Király Annamária és Szabados Ibolya fotó: dvsckezilabda.hu és hsg-ee.de
Amiről eddig csak álmodtak a balmazújvárosi kézilabdabarátok, az most valósággá vált: Szabados Ibolya és Király Annamária személyében két igazi ász csatlakozik a mérkőzéseit ősztől már az új rendezvénycsarnokban vívó balmazújvárosi női kézilabdaklubhoz! Nem kizárólag a gyökereik közösek, hanem az is, hogy bár különböző okokból, de mindketten visszavonultak a profi sporttól az elmúlt időszakban.
Szabados Ibolya
1981-ben született, Balmazújvároson kezdett kézilabdázni. Már nagyon fiatalon tagja
volt az 1995/96-ban az NBII-ben bajnoki címet szerző újvárosi együttesnek. Miután
tehetségére hamar felfigyeltek, elkerült Újvárosról, és Debrecenben kézilabdázott. A 164 centiméter magasságú villámléptű szélső legnagyobb sikereit a megyeszékhelyen és Derecskén érte el. 2006-ban
igazolt az akkor NB1/B-ben szereplő, de élvonalbeli álmokat dédelgető
Tajtavill-Derecskéhez együtteséhez, ahol hamar meghatározó emberré vált. A feljutást követően az alapvetően összevásárolt csapat újoncként a 7. helyet szerezte meg az élvonalban. Az idény végén Ibolya Németországba igazolt, a Landesligában szereplő HSG Eibelshausen/Ewersbach együttesénél kézilabdázott, és a civil életére készült. Miután hazatért, gyermeke született. Úgy látszik azonban, nem örökre intett búcsút a vaxos labdának, hiszen engedett Melkó Károly hívó szavának, így visszatér a kézilabdapályára.
Király Annamária
pályafutása is Újvárosról indult, Szabadoshoz hasonlóan ő is a Kalmár Zoltán Általános
Iskolában tanult. 1998-ban
költözött a család Debrecenbe. A kapuba most visszatérő játékos, aki junior világbajnokságon negyedik helyezett volt a magyar válogatott tagjaként, a DVSC-ben
nevelkedett, itt mutatkozott be az élvonalban. Ezt követően ő is megfordult Derecskén,
majd az egész csapattal együtt Nyíradonyba igazolt. Védett Hódmezővásárhelyen
és Veszprémben is, mígnem tavalyelőtt visszatért nevelőegyesületébe, Debrecenbe. A mindössze 28
éves „Kiri” nem csak az ellenfél gólgyárosaival, hanem krónikus deréksérülésével is sokat küzdött, emiatt vonult vissza a sportágtól idén februárban. Ekkor védett utoljára az Alcoa ellen Székesfehérváron. A 2006-ban a DVSC színeiben EHF-kupában elődöntőig jutó játékos civil
életére már régóta készül, jelenleg a Balmaz Thermál Hotelben dolgozik.
Melkó Károly, az
NKK Balmazújváros trénere szerint a két komoly rutinnal rendelkező játékos nagy segítségére lehet a csapatnak. „Nagyon örülök, hogy csatlakozik hozzánk Annamária és Ibolya. Az NB II-ben induló megyei bajnok együttesnek szüksége lesz arra a rutinra és tudásra, amit ők eddigi pályafutásuk során magukba szívtak. Külön öröm, hogy
mindketten újvárosiak, így valójában hazatérnek hozzánk” – nyilatkozta a tréner
portálunknak. Király és Szabados is végig a csapattal gyakorol a felkészülés
ideje alatt, ami – mint azt már megírtuk – július 22-én kezdődik.
Az anyagi háttér és a játékoskeret is alakulóban a Balmazújvárosi NKK-nál
Kétmillió
forintot kapott az NB II-ben induló balmazújvárosi női kézilabdacsapat az
önkormányzattól. Erről keddi testületi ülésén szavazott a város képviselő-testülete. Eközben – úgy tűnik – környékbeli, magasabb osztályban szereplő játékosok számára is vonzó lehet a harmadosztály
és az új csarnok, hiszen – információink szerint – többen is jelentkeztek az egyesületnél, akik szívesen folytatnák pályafutásukat a feltörekvő klubnál.
Idén is Kunszentmártonban készülnek a lányok fotó: B.T.
Mint arról már
beszámoltunk, az utolsó bajnoki találkozó és az éremátvétel után egy órával már
a jövő évi NB II-es szezonróltárgyalt Melkó Károly tréner és Szabó Miklós egyesületi elnök a férfi csapat vezetésével az együttműködés kereteiről. Azóta
is a jövő évi anyagi feltételek előteremtésén dolgoznak a klub elöljárói, mivel a
harmadosztályban junior csapatot is versenyeztetni kell, de az utazási kiadások és a játékvezetői díjak is magasabbak, mint a megyei pontvadászatban. Az NB II-es indulás megnövekedett költségeinek
biztosításából a város is kiveszi a részét, miután a képviselők keddi
testületi ülésükön kétmillió forintot szavaztak meg a klub részére az idei büdzsé
többletbevételének terhére. Az összeget augusztus 1-től havi részletekben utalja
az önkormányzat, így az idei évre biztosítottnak látszik az együttes
költségvetése. Az utánpótlás-nevelésre pedig a társadalmi adókedvezmény (TAO) nyújtotta
lehetőségeket kihasználva igyekszik még több forrásra szert tenni az egyesület.
A csapat július
22-én kezdi a felkészülést a szeptember közepén rajtoló bajnokságra. Az első héten Újvároson gyakorolnak a lányok, majd egyhetes edzőtáborba utaznak Kunszentmártonba, ahol ideális körülmények között készülhetnek az új idényre, amelyben várhatóan minden csapat ellen meg kell küzdeni a pontokért.
A háttérben a játékoskeret megerősítésén is dolgoznak a vezetők. Az NB II-es indulás híre hamar
körbejárt a megyei kézilabdaéletben, hiszen információink szerint több fiatal játékos is
bejelentkezett a csapatnál, hogy szívesen folytatná pályafutását Újvároson. Úgy
tudjuk továbbá, hogy a klubnál még mindig képben van két egykori újvárosi élvonalbeli
játékos, a gyermekét nevelő Szabados Ibolya valamint a krónikus derékbántalmai miatt visszavonult Király Annamária is.
Interjú Szabó Miklóssal, az NKK Balmazújváros elnökével
Ugyan a bajnokság már két hete befejeződött, ennek ellenére lázas munka folyik ezekben a napokban a balmazújvárosi női kézilabdaklub háza táján. A vezetőség a jövő évi anyagi háttér előteremtésén és a csapat megerősítésén dolgozik. Szabó Miklós elnök és Melkó Károly, a csapat trénere egy órával az utolsó bajnoki mérkőzést követően már a lehetséges erősítésekről tárgyalt Király Sándorral, a König Trade Balmazújváros férficsapatának első emberével. Szabó Miklós húsz éve vezeti a ma Balmazújvárosi NKK néven versenyző klubot. A következő interjúban az 1995-96-os bajnokcsapatról is szó esik. A beszélgetés a kép alatti videót elindítva hallgatható meg.
Szabó Miklós (hátsó sor, jobb szélen) ritkán szerepel a nyilvánosság előtt fotó: B.T.
- A mindennapok túléléséért folytatott
harcai után felemelő érzés lehet átvenni az aranyérmeket.
- Nagyon örülünk a bajnoki címnek, ez
megkoronázza a csapat egész éves teljesítményét.
- Ugyanakkor ez a női
kézilabdacsapat nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet képességei, tudása és
értéke alapján megérdemelne. Ezt klubelnökként hogyan éli meg az ember?
- Nehezen éljük meg. Nyilvánvaló,
hogy más sportágak valószínűleg nagyobb tömegeket mozgatnak meg, mint a női
kézilabda. Egy kicsit viszont ellentmondásos a dolog, mert ebben az évben megkaptuk az önkormányzattól a „Balmazújváros sportjáért” címet, ami
kellemesen befolyásolja az érzéseinket.
Örülök, hogy szóba hozta a kitüntetést, mivel
erre magam is ki szerettem volna térni. Azt hiszem, jó helyre került ez az elismerés, és igazán kijárt
már a csapatnak.
- Én is így gondolom. Nagyon örülünk,
hogy felfigyeltek a munkánkra, én személyesen is és persze a
csapat is.
- Rendre eredményesen szerepelt az
utóbbi években a megyei bajnokságban a csapat, amelyben kizárólag az
infrastrukturális hiányosságok miatt kényszerül játszani. Tavaly és idén
egyaránt az újvárosi lányok szerezték meg a bajnoki címet, ugyanakkor önnek
magasabb osztályból is van már bajnoki címe, mégpedig az NB II-ből, az
1995/96-os bajnokságból.
- Így van. Megnyertük azt a
bajnokságot is, de akkor sem tudtunk a sportcsarnok hiánya miatt feljebb lépni, így maradtunk az NB II-ben. Miután már ott sem lehetett szabad ég
alatt mérkőzéseket rendezni (1999-ben, a szerk. megjegyzése), a megyei
bajnokságba neveztünk.
- Pedig abban a csapatban is
kiemelkedő tudású játékosok játszottak, elég csak Bárdos Zsuzsa vagy éppen
Szabados Ibolya nevét említem, utóbbi éppen akkor kezdte a szárnyait bontogatni.
- Több olyan játékosa volt annak a
csapatnak, vagy éppen Üjvároson kezdte a pályafutását, aki később magasabb osztályban,
akár NB1-ben is játszott. Nagyon büszkék vagyunk rájuk is, és szeretnénk, ha most ők segítenének nekünk.
- Említettünk már néhány játékost a
1995/96-os bajnokcsapatból. De ezt megelőzően, a 90-es évek elején még az NB1/B-s másodosztályban is
szerepelt a balmazújvárosi női kézilabdaklub. Lát-e a mostani csapatban olyan
játékosokat, akik olyan szinten művelik a sportágat, mint az akkori csapat
tagjai?
- Biztos, hogy vannak olyan
játékosok, jósolni viszont nem szeretnék senki személyében sem. Hogy kiből milyen
játékos lesz, az nagyban összefügg azzal is, hogy ki hogyan tudja a lehetőségeket
kihasználni, és azzal is, hogy a továbbtanulás mennyire befolyásolja a sportkarrierjét. De konkrét név említése nélkül mondom, hogy a mostani csapatban is van olyan, aki az akkori eredményeket
is tudná produkálni.
- Látom, nem szeretne senkit sem
kiemelni. A lányoknak viszont szeptembertől lesz lehetőségük képességeiket az
NB II-ben is megmutatni. Ezek az előkészületek hogy állnak?
- A női kézilabdaklubnak 1-1,3
millió forint között van a költségvetése megyei szinten. Nyilvánvalóan az NB II-ben
ennek a triplája, vagy négyszerese szükséges. Úgy néz ki, hogy különböző
forrásokból ezt biztosítani tudjuk. Jelenleg a legnagyobb támogatónk az
önkormányzat, ezen próbálunk változtatni, már az elmúlt évben tettünk ez irányba
lépéseket. A TAO-s pályázati lehetőségeket kihasználva egyik legnagyobb
támogatónk lett Tóth László. Tőle vettem át a kézilabdaklub vezetését.
Ő főleg az utánpótlás-nevelést támogatja. Ez a pénz a Kalmár Zoltán tagiskola keretein
belül működő diáksport klubba (Kalmár DSE – a szerk. megjegyzése) folyik be.
Nagyon szerencsések vagyunk ebből a szempontból, mert Melkó Karcsi ott
dolgozik, és kiváló szakmai munkát végez. Az utóbbi években, sőt mondhatom,
évtizedben elért sikerekben neki nagyon nagy szerepe van. Ezután a beszélgetés
után tárgyalunk a König-Trade Balmazújváros férfi kézilabdacsapatának
elnökével, Király Sándorral, mert a csarnok az övéké lesz, és ekkor tisztázzuk az együttműködés lehetőségeit.
- Az mindenesetre biztató, hogy
Király Sándor ott állt a csapatfotózáson a lányok között.
- Igen, nagy tiszteletnek örvend ő
is a lányok körében. Ő is támogat bennünket a lehetőségeihez
mérten. Mindenki részéről jólesik a biztatás. De a lányok is nagyon várják már a jövő évi NB II-es szezont. Tavaly nagyon rosszul esett nekik, hogy nem tudtunk a
harmadosztályba nevezni. Akkor megígértük nekik, hogyha sikerül ezt
az eredményt megismételni, akkor megpróbáljuk annak az anyagi feltételeit
megteremteni, hogy a továbbiakban az NB II-ben tudjanak versenyezni.
- 1993 óta áll a klub élén. azóta
eltelt 20 év. Ez pedig talán elegendő idő arra, hogy mérleget vonjon erről a
két évtizedről. Hogyan változott ezalatt az idő alatt a kézilabda megítélése és
maga a kézilabda a városban?
- Jelentős változás nem történt.
Van egy kör Balmazújvároson, amelyik nagy odaadással szurkol csapatunknak. Ez végig
kitartott mellettünk, rendszeresen kijártak a meccseinkre. A szurkolók egy része természetesen a kézilabdázók hozzátartozói közül kerül ki.
- Jövőre milyen újvárosi női kézilabdacsapatot szeretne látni?
- Vannak álmaink, de a földön kell
maradni, a realitások talaján. Meglátjuk, hogyan tudjuk megerősíteni a
csapatot. Úgy gondolom, hogy ha ez a szakmai munka ilyen szinten folytatódik, akkor
megcélozhatjuk a középmezőnyt.
Szezonértékelő összeállítás az aranyérmek átvétele után
Megvédte megyei bajnoki címét a balmazújvárosi női kézilabdaklub. A csapat tagjai június 2-án, az utolsó bajnoki találkozót követően kapták meg az elsőségért járó aranyérmet. Az egyesület így ismét jogot szerzett az NB II-ben való indulásra. A lefújás után egy órával Szabó Miklós klubelnök és Melkó Károly edző már a jövő évi NB II-es szereplésről és az erősítésekről tárgyalt Király Sándorral, a König-Trade Balmazújváros férfi kézilabdacsapatának elnökével. A szezonértékelő összeállításban, amelyben természetesen a jövőről is szó esik, Melkó Károly tréner, Szabó Miklós elnök, Ludnai Fanni és Zavaczki Edit játékosok szólalnak meg. Az összeállítás a lenti videóra kattintva hallgatható meg.
Nagy volt az öröm a lefújás után fotó: B.T.
(B.T.)
*Az összeállításban megszólalókkal készített interjúk később teljes egészében, külön-külön is elérhetőek lesznek.
Lehet, hogy osztályozóra kényszerül a Balmaz-Kamilla Gyógyfürdő labdarúgócsapata az NB II-ben, az együttes pályáját azonban már a hét elején felszántották. Hivatalosan viszont csak a mai, azaz május 24-ei rendkívüli testületi ülésen szavaztak a képviselők arról, hogy melyik cég végezheti a rekonstrukciót.
A pályát már felszántották fotó: B.T.
Két nappal az utolsó bajnoki hazai bajnoki találkozó után már nyoma sem volt a kapuknak és a zöld fűnek a Sporttéren. Megkezdődött ugyanis a labdarúgópálya rekonstrukciója Balmazújvárosban. Mint ismeretes, a másodosztályú labdarúgócsapatot működtető Balmazújváros Sport Kft. sikeresen
pályázott a társasági adókedvezmény (TAO) révén elnyerhető támogatásra. Ennek
keretében újul meg a Sporttéren található centerpálya valamint a főlelátó. A
Sport Kft. által lefolytatott közbeszerzései eljárás során három ajánlat
érkezett. A három pályázóból kettőt nyilvánított érvényesnek a képviselő-testület,
szerződést pedig a legalacsonyabb ajánlattal előálló Pharos 95 Kft-vel köt az
önkormányzat. A dunavarsányi székhelyű cég bruttó 63 millió 800 ezer
forintért vállalta a beruházást.
A pályát már annak
ellenére felszántották, hogy elképzelhető, osztályozót kell játszania a klubnak
az NB II-ben maradáshoz. A beruházás azonnali elindítását alighanem a júliusi bajnoki nyitány
indokolja. Az új gyepszőnyeg lefektetése után a pálya egy hónapig még
nem használható, így aligha bánkódott a klubvezetés, hogy a bajnokság 30.
fordulóját előrehozva, május 1-jén rendezte a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ). Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy ha osztályozóra
kényszerülne a tabellán jelenleg ötödik helyen álló újvárosi együttes, akkor bennmaradásért vívott hazai találkozó helyszíne az ugyancsak
TAO-s támogatással megújult GÖCS-pálya lenne.
Az MLSZ TAO programja révén a beruházás 70 százaléka írható le a Sport
Kft-t támogató vállalkozások adójából, ez az összeg már rendelkezésre áll. A
maradék 30 százalékot kell a Sport Kft-ben kizárólagos tulajdonjoggal
rendelkező önkormányzatnak előteremtenie. A Sporttéren található centerpálya összesen
50 millió, a főlelátó újjáépítése pedig mintegy 160 millió forintból valósulhat meg. A 600 fős új fedett tribün alatt öltözők és más kiszolgálóhelyiségek
kapnak majd helyet.
Jövőre a túloldali
lelátót szeretné korszerűsíteni az önkormányzat ugyancsak a TAO-s pályázat
révén, de a tervek között a világítás kiépítésére is szerepel.
„A szívemben is Balmazújváros van” – mondja
Melkó Károly, Kovács Pál-díjas edző. Az általa edzett megyei bajnok női kézilabdacsapata
kapta a város önkormányzatától 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” címet. A tervek szerint ez lesz utolsó idény a megyei bajnokságban, amelyet már jól érzékelhetően kinőtt az együttes, miután Király
Sándor, a férfi klub támogatója, rendezvénycsarnokot épít a Kastélykert utcában.Így 1999 után újra NB II-es női csapata lehet Balmazújvárosnak.A teljes beszélgetés az alábbi videót elindítva hallgatható meg.
- Tréningruha vagy öltöny?
- Gondolom, az edzői öltözékre utal…
- Nem egészen erre gondoltam, hanem sokkal
inkább arra, hogy az elmúlt két-három hónapban többször is elegáns öltözetre
volt szüksége. Előbb október 23-án, amikor a megyei közgyűléstől átvette a
Kovács Pál-díjat, majd pedig december 12-én az ön által edzett női
kézilabdacsapat kapta 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” díjat.
- Sőt, január 10-én
a Megyeházán a Balmazújvárosi Általános Iskola Kalmár Zoltán tagintézménye
megkapja a legeredményesebb „Jó tanuló, jó sportoló” címet, amit annak az
iskolának ítélnek oda, ahonnan a megye legtöbb jó tanuló, jó sportoló
díjazottja kikerül. Szerencsére annyi jó eredményünk volt az elmúlt években,
hogy a tavalyi esztendő után ismét mi nyertünk. Hogy a kérdésre is válaszoljak,
inkább tréningruha, de ilyen eseményeken nagyon szívesen veszek öltönyt,
mert ez a mi munkánknak az elismerését jelenti.
- Azt javaslom, haladjunk időrendben.
Meglepte, hogy önnek ítélték a Kovács Pál-díjat?
- Meglepett, nem
számítottam rá, de annál nagyobb örömmel vettem át. Úgy gondolom, ez a
díj eddigi pályafutásom csúcsát jelenti, bár remélem, lesznek még eredményeim,
és kaphatok esetleg még elismerést. Úgy gondolom, hogy ez a kitűntetés nem
csak nekem szólt, hanem azoknak köszönhetem, akiktől tanulhattam, hál’
Istennek, nagyon sok jó mesterem, tanárom volt. Köszönhetem azoknak, akiket
taníthattam, és persze azoknak is, akik felfigyeltek a munkámra, és méltónak
találtak erre az elismerésre.
- Különös érzés tölthette el akkor, amikor 2012. december
12-én a díjátadó ceremónián részt vett, hiszen azt a
díjat kapta meg a női kézilabdacsapat, amelyet ön 2004-ben
átvehetett. Mennyire érzi ezt a díjat a magáénak?
- A munka
nyilvánvalóan közös, de annak örültem, hogy végre a lányokat ismerték el. Sokan
mondták, hogy érett már a csapatnak ez a kitüntetés. Ebből a
jutalomból közösen elfogyasztottunk egy vacsorát. Azt gondolom, hogy ez most teljes egészében a
csapat kitüntetése volt.
- Ha szeretném valamihez ezt a szituációt
hasonlítani, akkor azt mondanám, hogy 2004-ben a feltalálót ismerték el, most
pedig a találmányát.
- Nem igazán tartom számon ezeket a díjakat. Csináltam magamnak egy
összegzésfélét az elmúlt évben, de ezt is csak azért, hogy, ha kérik, akkor
tudjak erről nyilatkozni. Viszont, ha a tanítványaimat ismerik el, azt nagyon jó
szívvel veszem, és nagyon örülök ennek.
- Ezt a kitűntetést a női kézilabdacsapat megyei
bajnokságban elért bajnoki címe eredményezte. Ne menjünk el emellett szó
nélkül, hiszen nagyon sok nehézséggel küzdenek. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre,
akkor látjuk, hogy rendre a dobogón végeztek. Erre az évre érett
össze ez a gárda annyira, hogy sikerült ezt a bajnoki címet bezsebelni?
- Nagyon fiatal a csapat, a legidősebb játékosom is 88-ban született, a keret zöme
viszont 1998-99-es születésű. Mind fizikálisan, mind pedig mentálisan most
érettek meg a lányok a bajnoki címre. Korábban nem minden posztra volt
megfelelő választás. A keret ma már 18-20 főből áll. Minden mérkőzésen 10-15
percenként cserélem a játékosokat, hogy mindenki elegendő lehetőséget kapjon.
- Eredményes fél szezont tudhat maga mögött
ebben az idényben is klub, hiszen toronymagasan vezeti a tabellát. Innen már
kötelező behúzni a bajnoki címet?
- Nagyon
szeretnénk. Azt szokták mondani, hogy a labda kerek. A
legsoványabb győzelmünk is egy létavértesi hétgólos siker volt, de sokan fenik
ránk a fogukat. Decemberben játszottunk egy jótékonysági tornán, ahol a
Nagyhegyes, akit idehaza 17 góllal vertünk meg, annyira felszívta magát ellenünk,
hogy legyőztek bennünket. Ennek ellenére egyébként megnyertük a
tornát. Nem lesz sétagalopp a második félév, de ha jól sikerül a felkészülésünk, és elkerülnek bennünket a sérülések, akkor ezt a bajnokságot ekkora előnnyel be kell tudni húznia a csapatnak.
- Nyáron volt lehetőségük edzőtáborban is
készülni. Lesz erre módjuk most, a téli szünetben is? Hiszen teremgondok vannak
Balmazújvárosban, ezt mindenki számára ismert tény.
- Sajnos most nem terem-, hanem öltözőgondok vannak, ugyanis a sportcsarnok kiszolgálóhelyiségeit felújítják. A játékosok már kénytelenek otthon átöltözni.
Tavaly még nagyobb probléma volt, mert akkor a csarnokot újították fel, így
edzeni nem tudtunk. Ez persze a kisebbik rossz.
- Az sem egy szabványos méretű
kézilabdapálya.
- Így van, ez csak
egy 15-ször 30 méteres pálya. Tehát óriási hendikeppel indulunk a többi csapathoz képest.
Edzőtáborba télen nem szoktunk menni. Ha a költségvetésünk egy kicsit nagyobb
lenne, akkor talán a téli edzőtáborra is jutna pénz. Így majd az edzéseken
végzett munka és edzőmérkőzéseknek az erőssége fogja meghatározni, hogy milyen
formába fogunk lendülni a tavaszi rajtra.
- Mekkora hátrányt jelent az, hogy
Balmazújvárosban még nincs szabványos kézilabdacsarnok, és így hazai
mérkőzéseiket egy bitumenes pályán rendezik?
- Nagyon nagy
hátrányt jelent. Ezt akkor lehet lemérni, amikor elmegyünk edzőtáborba, és
felüdülést jelent egy normális pályán, jó időjárási körülmények között készülni
és játszani. Olyan gyakorlatokat tudunk végezni, amelyeket a betonon vagy egy
15-ször 30-as, netalán egy 12-szer 24 méteres pályán nem.
- Ez mérkőzéseken is megmutatkozik? Nem
tudják a játékosok mérkőzésszituációban úgy széthúzni a falat, amennyire azt kellene?
- Természetesen.
Sokat edzünk a benti teremben, és amikor kimegyünk az első szabadtéri
meccsünkre, akkor látszik, hogy nem szélesen játszunk, hanem összetömörülünk.
Elég sok ziccert hagyunk ki szélről. Ez nem csak a játékos hibája, hiszen
nem tudja éles szögből a kapralövést gyakorolni. A kis teremben nem lehet
olyan gyakorlatokat végezni, mint egy szabványos pályán. Ezek tehát
megmutatkoznak, különösen a szezon elején. Aztán, ahogy telik az idő, átlendülünk ezen, főleg fejben, utána már annyira nem érezzük ennek hátrányát.
- Szeretnék most egy idézetet felolvasni. „Változás történt a játékosok
összetételében. Ketten, Dudás Judit és Kányási Beáta, távoztak a csapattól.
Örömömre szolgál viszont, hogy Gám Annamária hazatért Dániából, és így újra
erősítheti a csapatot.”. Tudja, hogy mikor nyilatkozta ezt a balmazújvárosi
lapnak?
- Nagyon régen
lehetett, körülbelül 10 éve, ha nem több.
- Tudja, hogy miért citáltam ezt a néhány sort ide?
- Nem.
- 1998-99-es szezonban játszott utoljára NB
II.-es mérkőzést a balmazújvárosi női kézilabdacsapat, miután 1999-től
kezdődően csak csarnokban lehetett harmadosztályú mérkőzéseket rendezni. 1999
szeptemberében, amikor ez a nyilatkozta megjelent a Balmazújváros című lapban, már a megyei bajnokságban szerepelt a
klub.
- Most már
emlékszem, igen. Azért kényszerültünk visszalépni, mert nem lehetett szabadtéren
játszani. Annak nem láttuk értelmét, hogy elvándoroljunk Hajdúböszörménybe vagy
máshova. Ezért döntött úgy a vezetőség, hogy visszalépteti a csapatot.
- Tételezzük föl, hogy a csapat megnyeri a
megyei bajnokságot, elvileg őszre már a technikai feltételek is adottak lesznek
az NB II-es szerepléshez. De biztosítva lesznek-e az anyagiak?
- Ez egy nagyon
nehéz kérdés. Eddig az önkormányzat támogatott bennünket, amit ezúton is köszönünk,
bár egy felnőtt csapat számára 700 ezer forint nagyon kicsi összeg. Sajnos
ehhez nem tudtunk szponzori pénzeket hozzátenni. Néha sikeresen pályáztunk,
így tudtunk még egy kis pénzt szerezni. Olyan kevésből éltünk, hogy a meccsek
után nem tudtam egy kólát venni a játékosoknak. Király Sándor a nyáron átveszi a csapatot. Azt ígérte, hogy biztosítja az anyagi feltételeket. Újdonság, hogy sikerült támogatást szereznünk a társasági
adókedvezmények (TAO) révén. Nem volt könnyű, mert, bár a kezdeményezés nagyon
jó, a sikerességhez kapcsolatok is szükségesek. Ebből, valamint Király Sándor
és az önkormányzat támogatásából egy stabil NB II-es pénzügyi hátteret lehet
biztosítani. Ha ez megvan, esetleg még erősíteni is tudunk, akkor nekivághatunk
az NB II-es bajnokságnak is.
- Ne ébredjünk még fel ebből az álomból, azt
javaslom. Nemrégiben volt szerencsém látni a Füzesabony-Ózd NB II-es kézilabda
mérkőzést. Az ózdiak egy hasonló életkorú csapattal rendelkeznek, mint Balmazújváros.
A játékukat látva arra gondoltam, hogy velük biztosan felvenné a versenyt az
együttes. Mire lenne képes ez a gárda a magasabb osztályban, hiszen azt azért
tudjuk, hogy az NB II. második fele és a megyei bajnokság dobogósai között
játéktudásban nincs jelentős különbség.
- Játék- és
sportvezetők, edzők azt mondták nekem, hogy a csapatom az NB II-ben a
dobogóért küzdhetne. Ezt egy kicsit mindig kétkedve fogadom, mert azért az NB II és a
megyei bajnokság között van különbség. Szerintük a védekezésünkkel,
a gyorsaságunkkal sok csapatot meg tudnánk szorítani a harmadosztályban is. Úgy
gondolom, hogy valahol a kettő között van az igazság, tehát a középmezőnyben
végeznénk ezzel a játékosállománnyal. Ha esetleg tudnánk erősíteni olyan
játékosokkal, akik jelen pillanatban Újvároson vannak - Szabados Ibolyára és Király Annamáriára gondolok -, komolyabb céljaink is lehetnének. Nagyon szeretném, ha ők visszajönnének. Ez egy
ütőképes csapat lehet. De nagyon számítok a fiatalokra is, akik most nyolcadik
osztályosok, és ha maradnak jövőre is, sokat fognak erősödni, tanulni. Ők
lehetnek az igazi erősségei majd a csapatnak.
- Nem ön az illetékes a csarnok ügyében, de
azt biztosan tudja, milyen paraméterekkel fog rendelkezni ez a csarnok?
- Keveset tudok
erről, de ez egy szabványos sportcsarnok lesz, különböző kiszolgáló
létesítményekkel. A csarnokban körülbelül 1000 fő foglalhat helyet. Ez egy multifunkciós
rendezvénycsarnok lesz, tehát nem csak sport célokat fog szolgálni, hanem
konferenciáknak, szalagavatóknak és koncerteknek is otthona lehet. De ahogy
Király Sándort ismerem, ez a sport és a kézilabda fellegvára lesz, és onnantól
már csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk megtölteni élettel.
- És ha minden a tervek szerint alakul, akkor
a következő idény elejére el is fog készülni.
- Én is úgy tudom,
hogy május körül kész lesz a csarnok. Ha így lesz, az azt jelenti, hogy
szeptemberben már ott kezdhetik a kézilabdacsapatok a következő szezont.
- Jelenthet ez a csarnok perspektívát azoknak
a játékosoknak, akik ennek hiánya miatt morzsolódnak le?
- Azt gondolom,
hogy a lemorzsolódás egyik oka ez volt. A másik pedig az, hogy nagyon sokan Debrecenben
tanulnak tovább, és nem tudják összeegyeztetni a tanulmányaikat a sporttal. De, ha van egy ilyen motivációs bázis, azaz hogy egy szép csarnokban edzhet, és
közönség előtt játszhat, akkor ez motiváló erő lesz, kitartást ad a
játékosoknak.
- Beszéltünk már a múltról, arról az
időszakról, amikor az 1999-ben a megyei bajnokságra nevezett a klub. Ön néhány
évvel az előtt, 1996-ban vette át a női csapatot. Fel tudja idézni, hogy milyen
körülmények között vette át a csapatot?
- Szabó Miklós, az
egyesület elnöke, aki már akkor is betöltötte ezt a funkciót, Halász Ferenc
távozása után szólt nekem, hogy a csapat edző nélkül maradt, és megkérdezte,
hogy átvenném-e az együttest. Az elnök akkor ideiglenes megoldásra gondolt, de végül maradtam, olyannyira, hogy ma is én edzem a lányokat. Nehezen indultunk,
mert szokatlan volt, hogy egy felnőtt csapatot irányítottam, hiszen korábban az
utánpótlásban dolgoztam. Azóta már sok tapasztalatot szereztem. Később már azok
a játékosokkal dolgozhattam, akiket én neveltem. Ők is tudták, hogy mik az
elvárásaim, és mire számíthatnak tőlem. Mára már annyi meccs van a hátam
mögött, hogy rutinos edzőnek számítok.
- Azért kérdeztem, mert amíg hallgattam,
összeszámoltam, hogy 16 éve edzi a balmazújvárosi kézilabdás lányokat. És azóta
folyamatosan problémák vannak a csapat körül. Egy kissé mostohagyermekként
kezelték mindig a szakosztályt a városban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy
elege van a szélmalomharcból, a bitumenpályából, és máshol, magasabb osztályban
vállal munkát?
- De, sokszor
megfordult a fejemben, éppen amiatt, hogy sokszor kilátástalannak éreztem az
egészet.
- Mi tartotta itt?
- A tanítványaim.
A Játékosaim, akik egyben a tanítványaim voltak. Lehet volt olyan pillanat,
amikor azt mondtam, hogy befejezem, de mindig aludtam rá egyet, és
visszamentem. Rájöttem, hogy nem gondoltam igazán sohasem komolyan a lemondást.
Nehéz pillanatok közé tartozik például az az eset is, amikor mérkőzés után nem
tudok egy kólát venni a csapattagoknak. Sőt, volt olyan mérkőzés, hogy a
gyerekeknek nem volt egységes szerelése, tehát kétféle szerelésben játszottunk,
miközben tudom, hogy vannak olyan csapatok, ahol négy-öt garnitúra is van. A
pénztelenség mellett olyan helyzet is előállt, hogy nem volt elég játékos,
arról az állandó problémáról nem is beszélve, hogy pálya sincs. De az
eredmények mindig túllendítettek a nehézségeket. Másrészt pedig szeretem is
azt, amit csinálok, hiszen az életem részévé vált. És persze a problémák miatt egy kicsit
meg is kérgesedik az ember, és sokszor az motoszkált bennem, hogy csak azért is
megmutatom, hogy mindezek ellenére meg tudjuk csinálni.
- Voltak konkrét megkeresések is?
- Voltak. Kerestek
például a helyi férficsapattól. Nem is olyan régen Hajdúböszörménybe hívtak
edzősködni. Szóval voltak lehetőségek, de mindig maradtam a csapatnál.
- Abban, hogy maradt, szerepe volt a
lokálpatriotizmusnak is?
- Valószínűleg,
noha én debreceni vagyok. Érdekes például az a szituáció, amikor debreceni
csapat ellen játszunk. Én akkor „hajrá Újváros”-t mondok. És már így is érzek. Nekem
már a szívemben is Balmazújváros van.
- Debrecenben született, a Tóth Árpád
Gimnáziumban érettségizett. Több éve viszont Balmazújvárosban él, a Kalmár
Zoltán tagintézmény pedagógusa. Megszerette Balmazújvárost?
- Igen, abszolút.
Igazából nem terveztünk ennyi időre, mikor ide jöttünk a feleségemmel tanítani.
Azt gondoltuk, hogy egy pár évet maradunk, és aztán valószínűleg visszamegyünk Debrecenbe. Megszoktuk, megszerettük ezt a várost. Jól érezzük magunkat. A
tanítványok, az iskola, a kollégák és persze az eredmények arra sarkalltak
bennünket, hogy maradjunk. Én most már nem azt mondom, hogy debreceni vagyok, hanem
hogy balmazújvárosi.
- Ha nyáron összefutunk a városban, és
megkérdezem öntől, hogy mi újság a csapattal, akkor arra szíve szerint mit
válaszolna?
- Azt szeretném válaszolni,
hogy örömmel jelenthetjük, hogy megnyertük a megyei bajnokságot, veretlenül. Ez
azt jelenti, hogy feljutottunk az NB II-be, az edzéseinket már a csarnokban
tartjuk, heti négy alkalommal. Egy mentálisan is megerősödött, jól sikerült
edzőtáborból hazatért csapattal, esetleg egy-két új arccal, jó hangulatú
edzésekkel készülünk az NB II-re.
Győzelemmel mutatkozott be az NB II-es bajnokságban a Balmazújváros labdarúgócsapatának kispadján Híres Gábor, az újonnan kinevezett tréner. A hajdúságiak hetedik fordulóban 2-1-re győzték le hazai pályán a Mezőkövesd együttesét. A találkozót követően beszélgettem a debütáló edzővel, Híres Gáborral.
