A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sportcsarnok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sportcsarnok. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 25., kedd

"Az erősítések zavarták a finom szakmai munkát"

Interjú Rácz Sándorral, a König-Trade Balmazújvárostól búcsúzó trénerrel


Két év után távozik Rácz Sándor, az NB1/B keleti csoportjában ezüstérmet szerző a König-Trade Balmazújváros vezetőedzője. Ahogyan arról elsőként hírt adtunk, helyét Füzesi Ferenc foglalja el a kispadon. A cikkben, amelyet a Hajdú-Bihari Napló és online kiadása, a haon.hu egyaránt átvett, arról is beszámoltunk, hogy a volt tréner nem tudta vállalni azt a fizikai igénybevételt, amit egy főállású szakvezetőtől a Nyíregyháza és Balmazújváros közötti ingázás megkövetelne. Rácz Sándor portálunknak beszélt először kendőzetlenül a válásról, illetve arról a két évről, amelyet edzőként a csapat mellett töltött.


Rácz Sándor két évig
irányította a csapatot

fotó: ozdikc.hu
Nehezen sikerült Önt elérnem. Nyaralt vagy egészen más irányú elfoglaltságai voltak?
Pedagógus és osztályfőnök is vagyok (Arany János Gimnázium, Nyíregyháza – a szerk. megjegyzése), emellett érettségi vizsgán is elnököltem az elmúlt napokban, így csak az esti órákban kapcsoltam be a telefonomat.

A tanév és a kézilabdaidény is véget ért már. Melyik volt fárasztóbb és hosszabb?
A tanév valamivel tovább tartott. A másodosztályú kézilabda-bajnokságban idén egy csonkított bajnokságot rendeztek, hiszen csak tizenkét csapat indult a pontvadászatban.

Egy hónapja már, hogy befejeződött már az idény, amelynek végén pedig ezüstérmet vehették át a játékosok és a szakmai stáb tagjai. A nyári felkészülést azonban már nem Rácz Sándorral, hanem Füzesi Ferenc irányításával kezdi meg a König-Trade Balmazújváros. Ön szeretett volna menni, vagy a klubvezetés kezdeményezte a váltást?
Lehetne azon polemizálni, hogy ki mit mondott. Két évvel ezelőtt úgy csaptam Király Sándor tenyerébe, hogy nálam egy csapat érésének folyamata három évig tart. Az elsőben tanul a gárda. A második esztendőben azt csinálja, amit az elsőben elsajátított. Játszani viszont csak a harmadik évben fogja. Azt látni kell, hogy a csapattal szemben megnövekedtek az elvárások, ami lehet, hogy egy főállású szakembert kíván. A vezetőknek elmondtam, hogy a tanítványaim miatt fizikailag ennél több időt nem tudok a csapatra fordítani, és azt is hozzátettem, hogy ha teljes értékű trénert szeretnének a csapat mellé, akkor én azt elfogadom.

A klub nem titkoltan a bajnoki címet és a feljutást tűzte ki maga elé célként. Ezek fényében csalódás ez az ezüstérem?
A balmazújvárosi csapat az NB II. negyedik helyéről küzdötte fel magát az NB1/B második helyére. Az alakulat százalékban kifejezett teljesítése a két évvel ezelőtti 25 százalékról emelkedett az idei 72 százalékra. Más lapra tartozik, hogy januárban mind a vezetők, mind pedig a játékosok részéről megjelent az elvárás: nyerjük meg a bajnokságot. Egy valamire való edző és játékos mindig ennek szellemében dolgozik, nem szeretne egyetlen mérkőzést sem elveszíteni. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy nem siettették-e ezt az érési folyamatot, amiről beszéltem. Visszagondolva azokra a meccsekre, amelyeket nagyon tisztán nyert meg a gárda, el kell fogadnom, hogy a csapat nem tudott 60 percig egyenletesen, ugyanazon a magas színvonalon kézilabdázni.
.
Koraiak voltak az élvonalról szőtt álmok?
Az én olvasatomban igen. Még akkor is, ha jó szándékú, de olyan utólagos erősítések történtek az együttesnél, amelyek már zavarták a finom szakmai munkát. Tizennyolc játékosom volt, de nem tudtam mindenkit a csapatba nevezni. Alkalmanként arra koncentráltam, hogy izzadjon meg valamennyi játékosom, mert volt olyan kézilabdázó, aki csak heti egy edzésen vett részt. Így elmaradtak azok a taktikai finomítások, amelyeket még el kellett volna végeznünk. A kudarcban biztosan nekem is megvan a magam része, de a két szezon minden pillanatát, a csapat kudarcait és sikereit egyaránt vállalom. Visszatérve az előző kérdésére: be kell valljam, rosszul esik a második hely, mert egy rendkívül presszionált állapot uralkodott a csapat körül, azaz minden áron meg kellett volna nyernünk a bajnokságot. Sajnos ez a nagy nyomás sem pozitívan hatott az együttesre. Így a Mezőkövesd (MKC), amely korábbi NB1-es sportdiplomáciai kapcsolatait is mozgósította, megelőzött bennünket.

Ön is utalt már arra, hogy a téli holt idényben, valamint a tavasz elején összesen egy kezdő hetesre való játékos érkezett az együtteshez. Lehet, hogy aránytalan mértékben nyúltak bele a keretbe? 
Két év alatt 51 játékos fordult meg a kezem alatt. Ez sok, ennyire nincs szükség. Ennél egyszerűsítettebb, eltökéltebb és szakmailag felépítettebb csapat kell. Voltak szlovén, montenegrói, és más nációk kézilabdázói a vendégeink, akik azért vettek részt próbaedzésen, tesztmérkőzésen, vagy akár készültek velünk hosszabb ideig, hogy igazolják, tudnak nekünk segíteni a céljaink elérésében.

Mennyi beleszólása volt a játékosok kiválasztásába? Mert úgy veszem ki a szavaiból, hogy nem feltétlenül igazolta volna már le ezeket a kézilabdázókat.
Voltak egyeztetések, tehát azt nem lehet mondani, hogy a fejem fölött történtek ezek az intézkedések. Hogy mégis ennyi lett, az Király Sándor lehetőségeinek és jobbító szándékának tudható be. De a menedzserek is megérik a pénzüket! Megneszelnek egy hiteles és jó szándékú embert, ők pedig, mint a döglegyek, megjelennek, és megpróbálnak mindenféle árucikkeket a klubra sózni. A végén még a Gyöngyössel is belegabalyodtunk egy olyan diplomáciai sodrásba, amit a mai napig próbálok megérteni. Ugyanakkor mások is felteszik azt a kérdést, hogy miért volt erre szükség.

Mint az ismert, Doros Ákos, Gúnya Péter és Sándor Roland érkezett a Heves megyeiektől. De beszéljünk egy kicsit az eredményekről is. Öt alkalommal kapott ki az együttes ebben a pontvadászatban, a Mezőkövesdtől oda-vissza. A debreceni vereség volt a legfájóbb ebben az idényben?
Nem költözött be velem a szerencse a Hódos csarnokba. Ebben a szezonban háromszor kaptunk ki egy góllal. Fájt persze az MKC-től tavasszal elszenvedett vereség, de még fájóbb volt az őszi találkozó. Akkor pontveszteség nélkül utaztunk a borsodiakhoz, mégis megbicsaklottunk. Az áprilisi mérkőzés egy heroikus küzdelem volt. Egészen másként alakult volna az eredmény, ha az ott megítélt és kimaradt hét büntetőből legalább négyet értékesítünk. Kilencből csak két hétméterest dobtunk be. Ilyet a kézilabdapályán én még nem is láttam! De ennél mélyebb okai is vannak, hogy ezt a rangadót elveszítettük: nem fizikális indítékai voltak ennek a vereségnek, hanem a két csapat érése közti különbség döntött. Nálunk nem voltak olyan rutinos játékosok, akik szemrebbenés nélkül feldolgozzák azt, hogy idegen környezetben játszanak. Úgy gondolom, hogy az a várakozás, az a presszió, ami a csapatot nyomta, visszaütött. Nem tudták ezt a helyzetet feldolgozni. De ha már itt tartunk, akkor mondjuk el, hogy a Kövesd úgy nyerte meg a bajnokságot, hogy kéthetente odahaza 1000-1200 néző űzi-hajtja. Ezzel szemben mi hontalanok voltunk.

hontalanság, ami 1999 óta jellemzi ezt az együttest, az ön számára meglehetősen különös és szokatlan érzés lehetett, hiszen mind Nyíregyházán, mind pedig Tiszavasváriban, ahonnan König-Trade Balmazújvároshoz érkezett, igen komoly kultúrája van férfi kézilabdának.
Nagyon nehéz volt ezt feldolgozni. Reszkettem a hazai pálya „előnyétől”, hiszen elmentünk Törökszentmiklósra, Békésre, ahol szinte a csilláron is lógtak az emberek, a meccsen pedig mindig bennünket akartak megverni. Ebben a miliőben nagyon nehéz meccseket nyerni és eredményesen szerepelni, ennek ellenére nekünk sikerült. Majd pedig következett a soros hazai találkozó, ahol mi semmilyen hátsó támogatást nem kaptunk, hiányzott ugyanis a hazai szurkolók bíztatása. Ha az ellenfél hozott néhány harsányabb drukkert, akkor be is töltötték hangjukkal a Hódos Imre Sportcsarnokot. A szurkolói bázist nem szabad figyelmen kívül hagyni ebben a sportágban.

A bajnokság mellett a Magyar Kupában is szerepelt az együttes. Az egyik keserű vereséget Balassagyarmaton éppen ebben a sorozatban mérték a klubra. Ez különösen annak a ténynek a tükrében lehet fájó, hogy a Nógrád megyei csapat később a Kalocsát legyőzve a négyes döntőbe jutott a sorozatban, ahol aztán a negyedik helyen végzett.
Egy olyan fázisban került sor erre a találkozóra, amikor több sérülés is sújtott bennünket, a minden áron való győzni akarás pedig megbénította a csapatot. Tisztában kell ugyanakkor azzal is lenni, hogy a balassagyarmati sportcsarnok egy oroszlánbarlang. Ebben a közegben olyan játékosok mondtak csődöt, akik addig a hátukon cipelték az együttest. Nem vallottunk szégyent, de utólag én nem lovagolnék ezen. A Gyarmat ugyan megmutatta arcát a final fourban a nagyok között, de a nógrádiak formája azt követően igen meredeken ívelt lefelé. Az, hogy mi hogyan álltuk volna meg a helyünket a Pick-Szeged, MKB-Veszprém és a Csurgó alkotta mezőnyben, egy másik kérdés, mint ahogy az is, hogy mit adott volna ez a torna a Balmazújváros számára a bajnokság hátralévő részére. 

Egy újságcikkben néhány éve azt írták, hogy Rácz Sándor a kézilabda Michelangelója. Tudjuk, hogy főállású tanárember, vagyis egy pedagógiai érzékkel rendelkező, a kézilabdában is alkotó ember hírében áll.
Emlékszem erre az újságcikkre. Arról van itt szó, hogy minden edző álmodik magának egy kézilabdamodellt. Nekem is van egy ilyen elképzelésem. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy száraz fát, amit aztán fel kell öltöztetni, vagy egy faragatlan követ, amit meg kell munkálni. Amikor az alkotás már hasonlít az én kézilabdamodellemre, akkor van kész a mű. Van egy főhivatásom, amit szeretek, és immár több évtizede művelek. Ha értelmes megkeresés érkezik, akkor azon nyilvánvalóan elgondolkozom, és ha úgy ítélem meg, hogy érdemes belevágnom, akkor el is fogom azt vállalni.

Ugye, láthatjuk az új balmazújvárosi sportcsarnokban?
Úgy köszöntem el Király Sándortól, hogy remélem, tud nekem egy állóhelyet biztosítani a B-középben. Azt mondta, hogy állóhelyet nem, mivel az nem lesz ebben a csarnokban, de ülőhelyet mindig kapok. Ezek a gyerekek, akikhez két éven át több mint négyszázszor utaztam Debrecenbe, mindig új erőt adtak nekem. Amikor megérkeztem hozzájuk, az utazással járó fáradtság rögtön elmúlt, és úgy vélem, nagyon színvonalas munkát végeztem velük. Ez a csapat, még ha létszámban nekem nagy is, hozzám nőtt. Nem tudom levakarni magamról Balmazújváros kézilabda-történelmének ezt a szeletét. Vállalom minden momentumát, sikereit és kudarcait. Ha időm engedi, követni fogom a csapat eredményeit, akár a helyszínen is.

2013. március 7., csütörtök

Már tavasszal sem a Sporttéren játszanak a női kézilabdázók!


Gőzerővel készül a megyei bajnokság rajtjára a balmazújvárosi női kézilabdaklub, amely a két hónapja tartó téli holtszezon alatt tegnap használhatta először a sportcsarnok felújított öltözőjét. Azt viszont egyelőre még nem tudni, hogy hol játssza tavasszal hazai találkozóit az egyesület.

Melkó Károly és tanítványai itt még
a Sporttéren fogadkoznak

forrás: NKK facebook oldala

Január 7-én 21 játékos kezdte meg az alapozást a megyei bajnokság tabelláját vezető újvárosi női kézilabdacsapatban, akik heti négy edzéssel készülnek a küzdelemsorozat március végi rajtjára. Melkó Károly, az NKK edzője elmondta, hogy kisebb sérülések nehezítették ugyan a munkát, de mára mindenki egészséges. Munkahelyi elfoglaltság és az iskolai felvételik miatt viszont a szokásosnál többen hiányoztak idén az edzésekről. A legtöbb gondot azonban mégsem az edzésmulasztások, hanem a mostoha körülmények okozzák: „két hónapja a folyosón, vagy a csarnokban öltözünk, tisztálkodási lehetőség nélkül, miután a sportcsarnok öltözőit felújítják” – tájékoztatott a tréner, aki 16 éve edzi az újvárosi lányokat, és ezalatt az idő alatt már sok nehézséget megélt a csapat szakvezetőjeként. „Ennek ellenére a lányok nem panaszkodnak, megszokták, hogy csak kézilabdások” – teszi hozzá némi iróniával a Kalmár Iskolában testnevelést és biológiát oktató tanár. Jó hír viszont, hogy tegnap már a felújított öltözőben ölthettek sportszerelést a lányok.

Az elmúlt időszakban több edzőmérkőzést vívott a csapat. Összemérték erejüket az NB1/B-s Hajdúböszörménnyel, amelytől ötgólos vereséget szenvedett a gárda. Február 27-én pedig a háromcsapatos Szi-Zo-kupán szerepeltek az újvárosiak. A nyíregyházi tornán az alakulat a második helyet szerezte meg, miután rivális Hajdúszoboszlói ANKSE-t 20 góllal múlták felül Ludnai Fanniék. A kupagyőzelemért az NB II. Észak-keleti csoportjának harmadik helyén álló Kállósemjén-Kölcsey DSE mérkőzött a csapat, de ezen a találkozó végül kilenc góllal bizonyultak jobbnak a Kocsik Viktóriával felálló szabolcsiak, akit egyébként a torna legjobb játékosának is megválasztottak. A mieink legjobbjának járó díjat Ludnai Fanni kapta Nyíregyházán (a torna eredményeit a cikk alatt tekinthetik meg). Melkó Károly az általános iskolás korú játékosainak is lehetőséget adott a találkozókon. A szakvezető mind az eredményekkel, mind pedig a pályán látottakkal elégedett volt.

Az NKK-nak egyelőre csak az öltözőproblémái oldódtak meg. Azt még mindig nem tudni biztosan, hogy hol játszik idehaza a csapat, miután a szabadtéri bitumenpálya területén a labdarúgópályához tartozó lelátó épül. A tréner tájékoztatása szerint az a legvalószínűbb, hogy a tavaszi szezon hazai mérkőzéseit a Szakközépiskola rekortán pályáján rendezi a klub. Melkó Károly a gondok ellenére optimistán várja a megyei bajnokság március végi rajtját. „Az igazi formát majd április elejére kell elérnünk, addig még van egy kis időnk” – zárta mondandóját tréner.

A tavaszi szezon időpontegyeztető fórumát ma, csütörtökön rendezik. Ami biztos, hogy a március 24-i bajnoki nyitányon az NKK-Balmazújváros a Nádudvarhoz utazik vendégségbe.


A Szi-Zo-kupa eredményei:


Kállósemjén-Kölcsey DSE - Hajdúszoboszlói ANKSE 35-14 (21-5)
Hajdúszoboszlói ANKSE - Balmazújvárosi NKK 15-35 (3-17)
Balmazújvárosi NKK - Kállósemjén-Kölcsey DSE 20-29 (12-16)   

       1. Kállósemjén-Kölcsey DSE     4p  (55-34)
       2. Balmazújvárosi NKK            2p  (55-44)
       3. Hajdúszoboszlói ANKSE       0p  (29-55)

A csapatok legjobb játékosai: Hruska Zsófia (Kállósemjén-Kölcsey DSE);  Ludnai Fanni (Balmazújváros);  Kiss Judit (Hajdúszoboszló)

A torna legjobb játékosa: Kocsik Viktória (Kállósemjén-Kölcsey DSE)

(B.T.)

2013. február 7., csütörtök

180 milliót kapott Király Sándor sportcsarnoka a várostól


180 millió forinttal támogatja Balmazújváros önkormányzata a Király Sándor vállalkozó által létesülő sport- és rendezvénycsarnok építését – erről még a 2012. december 21-ei testületi ülésén határozott a város közgyűlése. A hozzájárulásért cserébe 15 esztendőn át évente 20 rendezvényt tarthat a létesítményben a város.

Az önkormányzat is beszállt a csarnok
építési költségeibe

fotó: B.T.

Tiba István polgármester a Pénzügyi, Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Bizottság ülésén azt mondta, felbosszantotta, hogy a Termál Hotel Balmaz Kft. eredménytelenül pályázott uniós forrásra a csarnok megépítése érdekében. A város első embere, aki fideszes országgyűlési képviselő is, ezért egyeztetést kezdeményezett a Belügyminisztériumban, aminek eredményeként 180 millió forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutott a város, amelyet csak a rendezvényház építésére fordíthat. 30 milliót még az előző év végén, a fennmaradó 150 milliót pedig idén január 31-ig utalta át az önkormányzat a vállalkozónak.

A város hozzájárulása fejében a csarnok üzemeltetője vállalta, hogy 15 esztendőn keresztül évente 20 rendezvényt térítésmentesen bonyolíthat le abban a város. A Kastélykert utcán épülő létesítményben mintegy ezer néző tud majd helyet foglalni, így kulturált körülmények között rendezhetik meg többek között a város középiskolájának szalagtűzőit is.

A támogatás ugyanakkor egy másik projekttel is összekapcsolódik. A Termál Hotel Balmaz Kft. a Soós Imre utcán található hévízkutat a fürdővel összekötő csővezeték felújítását valamint egy gáztalanító készülék kivitelezését vállalja át az önkormányzattól mintegy 21 millió forint értékben.

A Király Sándor által épülő csarnok a tervek szerint májusra készül el, amely a város kézilabdacsapatainak otthona lesz, de más események, például konferenciák megrendezésére  alkalmas helyiségek is helyet kapnak benne.
(B.T.)

2013. január 8., kedd

Király Annamáriával és Szabados Ibolyával erősíthet a balmazújvárosi női kézilabdaklub!


Interjú a Kovács Pál-díjas Melkó Károllyal


„A szívemben is Balmazújváros van” – mondja Melkó Károly, Kovács Pál-díjas edző. Az általa edzett megyei bajnok női kézilabdacsapata kapta a város önkormányzatától 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” címet. A tervek szerint ez lesz utolsó idény a megyei bajnokságban, amelyet már jól érzékelhetően kinőtt az együttes, miután Király Sándor, a férfi klub támogatója, rendezvénycsarnokot épít a Kastélykert utcában. Így 1999 után újra NB II-es női csapata lehet Balmazújvárosnak. A teljes beszélgetés az alábbi videót elindítva hallgatható meg.



- Tréningruha vagy öltöny?
- Gondolom, az edzői öltözékre utal…

- Nem egészen erre gondoltam, hanem sokkal inkább arra, hogy az elmúlt két-három hónapban többször is elegáns öltözetre volt szüksége. Előbb október 23-án, amikor a megyei közgyűléstől átvette a Kovács Pál-díjat, majd pedig december 12-én az ön által edzett női kézilabdacsapat kapta 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” díjat.
- Sőt, január 10-én a Megyeházán a Balmazújvárosi Általános Iskola Kalmár Zoltán tagintézménye megkapja a legeredményesebb „Jó tanuló, jó sportoló” címet, amit annak az iskolának ítélnek oda, ahonnan a megye legtöbb jó tanuló, jó sportoló díjazottja kikerül. Szerencsére annyi jó eredményünk volt az elmúlt években, hogy a tavalyi esztendő után ismét mi nyertünk. Hogy a kérdésre is válaszoljak, inkább tréningruha, de ilyen eseményeken nagyon szívesen veszek öltönyt, mert ez a mi munkánknak az elismerését jelenti.

- Azt javaslom, haladjunk időrendben. Meglepte, hogy önnek ítélték a Kovács Pál-díjat?
- Meglepett, nem számítottam rá, de annál nagyobb örömmel vettem át. Úgy gondolom, ez a díj eddigi pályafutásom csúcsát jelenti, bár remélem, lesznek még eredményeim, és kaphatok esetleg még elismerést. Úgy gondolom, hogy ez a kitűntetés nem csak nekem szólt, hanem azoknak köszönhetem, akiktől tanulhattam, hál’ Istennek, nagyon sok jó mesterem, tanárom volt. Köszönhetem azoknak, akiket taníthattam, és persze azoknak is, akik felfigyeltek a munkámra, és méltónak találtak erre az elismerésre.

- Különös érzés tölthette el akkor, amikor 2012. december 12-én a díjátadó ceremónián részt vett, hiszen azt a díjat kapta meg a női kézilabdacsapat, amelyet ön 2004-ben átvehetett. Mennyire érzi ezt a díjat a magáénak?
- A munka nyilvánvalóan közös, de annak örültem, hogy végre a lányokat ismerték el. Sokan mondták, hogy érett már a csapatnak ez a kitüntetés. Ebből a jutalomból közösen elfogyasztottunk egy vacsorát. Azt gondolom, hogy ez most teljes egészében a csapat kitüntetése volt.

- Ha szeretném valamihez ezt a szituációt hasonlítani, akkor azt mondanám, hogy 2004-ben a feltalálót ismerték el, most pedig a találmányát.
- Nem igazán tartom számon ezeket a díjakat. Csináltam magamnak egy összegzésfélét az elmúlt évben, de ezt is csak azért, hogy, ha kérik, akkor tudjak erről nyilatkozni. Viszont, ha a tanítványaimat ismerik el, azt nagyon jó szívvel veszem, és nagyon örülök ennek.

- Ezt a kitűntetést a női kézilabdacsapat megyei bajnokságban elért bajnoki címe eredményezte. Ne menjünk el emellett szó nélkül, hiszen nagyon sok nehézséggel küzdenek. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor látjuk, hogy rendre a dobogón végeztek. Erre az évre érett össze ez a gárda annyira, hogy sikerült ezt a bajnoki címet bezsebelni?
- Nagyon fiatal a csapat, a legidősebb játékosom is 88-ban született, a keret zöme viszont 1998-99-es születésű. Mind fizikálisan, mind pedig mentálisan most érettek meg a lányok a bajnoki címre. Korábban nem minden posztra volt megfelelő választás. A keret ma már 18-20 főből áll. Minden mérkőzésen 10-15 percenként cserélem a játékosokat, hogy mindenki elegendő lehetőséget kapjon.

- Eredményes fél szezont tudhat maga mögött ebben az idényben is klub, hiszen toronymagasan vezeti a tabellát. Innen már kötelező behúzni a bajnoki címet?
- Nagyon szeretnénk. Azt szokták mondani, hogy a labda kerek. A legsoványabb győzelmünk is egy létavértesi hétgólos siker volt, de sokan fenik ránk a fogukat. Decemberben játszottunk egy jótékonysági tornán, ahol a Nagyhegyes, akit idehaza 17 góllal vertünk meg, annyira felszívta magát ellenünk, hogy legyőztek bennünket. Ennek ellenére egyébként megnyertük a tornát. Nem lesz sétagalopp a második félév, de ha jól sikerül a felkészülésünk, és elkerülnek bennünket a sérülések, akkor ezt a bajnokságot ekkora előnnyel be kell tudni húznia a csapatnak.

- Nyáron volt lehetőségük edzőtáborban is készülni. Lesz erre módjuk most, a téli szünetben is? Hiszen teremgondok vannak Balmazújvárosban, ezt mindenki számára ismert tény.
- Sajnos most nem terem-, hanem öltözőgondok vannak, ugyanis a sportcsarnok kiszolgálóhelyiségeit felújítják. A játékosok már kénytelenek otthon átöltözni. Tavaly még nagyobb probléma volt, mert akkor a csarnokot újították fel, így edzeni nem tudtunk. Ez persze a kisebbik rossz.

- Az sem egy szabványos méretű kézilabdapálya.
- Így van, ez csak egy 15-ször 30 méteres pálya. Tehát óriási hendikeppel indulunk a többi csapathoz képest. Edzőtáborba télen nem szoktunk menni. Ha a költségvetésünk egy kicsit nagyobb lenne, akkor talán a téli edzőtáborra is jutna pénz. Így majd az edzéseken végzett munka és edzőmérkőzéseknek az erőssége fogja meghatározni, hogy milyen formába fogunk lendülni a tavaszi rajtra.

- Mekkora hátrányt jelent az, hogy Balmazújvárosban még nincs szabványos kézilabdacsarnok, és így hazai mérkőzéseiket egy bitumenes pályán rendezik?
- Nagyon nagy hátrányt jelent. Ezt akkor lehet lemérni, amikor elmegyünk edzőtáborba, és felüdülést jelent egy normális pályán, jó időjárási körülmények között készülni és játszani. Olyan gyakorlatokat tudunk végezni, amelyeket a betonon vagy egy 15-ször 30-as, netalán egy 12-szer 24 méteres pályán nem.

- Ez mérkőzéseken is megmutatkozik? Nem tudják a játékosok mérkőzésszituációban úgy széthúzni a falat, amennyire azt kellene?
- Természetesen. Sokat edzünk a benti teremben, és amikor kimegyünk az első szabadtéri meccsünkre, akkor látszik, hogy nem szélesen játszunk, hanem összetömörülünk. Elég sok ziccert hagyunk ki szélről. Ez nem csak a játékos hibája, hiszen nem tudja éles szögből a kapralövést gyakorolni. A kis teremben nem lehet olyan gyakorlatokat végezni, mint egy szabványos pályán. Ezek tehát megmutatkoznak, különösen a szezon elején. Aztán, ahogy telik az idő, átlendülünk ezen, főleg fejben, utána már annyira nem érezzük ennek hátrányát.

- Szeretnék most egy idézetet felolvasni. „Változás történt a játékosok összetételében. Ketten, Dudás Judit és Kányási Beáta, távoztak a csapattól. Örömömre szolgál viszont, hogy Gám Annamária hazatért Dániából, és így újra erősítheti a csapatot.”. Tudja, hogy mikor nyilatkozta ezt a balmazújvárosi lapnak?
- Nagyon régen lehetett, körülbelül 10 éve, ha nem több.

- Tudja, hogy miért citáltam ezt a néhány sort ide?
- Nem.

- 1998-99-es szezonban játszott utoljára NB II.-es mérkőzést a balmazújvárosi női kézilabdacsapat, miután 1999-től kezdődően csak csarnokban lehetett harmadosztályú mérkőzéseket rendezni. 1999 szeptemberében, amikor ez a nyilatkozta megjelent a Balmazújváros című lapban, már a megyei bajnokságban szerepelt a klub.
- Most már emlékszem, igen. Azért kényszerültünk visszalépni, mert nem lehetett szabadtéren játszani. Annak nem láttuk értelmét, hogy elvándoroljunk Hajdúböszörménybe vagy máshova. Ezért döntött úgy a vezetőség, hogy visszalépteti a csapatot.

- Tételezzük föl, hogy a csapat megnyeri a megyei bajnokságot, elvileg őszre már a technikai feltételek is adottak lesznek az NB II-es szerepléshez. De biztosítva lesznek-e az anyagiak?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Eddig az önkormányzat támogatott bennünket, amit ezúton is köszönünk, bár egy felnőtt csapat számára 700 ezer forint nagyon kicsi összeg. Sajnos ehhez nem tudtunk szponzori pénzeket hozzátenni. Néha sikeresen pályáztunk, így tudtunk még egy kis pénzt szerezni. Olyan kevésből éltünk, hogy a meccsek után nem tudtam egy kólát venni a játékosoknak. Király Sándor a nyáron átveszi a csapatot. Azt ígérte, hogy biztosítja az anyagi feltételeket. Újdonság, hogy sikerült támogatást szereznünk a társasági adókedvezmények (TAO) révén. Nem volt könnyű, mert, bár a kezdeményezés nagyon jó, a sikerességhez kapcsolatok is szükségesek. Ebből, valamint Király Sándor és az önkormányzat támogatásából egy stabil NB II-es pénzügyi hátteret lehet biztosítani. Ha ez megvan, esetleg még erősíteni is tudunk, akkor nekivághatunk az NB II-es bajnokságnak is.

- Ne ébredjünk még fel ebből az álomból, azt javaslom. Nemrégiben volt szerencsém látni a Füzesabony-Ózd NB II-es kézilabda mérkőzést. Az ózdiak egy hasonló életkorú csapattal rendelkeznek, mint Balmazújváros. A játékukat látva arra gondoltam, hogy velük biztosan felvenné a versenyt az együttes. Mire lenne képes ez a gárda a magasabb osztályban, hiszen azt azért tudjuk, hogy az NB II. második fele és a megyei bajnokság dobogósai között játéktudásban nincs jelentős különbség.
- Játék- és sportvezetők, edzők azt mondták nekem, hogy a csapatom az NB II-ben a dobogóért küzdhetne. Ezt egy kicsit mindig kétkedve fogadom, mert azért az NB II és a megyei bajnokság között van különbség. Szerintük a védekezésünkkel, a gyorsaságunkkal sok csapatot meg tudnánk szorítani a harmadosztályban is. Úgy gondolom, hogy valahol a kettő között van az igazság, tehát a középmezőnyben végeznénk ezzel a játékosállománnyal. Ha esetleg tudnánk erősíteni olyan játékosokkal, akik jelen pillanatban Újvároson vannak - Szabados Ibolyára és Király Annamáriára gondolok -, komolyabb céljaink is lehetnének. Nagyon szeretném, ha ők visszajönnének. Ez egy ütőképes csapat lehet. De nagyon számítok a fiatalokra is, akik most nyolcadik osztályosok, és ha maradnak jövőre is, sokat fognak erősödni, tanulni. Ők lehetnek az igazi erősségei majd a csapatnak.

- Nem ön az illetékes a csarnok ügyében, de azt biztosan tudja, milyen paraméterekkel fog rendelkezni ez a csarnok?
- Keveset tudok erről, de ez egy szabványos sportcsarnok lesz, különböző kiszolgáló létesítményekkel. A csarnokban körülbelül 1000 fő foglalhat helyet. Ez egy multifunkciós rendezvénycsarnok lesz, tehát nem csak sport célokat fog szolgálni, hanem konferenciáknak, szalagavatóknak és koncerteknek is otthona lehet. De ahogy Király Sándort ismerem, ez a sport és a kézilabda fellegvára lesz, és onnantól már csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk megtölteni élettel.

- És ha minden a tervek szerint alakul, akkor a következő idény elejére el is fog készülni.
- Én is úgy tudom, hogy május körül kész lesz a csarnok. Ha így lesz, az azt jelenti, hogy szeptemberben már ott kezdhetik a kézilabdacsapatok a következő szezont.

- Jelenthet ez a csarnok perspektívát azoknak a játékosoknak, akik ennek hiánya miatt morzsolódnak le?
- Azt gondolom, hogy a lemorzsolódás egyik oka ez volt. A másik pedig az, hogy nagyon sokan Debrecenben tanulnak tovább, és nem tudják összeegyeztetni a tanulmányaikat a sporttal. De, ha van egy ilyen motivációs bázis, azaz hogy egy szép csarnokban edzhet, és közönség előtt játszhat, akkor ez motiváló erő lesz, kitartást ad a játékosoknak.

- Beszéltünk már a múltról, arról az időszakról, amikor az 1999-ben a megyei bajnokságra nevezett a klub. Ön néhány évvel az előtt, 1996-ban vette át a női csapatot. Fel tudja idézni, hogy milyen körülmények között vette át a csapatot?
- Szabó Miklós, az egyesület elnöke, aki már akkor is betöltötte ezt a funkciót, Halász Ferenc távozása után szólt nekem, hogy a csapat edző nélkül maradt, és megkérdezte, hogy átvenném-e az együttest. Az elnök akkor ideiglenes megoldásra gondolt, de végül maradtam, olyannyira, hogy ma is én edzem a lányokat. Nehezen indultunk, mert szokatlan volt, hogy egy felnőtt csapatot irányítottam, hiszen korábban az utánpótlásban dolgoztam. Azóta már sok tapasztalatot szereztem. Később már azok a játékosokkal dolgozhattam, akiket én neveltem. Ők is tudták, hogy mik az elvárásaim, és mire számíthatnak tőlem. Mára már annyi meccs van a hátam mögött, hogy rutinos edzőnek számítok.

- Azért kérdeztem, mert amíg hallgattam, összeszámoltam, hogy 16 éve edzi a balmazújvárosi kézilabdás lányokat. És azóta folyamatosan problémák vannak a csapat körül. Egy kissé mostohagyermekként kezelték mindig a szakosztályt a városban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy elege van a szélmalomharcból, a bitumenpályából, és máshol, magasabb osztályban vállal munkát?
- De, sokszor megfordult a fejemben, éppen amiatt, hogy sokszor kilátástalannak éreztem az egészet.

- Mi tartotta itt?
- A tanítványaim. A Játékosaim, akik egyben a tanítványaim voltak. Lehet volt olyan pillanat, amikor azt mondtam, hogy befejezem, de mindig aludtam rá egyet, és visszamentem. Rájöttem, hogy nem gondoltam igazán sohasem komolyan a lemondást. Nehéz pillanatok közé tartozik például az az eset is, amikor mérkőzés után nem tudok egy kólát venni a csapattagoknak. Sőt, volt olyan mérkőzés, hogy a gyerekeknek nem volt egységes szerelése, tehát kétféle szerelésben játszottunk, miközben tudom, hogy vannak olyan csapatok, ahol négy-öt garnitúra is van. A pénztelenség mellett olyan helyzet is előállt, hogy nem volt elég játékos, arról az állandó problémáról nem is beszélve, hogy pálya sincs. De az eredmények mindig túllendítettek a nehézségeket. Másrészt pedig szeretem is azt, amit csinálok, hiszen az életem részévé vált. És persze a problémák miatt egy kicsit meg is kérgesedik az ember, és sokszor az motoszkált bennem, hogy csak azért is megmutatom, hogy mindezek ellenére meg tudjuk csinálni.

- Voltak konkrét megkeresések is?
- Voltak. Kerestek például a helyi férficsapattól. Nem is olyan régen Hajdúböszörménybe hívtak edzősködni. Szóval voltak lehetőségek, de mindig maradtam a csapatnál.

- Abban, hogy maradt, szerepe volt a lokálpatriotizmusnak is?
- Valószínűleg, noha én debreceni vagyok. Érdekes például az a szituáció, amikor debreceni csapat ellen játszunk. Én akkor „hajrá Újváros”-t mondok. És már így is érzek. Nekem már a szívemben is Balmazújváros van.

- Debrecenben született, a Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett. Több éve viszont Balmazújvárosban él, a Kalmár Zoltán tagintézmény pedagógusa. Megszerette Balmazújvárost?
- Igen, abszolút. Igazából nem terveztünk ennyi időre, mikor ide jöttünk a feleségemmel tanítani. Azt gondoltuk, hogy egy pár évet maradunk, és aztán valószínűleg visszamegyünk Debrecenbe. Megszoktuk, megszerettük ezt a várost. Jól érezzük magunkat. A tanítványok, az iskola, a kollégák és persze az eredmények arra sarkalltak bennünket, hogy maradjunk. Én most már nem azt mondom, hogy debreceni vagyok, hanem hogy balmazújvárosi.

- Ha nyáron összefutunk a városban, és megkérdezem öntől, hogy mi újság a csapattal, akkor arra szíve szerint mit válaszolna?
- Azt szeretném válaszolni, hogy örömmel jelenthetjük, hogy megnyertük a megyei bajnokságot, veretlenül. Ez azt jelenti, hogy feljutottunk az NB II-be, az edzéseinket már a csarnokban tartjuk, heti négy alkalommal. Egy mentálisan is megerősödött, jól sikerült edzőtáborból hazatért csapattal, esetleg egy-két új arccal, jó hangulatú edzésekkel készülünk az NB II-re.