fekvő budai városrészben. A Népszabadság szerint „a délutáni órákban lelassult a forgalom, járatkiesés azonban nem történt. A fővárosban nappal és éjszaka 128 munkagép szórta és tisztította az utakat” – írta a Népszabadság január 10-én.

A lap szerint január 9-én Hajdú-Bihar megyébe is megérkezett a hó, így visszarendelték azokat a hóeltakarítókat – négy kivételével – is állomáshelyükre, amelyeket a Szabolcsban teljesítettek szolgálatot az előző napokban. A beszámolók szerint nappal is mínusz 20 fok alatt maradt a hőmérséklet a térségben, ami a megye vasúti közlekedésben is 10-15 perces késéseket okozott. Debrecenben egyébként 117 alkalmi hómunkás kezdte meg péntek reggel a hó eltakarítását. Nyolc munkagép homokszórást végzett, „de nem pihenhetett az a kilenc kertészeti kisgép sem, amely a kisebb területek hómentesítését végezte” – tudósított a Hajdú-Bihari Napló január 10-i száma.

A megyében vasárnapig 15-20 centiméter friss havat várt még a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság. Egyelőre még csak az egyszárnyú hókotrók dolgoztak az utakon, a kétszárnyúakat péntek estig nem vetették be. „A hóeltakarítás jó ütemben halad, a megye fő-és mellékútjai mindenütt járhatóak” – összegezte a pénteki napot a megyei napilap.

Nem hazánk volt az egyetlen ország, amelyik hidegtől és a havazástól szenvedett ezekben a napokban. A Népszabadság tudósítója szerint mínusz 25-30 fokot mutattak a hőmérők Lengyelországban, ráadásul kitartóan havazott is, a lehullott szilárd halmazállapotú csapadék 30 és 100 centiméter között váltakozott az országban. A lap hírösszefoglalója szerint az egykori Csehszlovákiában is fennakadásokat okozott a tél a közlekedésben.

A hétvégére komoly havazást ígért a meteorológiai szolgálat az egész országra. A hideg csak kissé mérséklődik az érkező havazás hatására. A szél viszont erős, több országrészben is viharossá fokozódik, ami komoly hótorlaszokat emelhet, nehezítve ezzel a közlekedést. Pontosnak bizonyultak az előrejelzések…

Január 10-11.

„Folyamatos havazás és egyre erősödő, helyenként orkánszerű szél jellemezte hazánk szombat-vasárnapi időjárását” – írta címlapján a Népszabadság 1987. január 12-én. A legnagyobb gondot Kelet-Magyarországon okozta a rendkívül nagy mennyiségű csapadék, amely rekordmértékű hideggel párosult. Csak Borsod megyében tíz települést zárt el a hó a külvilágtól a Hernád völgyében, a Bodrogközben és Dél-Borsodban, emellett 23 mellékút vált járhatatlanná. A  rendkívüli helyzetre való tekintettel a megyében operatív bizottság alakult, amelynek feladatai közé a megközelíthetetlen települések kiszabadítása valamint a települések ellátásának megszervezése tartozott.

Szabolcs megyében sem sokkal volt kedvezőbb a helyzet. A lap tudósítójának a megyei közútkezelőtől származó információi szerint az alsóbbrendű útak kétharmadán személyautóval nem lehetett közlekedni. Kisvárda térségében például a közútkezelő erőgépei szabadítottak ki a hó fogságából több buszt és gépkocsit is.

A szomszédos Hajdú-Biharban a hómarókat ekkor még nem vetették be. A lehullott hó mennyisége 15-20 centiméter volt a Hajdú-Bihari Napló január 12-ei beszámolója szerint. Egy buszsofőr, aki a Hajdúszoboszló-Debrecen vonalon szállította az utasokat, azt mondta a lapnak,  hogy a 4-es út még járható, az aszfaltot kásás porhó fedi. A vezető betekintést engedett az útinaplójába is, amelyből kiderül, hogy Nagyhegyesről indult kora reggel. Első útja a szomszédos Hajdúszoboszlóra vezetett, majd kétszer fordult Debrecen és a fürdőváros között. Ezt követően Balmazújvárosba vitt utasokat, majd este pedig Hajdúszoboszló érintésével tért haza. A Népszabadság szerint 33-as számú főúton Látóképnél csak nehezen lehetett közlekedni, de ugyanez volt a helyzet Berettyóújfalu térségében is, ahol több mellékút vált járhatatlanná. 

A Hajdú Volán illetékese szerint ugyanakkor Debrecenben nehezebben járhatók az utak, mint a megyeszékhelyen kívül. A Cívisvárosban a hétvége folyamán 280 hómunkást vettek fel, akik a járdák és a buszmegállók tisztítását végzik - írta címlapján a megyei napilap.

Békésben és Szolnok megyében minden út járható volt, legalább egy nyomvonalon – egyebek mellett ez derül ki a Népszabadság hírösszefoglalójából. A Dunántúlon is egyre több gondot okozott a véget nem érő havazás, és a mind erősebb szél. A hírek szerint délelőtt a körülményekhez képest még jól lehetett közlekedni az ország nyugati felén, az idő előrehaladtával azonban romlottak a feltételek: a 8-as és a 71-es főúton kora este már jelentős hóakadályokat emelt a szél. Veszprém megyében rendkívüli ügyeleti rend lépett életbe több tanács közös kérésére, azért, hogy hétfőre a bakonyi falvakba is eljuthasson a friss kenyér és a tej.

Az országos napilap természetesen beszámolt a fővárosi hóhelyzetről is. Ekkor már 35 órája havazott folyamatosan, ez idő alatt pedig 33 centiméternyi friss hó hullott Budapestre, aminek következtében jelentősen lelassult a forgalom a városban. A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat 121 munkagéppel dolgozott az utak tisztításán, elsősorban azokon a fontos szakaszokon, amelyeken a tömegközlekedésben is fontos szerepet játszanak.

A rendkívüli havazás a vasúti közlekedésben is komoly fennakadásokhoz vezetett. Egyes vonalakon 220-240 percet is késtek a szerelvények. A MÁV Vezérigazgatóságának ügyeletese azonban azt mondta a lap munkatársának, hogy szükség esetén a tejet és kenyeret szállító vagonokat a személyszállító kocsikhoz kapcsolva juttatják célba.

(folytatása következik!)

(A Népszabadság és a Hajdú-Bihari Napló vonatkozó cikkeit felhasználva írta B.T.)

Az újvárosi zeneiskolából a Stuttgarti Operaházba

Interjú Rézműves Lajossal, balmazújvárosi trombitaművésszel, a stuttgarti Zeneművészeti Főiskola mesterszakos hallgatójával

A Bekton Ifjúsági Fúvószenekar évek óta hagyományosan adventi hangversennyel zárja az esztendőt. A decemberi koncert viszont különleges volt, hiszen 2012-ben ünnepelte fennállása 45. évfordulóját az együttes. A karácsony előtt néhány nappal megtartott rendezvény egyik legfelemelőbb momentuma Alexander Arutjunjan Asz-Dúr Trombitaversenyének bemutatása volt, amelyet Rézműves Lajos adott elő a zenekar kíséretében. A fiatalember a város egyik legtehetségesebb trombitása, aki talentumát a helyi zeneiskolában, Bekker Gyula karnagy mellett kezdte kibontakoztatni. Ma már a stuttgarti Zeneművészeti Főiskola (Hochschule für Musik und Darstellende Kunst) mesterszakos hallgatója, és ha idehaza van, nem hiányzik egyetlen zenekari próbáról sem. Érdemes végighallgatni az interjút, mert Arutjunjan darabjának nyitánya is felcsendül a beszélgetés során.

Az interjú a budapesti Civil Rádióban hangzott el 2013. január 10-én. A beszélgetés írott változata a következő napokban kerül fel az oldalra. 

Napelemekkel faragna rezsikiadásain az önkormányzat

Megújuló energiaforrásokkal elégítené ki Balmazújváros önkormányzata legnagyobb intézményeinek költséges gáz és villamos áram igényét. A korszerűsítésre összesen 58 millió forintot nyert a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) pályázatán a város.

Napelemekkel fűtik a jövőben a hivatalt
fotó: B.T.

A támogatás révén a polgármesteri hivatal és a művelődési ház energiaellátása újul meg a közeljövőben. A hivatal napelem telepeinek kialakítását 21 millió forinttal segíti a program, amelyet most másfél millió forintnyi önerővel kell kiegészítenie az önkormányzatnak, miután arra korábban már 1,9 millió forintot már elkülönített.

Megújuló energia gondoskodik a Veres Péter Művelődési Központ villamos áramellátásáról és fűtéséről is a jövőben. A rendszer kivitelezése 43 millió forintba kerül, ebből 36,5 milliót a KEOP pályázatán nyert a város. A településre eső önrész összege 6,5 millió lenne, de az önkormányzat erre a programra is biztosított már korábban közel félmillió forintot, így az önerő összege most 6 millió forint. A beruházás megvalósításához a saját forrást mindkét épület esetében az idei költségvetésből teremti elő Balmazújváros.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a helyi hő, hűtési és villamos energia kiváltására kiírt tenderén még 2011-ben vett részt az önkormányzat, a város két pályázata azonban átmeneti forráshiány miatt tartaléklistára került. A támogatás elnyeréséről tavaly december 14-én értesítették az önkormányzatot, így azok önerővel való kiegészítéséről már idei első testületi ülésén döntött a képviselő-testület.

(B.T.)

A második helyért küzd az újvárosi női röplabdacsapat a hétvégén

A megyei női röplabda-bajnokság harmadik fordulójának mérkőzéseit rendezik szombaton a Veres Péter Gimnázium tornatermében. A házigazda Balmaz-Team női csapata 9 órától a Hajdúszoboszlói Dominó DSE-vel mérkőzik.

Akár a tabella második helyére is felkapaszkodhat a megyei női röplabda-bajnokságban szereplő balmazújvárosi női röplabdacsapat, ha jól szerepel a szombati mérkőzéseken. Az újvárosiak a négycsapatos bajnokság harmadik helyén állnak, 8 ponttal és negatív, 6-9-es játszmaaránnyal, de mindössze egy ponttal lemaradva az első ellenféltől, a Hajdúszoboszlótól. A szoboszlóiak elleni mérleg eddig egy győzelem (2-0) és egy vereség (0-2), így egy győzelemmel közelebb kerülhetnek a riválishoz. Az újvárosiak a Hajdú Rendészeti SE-vel 11 órától, az Eötvössel 12.20 perckor mérkőznek meg.

A megyei bajnokság tabelláját utóbbi csapat vezeti, amely megyei röplabda utánpótlás legjelentősebb bázisa. Az Eötvös DSE eddig mindössze egyetlen szettet veszített, azt éppen a mieink ellen.

A női megyei küzdelemsorozat mérkőzései két nyert játszmáig tartanak. A csapatok négyszer mérkőznek egymás ellen, mindig az egyik résztvevő otthonában. Február 17-én a Hajdú Rendészeti SE lesz a házigazda.

(B.T.)

Király Annamáriával és Szabados Ibolyával erősíthet a balmazújvárosi női kézilabdaklub!

Interjú a Kovács Pál-díjas Melkó Károllyal

„A szívemben is Balmazújváros van” – mondja Melkó Károly, Kovács Pál-díjas edző. Az általa edzett megyei bajnok női kézilabdacsapata kapta a város önkormányzatától 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” címet. A tervek szerint ez lesz utolsó idény a megyei bajnokságban, amelyet már jól érzékelhetően kinőtt az együttes, miután Király Sándor, a férfi klub támogatója, rendezvénycsarnokot épít a Kastélykert utcában. Így 1999 után újra NB II-es női csapata lehet Balmazújvárosnak. A teljes beszélgetés az alábbi videót elindítva hallgatható meg.

- Tréningruha vagy öltöny?

- Gondolom, az edzői öltözékre utal…

- Nem egészen erre gondoltam, hanem sokkal inkább arra, hogy az elmúlt két-három hónapban többször is elegáns öltözetre volt szüksége. Előbb október 23-án, amikor a megyei közgyűléstől átvette a Kovács Pál-díjat, majd pedig december 12-én az ön által edzett női kézilabdacsapat kapta 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” díjat.

- Sőt, január 10-én a Megyeházán a Balmazújvárosi Általános Iskola Kalmár Zoltán tagintézménye megkapja a legeredményesebb „Jó tanuló, jó sportoló” címet, amit annak az iskolának ítélnek oda, ahonnan a megye legtöbb jó tanuló, jó sportoló díjazottja kikerül. Szerencsére annyi jó eredményünk volt az elmúlt években, hogy a tavalyi esztendő után ismét mi nyertünk. Hogy a kérdésre is válaszoljak, inkább tréningruha, de ilyen eseményeken nagyon szívesen veszek öltönyt, mert ez a mi munkánknak az elismerését jelenti.

- Azt javaslom, haladjunk időrendben. Meglepte, hogy önnek ítélték a Kovács Pál-díjat?

- Meglepett, nem számítottam rá, de annál nagyobb örömmel vettem át. Úgy gondolom, ez a díj eddigi pályafutásom csúcsát jelenti, bár remélem, lesznek még eredményeim, és kaphatok esetleg még elismerést. Úgy gondolom, hogy ez a kitűntetés nem csak nekem szólt, hanem azoknak köszönhetem, akiktől tanulhattam, hál’ Istennek, nagyon sok jó mesterem, tanárom volt. Köszönhetem azoknak, akiket taníthattam, és persze azoknak is, akik felfigyeltek a munkámra, és méltónak találtak erre az elismerésre.

- Különös érzés tölthette el akkor, amikor 2012. december 12-én a díjátadó ceremónián részt vett, hiszen azt a díjat kapta meg a női kézilabdacsapat, amelyet ön 2004-ben átvehetett. Mennyire érzi ezt a díjat a magáénak?

- A munka nyilvánvalóan közös, de annak örültem, hogy végre a lányokat ismerték el. Sokan mondták, hogy érett már a csapatnak ez a kitüntetés. Ebből a jutalomból közösen elfogyasztottunk egy vacsorát. Azt gondolom, hogy ez most teljes egészében a csapat kitüntetése volt.

- Ha szeretném valamihez ezt a szituációt hasonlítani, akkor azt mondanám, hogy 2004-ben a feltalálót ismerték el, most pedig a találmányát.

- Nem igazán tartom számon ezeket a díjakat. Csináltam magamnak egy összegzésfélét az elmúlt évben, de ezt is csak azért, hogy, ha kérik, akkor tudjak erről nyilatkozni. Viszont, ha a tanítványaimat ismerik el, azt nagyon jó szívvel veszem, és nagyon örülök ennek.

- Ezt a kitűntetést a női kézilabdacsapat megyei bajnokságban elért bajnoki címe eredményezte. Ne menjünk el emellett szó nélkül, hiszen nagyon sok nehézséggel küzdenek. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor látjuk, hogy rendre a dobogón végeztek. Erre az évre érett össze ez a gárda annyira, hogy sikerült ezt a bajnoki címet bezsebelni?

- Nagyon fiatal a csapat, a legidősebb játékosom is 88-ban született, a keret zöme viszont 1998-99-es születésű. Mind fizikálisan, mind pedig mentálisan most érettek meg a lányok a bajnoki címre. Korábban nem minden posztra volt megfelelő választás. A keret ma már 18-20 főből áll. Minden mérkőzésen 10-15 percenként cserélem a játékosokat, hogy mindenki elegendő lehetőséget kapjon.

- Eredményes fél szezont tudhat maga mögött ebben az idényben is klub, hiszen toronymagasan vezeti a tabellát. Innen már kötelező behúzni a bajnoki címet?

- Nagyon szeretnénk. Azt szokták mondani, hogy a labda kerek. A legsoványabb győzelmünk is egy létavértesi hétgólos siker volt, de sokan fenik ránk a fogukat. Decemberben játszottunk egy jótékonysági tornán, ahol a Nagyhegyes, akit idehaza 17 góllal vertünk meg, annyira felszívta magát ellenünk, hogy legyőztek bennünket. Ennek ellenére egyébként megnyertük a tornát. Nem lesz sétagalopp a második félév, de ha jól sikerül a felkészülésünk, és elkerülnek bennünket a sérülések, akkor ezt a bajnokságot ekkora előnnyel be kell tudni húznia a csapatnak.

- Nyáron volt lehetőségük edzőtáborban is készülni. Lesz erre módjuk most, a téli szünetben is? Hiszen teremgondok vannak Balmazújvárosban, ezt mindenki számára ismert tény.

- Sajnos most nem terem-, hanem öltözőgondok vannak, ugyanis a sportcsarnok kiszolgálóhelyiségeit felújítják. A játékosok már kénytelenek otthon átöltözni. Tavaly még nagyobb probléma volt, mert akkor a csarnokot újították fel, így edzeni nem tudtunk. Ez persze a kisebbik rossz.

- Az sem egy szabványos méretű kézilabdapálya.

- Így van, ez csak egy 15-ször 30 méteres pálya. Tehát óriási hendikeppel indulunk a többi csapathoz képest. Edzőtáborba télen nem szoktunk menni. Ha a költségvetésünk egy kicsit nagyobb lenne, akkor talán a téli edzőtáborra is jutna pénz. Így majd az edzéseken végzett munka és edzőmérkőzéseknek az erőssége fogja meghatározni, hogy milyen formába fogunk lendülni a tavaszi rajtra.

- Mekkora hátrányt jelent az, hogy Balmazújvárosban még nincs szabványos kézilabdacsarnok, és így hazai mérkőzéseiket egy bitumenes pályán rendezik?

- Nagyon nagy hátrányt jelent. Ezt akkor lehet lemérni, amikor elmegyünk edzőtáborba, és felüdülést jelent egy normális pályán, jó időjárási körülmények között készülni és játszani. Olyan gyakorlatokat tudunk végezni, amelyeket a betonon vagy egy 15-ször 30-as, netalán egy 12-szer 24 méteres pályán nem.

- Ez mérkőzéseken is megmutatkozik? Nem tudják a játékosok mérkőzésszituációban úgy széthúzni a falat, amennyire azt kellene?

- Természetesen. Sokat edzünk a benti teremben, és amikor kimegyünk az első szabadtéri meccsünkre, akkor látszik, hogy nem szélesen játszunk, hanem összetömörülünk. Elég sok ziccert hagyunk ki szélről. Ez nem csak a játékos hibája, hiszen nem tudja éles szögből a kapralövést gyakorolni. A kis teremben nem lehet olyan gyakorlatokat végezni, mint egy szabványos pályán. Ezek tehát megmutatkoznak, különösen a szezon elején. Aztán, ahogy telik az idő, átlendülünk ezen, főleg fejben, utána már annyira nem érezzük ennek hátrányát.

- Szeretnék most egy idézetet felolvasni. „Változás történt a játékosok összetételében. Ketten, Dudás Judit és Kányási Beáta, távoztak a csapattól. Örömömre szolgál viszont, hogy Gám Annamária hazatért Dániából, és így újra erősítheti a csapatot.”. Tudja, hogy mikor nyilatkozta ezt a balmazújvárosi lapnak?

- Nagyon régen lehetett, körülbelül 10 éve, ha nem több.

- Tudja, hogy miért citáltam ezt a néhány sort ide?

- Nem.

- 1998-99-es szezonban játszott utoljára NB II.-es mérkőzést a balmazújvárosi női kézilabdacsapat, miután 1999-től kezdődően csak csarnokban lehetett harmadosztályú mérkőzéseket rendezni. 1999 szeptemberében, amikor ez a nyilatkozta megjelent a Balmazújváros című lapban, már a megyei bajnokságban szerepelt a klub.

- Most már emlékszem, igen. Azért kényszerültünk visszalépni, mert nem lehetett szabadtéren játszani. Annak nem láttuk értelmét, hogy elvándoroljunk Hajdúböszörménybe vagy máshova. Ezért döntött úgy a vezetőség, hogy visszalépteti a csapatot.

- Tételezzük föl, hogy a csapat megnyeri a megyei bajnokságot, elvileg őszre már a technikai feltételek is adottak lesznek az NB II-es szerepléshez. De biztosítva lesznek-e az anyagiak?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Eddig az önkormányzat támogatott bennünket, amit ezúton is köszönünk, bár egy felnőtt csapat számára 700 ezer forint nagyon kicsi összeg. Sajnos ehhez nem tudtunk szponzori pénzeket hozzátenni. Néha sikeresen pályáztunk, így tudtunk még egy kis pénzt szerezni. Olyan kevésből éltünk, hogy a meccsek után nem tudtam egy kólát venni a játékosoknak. Király Sándor a nyáron átveszi a csapatot. Azt ígérte, hogy biztosítja az anyagi feltételeket. Újdonság, hogy sikerült támogatást szereznünk a társasági adókedvezmények (TAO) révén. Nem volt könnyű, mert, bár a kezdeményezés nagyon jó, a sikerességhez kapcsolatok is szükségesek. Ebből, valamint Király Sándor és az önkormányzat támogatásából egy stabil NB II-es pénzügyi hátteret lehet biztosítani. Ha ez megvan, esetleg még erősíteni is tudunk, akkor nekivághatunk az NB II-es bajnokságnak is.

- Ne ébredjünk még fel ebből az álomból, azt javaslom. Nemrégiben volt szerencsém látni a Füzesabony-Ózd NB II-es kézilabda mérkőzést. Az ózdiak egy hasonló életkorú csapattal rendelkeznek, mint Balmazújváros. A játékukat látva arra gondoltam, hogy velük biztosan felvenné a versenyt az együttes. Mire lenne képes ez a gárda a magasabb osztályban, hiszen azt azért tudjuk, hogy az NB II. második fele és a megyei bajnokság dobogósai között játéktudásban nincs jelentős különbség.

- Játék- és sportvezetők, edzők azt mondták nekem, hogy a csapatom az NB II-ben a dobogóért küzdhetne. Ezt egy kicsit mindig kétkedve fogadom, mert azért az NB II és a megyei bajnokság között van különbség. Szerintük a védekezésünkkel, a gyorsaságunkkal sok csapatot meg tudnánk szorítani a harmadosztályban is. Úgy gondolom, hogy valahol a kettő között van az igazság, tehát a középmezőnyben végeznénk ezzel a játékosállománnyal. Ha esetleg tudnánk erősíteni olyan játékosokkal, akik jelen pillanatban Újvároson vannak - Szabados Ibolyára és Király Annamáriára gondolok -, komolyabb céljaink is lehetnének. Nagyon szeretném, ha ők visszajönnének. Ez egy ütőképes csapat lehet. De nagyon számítok a fiatalokra is, akik most nyolcadik osztályosok, és ha maradnak jövőre is, sokat fognak erősödni, tanulni. Ők lehetnek az igazi erősségei majd a csapatnak.

- Nem ön az illetékes a csarnok ügyében, de azt biztosan tudja, milyen paraméterekkel fog rendelkezni ez a csarnok?

- Keveset tudok erről, de ez egy szabványos sportcsarnok lesz, különböző kiszolgáló létesítményekkel. A csarnokban körülbelül 1000 fő foglalhat helyet. Ez egy multifunkciós rendezvénycsarnok lesz, tehát nem csak sport célokat fog szolgálni, hanem konferenciáknak, szalagavatóknak és koncerteknek is otthona lehet. De ahogy Király Sándort ismerem, ez a sport és a kézilabda fellegvára lesz, és onnantól már csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk megtölteni élettel.

- És ha minden a tervek szerint alakul, akkor a következő idény elejére el is fog készülni.

- Én is úgy tudom, hogy május körül kész lesz a csarnok. Ha így lesz, az azt jelenti, hogy szeptemberben már ott kezdhetik a kézilabdacsapatok a következő szezont.

- Jelenthet ez a csarnok perspektívát azoknak a játékosoknak, akik ennek hiánya miatt morzsolódnak le?

- Azt gondolom, hogy a lemorzsolódás egyik oka ez volt. A másik pedig az, hogy nagyon sokan Debrecenben tanulnak tovább, és nem tudják összeegyeztetni a tanulmányaikat a sporttal. De, ha van egy ilyen motivációs bázis, azaz hogy egy szép csarnokban edzhet, és közönség előtt játszhat, akkor ez motiváló erő lesz, kitartást ad a játékosoknak.

- Beszéltünk már a múltról, arról az időszakról, amikor az 1999-ben a megyei bajnokságra nevezett a klub. Ön néhány évvel az előtt, 1996-ban vette át a női csapatot. Fel tudja idézni, hogy milyen körülmények között vette át a csapatot?

- Szabó Miklós, az egyesület elnöke, aki már akkor is betöltötte ezt a funkciót, Halász Ferenc távozása után szólt nekem, hogy a csapat edző nélkül maradt, és megkérdezte, hogy átvenném-e az együttest. Az elnök akkor ideiglenes megoldásra gondolt, de végül maradtam, olyannyira, hogy ma is én edzem a lányokat. Nehezen indultunk, mert szokatlan volt, hogy egy felnőtt csapatot irányítottam, hiszen korábban az utánpótlásban dolgoztam. Azóta már sok tapasztalatot szereztem. Később már azok a játékosokkal dolgozhattam, akiket én neveltem. Ők is tudták, hogy mik az elvárásaim, és mire számíthatnak tőlem. Mára már annyi meccs van a hátam mögött, hogy rutinos edzőnek számítok.

- Azért kérdeztem, mert amíg hallgattam, összeszámoltam, hogy 16 éve edzi a balmazújvárosi kézilabdás lányokat. És azóta folyamatosan problémák vannak a csapat körül. Egy kissé mostohagyermekként kezelték mindig a szakosztályt a városban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy elege van a szélmalomharcból, a bitumenpályából, és máshol, magasabb osztályban vállal munkát?

- De, sokszor megfordult a fejemben, éppen amiatt, hogy sokszor kilátástalannak éreztem az egészet.

- Mi tartotta itt?

- A tanítványaim. A Játékosaim, akik egyben a tanítványaim voltak. Lehet volt olyan pillanat, amikor azt mondtam, hogy befejezem, de mindig aludtam rá egyet, és visszamentem. Rájöttem, hogy nem gondoltam igazán sohasem komolyan a lemondást. Nehéz pillanatok közé tartozik például az az eset is, amikor mérkőzés után nem tudok egy kólát venni a csapattagoknak. Sőt, volt olyan mérkőzés, hogy a gyerekeknek nem volt egységes szerelése, tehát kétféle szerelésben játszottunk, miközben tudom, hogy vannak olyan csapatok, ahol négy-öt garnitúra is van. A pénztelenség mellett olyan helyzet is előállt, hogy nem volt elég játékos, arról az állandó problémáról nem is beszélve, hogy pálya sincs. De az eredmények mindig túllendítettek a nehézségeket. Másrészt pedig szeretem is azt, amit csinálok, hiszen az életem részévé vált. És persze a problémák miatt egy kicsit meg is kérgesedik az ember, és sokszor az motoszkált bennem, hogy csak azért is megmutatom, hogy mindezek ellenére meg tudjuk csinálni.

- Voltak konkrét megkeresések is?

- Voltak. Kerestek például a helyi férficsapattól. Nem is olyan régen Hajdúböszörménybe hívtak edzősködni. Szóval voltak lehetőségek, de mindig maradtam a csapatnál.

- Abban, hogy maradt, szerepe volt a lokálpatriotizmusnak is?

- Valószínűleg, noha én debreceni vagyok. Érdekes például az a szituáció, amikor debreceni csapat ellen játszunk. Én akkor „hajrá Újváros”-t mondok. És már így is érzek. Nekem már a szívemben is Balmazújváros van.

- Debrecenben született, a Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett. Több éve viszont Balmazújvárosban él, a Kalmár Zoltán tagintézmény pedagógusa. Megszerette Balmazújvárost?

- Igen, abszolút. Igazából nem terveztünk ennyi időre, mikor ide jöttünk a feleségemmel tanítani. Azt gondoltuk, hogy egy pár évet maradunk, és aztán valószínűleg visszamegyünk Debrecenbe. Megszoktuk, megszerettük ezt a várost. Jól érezzük magunkat. A tanítványok, az iskola, a kollégák és persze az eredmények arra sarkalltak bennünket, hogy maradjunk. Én most már nem azt mondom, hogy debreceni vagyok, hanem hogy balmazújvárosi.

- Ha nyáron összefutunk a városban, és megkérdezem öntől, hogy mi újság a csapattal, akkor arra szíve szerint mit válaszolna?

- Azt szeretném válaszolni, hogy örömmel jelenthetjük, hogy megnyertük a megyei bajnokságot, veretlenül. Ez azt jelenti, hogy feljutottunk az NB II-be, az edzéseinket már a csarnokban tartjuk, heti négy alkalommal. Egy mentálisan is megerősödött, jól sikerült edzőtáborból hazatért csapattal, esetleg egy-két új arccal, jó hangulatú edzésekkel készülünk az NB II-re.

(B.T.)

Kapcsolódó cikkek:

KIEMELT  Önként jelentkező játékosok a női kézilabdacsapatnál - de továbbra is képben Szabados Ibolya és Király Annamária

Veretlen bajnokok: az NB II-re nevez a női kézilabdaklub - szezonértékelő összeállítás

"Melkó Karcsi kiváló szakmai munkát végez" - interjú az NB II-re nevező NKK elnökével

"Az erősítések zavarták a finom szakmai munkát" - interjú Rácz Sándorral, a König-Trade Balmazújvárostól távozó edzővel

Az új csarnokban kezdené a felkészülést az NB1/B-s Balmazújváros - szezonértékelő Király Sándorral

Új tréner a König-Trade Balmazújváros élén

Megyei bajnokok lettek a férfi kézisek

Nem állt ki az ellenfél a Balmazújvárosi NKK ellen

"Hazátlanok vagyunk" - A König-Trade Balmazújvárosdebreceni albérletében már az NB1-be készül

1987 - Nem mindenki akarta az NB1/B-s feljutást az újvárosi kézilabdacsapatnál?

Már tavasszal sem a sporttéren játszanak a női kézilabdázók!

Új perspektívák a női kézilabdaklub előtt: Király Sándor veszi át a csapatot

Nem tudni, mikor térhetnek vissza a sportolók a hevesisportcsarnokba

A bajnoki címről álmodik Atkári Lajos, a Füzesabony női kézilabdacsapatának edzője