Ugyan a bajnokság már két hete befejeződött, ennek ellenére lázas munka folyik ezekben a napokban a balmazújvárosi női kézilabdaklub háza táján. A vezetőség a jövő évi anyagi háttér előteremtésén és a csapat megerősítésén dolgozik. Szabó Miklós elnök és Melkó Károly, a csapat trénere egy órával az utolsó bajnoki mérkőzést követően már a lehetséges erősítésekről tárgyalt Király Sándorral, a König Trade Balmazújváros férficsapatának első emberével. Szabó Miklós húsz éve vezeti a ma Balmazújvárosi NKK néven versenyző klubot. A következő interjúban az 1995-96-os bajnokcsapatról is szó esik. A beszélgetés a kép alatti videót elindítva hallgatható meg.
- A mindennapok túléléséért folytatott
harcai után felemelő érzés lehet átvenni az aranyérmeket.
- Nagyon örülünk a bajnoki címnek, ez
megkoronázza a csapat egész éves teljesítményét.
- Ugyanakkor ez a női
kézilabdacsapat nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet képességei, tudása és
értéke alapján megérdemelne. Ezt klubelnökként hogyan éli meg az ember?
- Nehezen éljük meg. Nyilvánvaló,
hogy más sportágak valószínűleg nagyobb tömegeket mozgatnak meg, mint a női
kézilabda. Egy kicsit viszont ellentmondásos a dolog, mert ebben az évben megkaptuk az önkormányzattól a „Balmazújváros sportjáért” címet, ami
kellemesen befolyásolja az érzéseinket.
Örülök, hogy szóba hozta a kitüntetést, mivel
erre magam is ki szerettem volna térni. Azt hiszem, jó helyre került ez az elismerés, és igazán kijárt
már a csapatnak.
- Én is így gondolom. Nagyon örülünk,
hogy felfigyeltek a munkánkra, én személyesen is és persze a
csapat is.
- Rendre eredményesen szerepelt az
utóbbi években a megyei bajnokságban a csapat, amelyben kizárólag az
infrastrukturális hiányosságok miatt kényszerül játszani. Tavaly és idén
egyaránt az újvárosi lányok szerezték meg a bajnoki címet, ugyanakkor önnek
magasabb osztályból is van már bajnoki címe, mégpedig az NB II-ből, az
1995/96-os bajnokságból.
- Így van. Megnyertük azt a
bajnokságot is, de akkor sem tudtunk a sportcsarnok hiánya miatt feljebb lépni, így maradtunk az NB II-ben. Miután már ott sem lehetett szabad ég
alatt mérkőzéseket rendezni (1999-ben, a szerk. megjegyzése), a megyei
bajnokságba neveztünk.
- Pedig abban a csapatban is
kiemelkedő tudású játékosok játszottak, elég csak Bárdos Zsuzsa vagy éppen
Szabados Ibolya nevét említem, utóbbi éppen akkor kezdte a szárnyait bontogatni.
- Több olyan játékosa volt annak a
csapatnak, vagy éppen Üjvároson kezdte a pályafutását, aki később magasabb osztályban,
akár NB1-ben is játszott. Nagyon büszkék vagyunk rájuk is, és szeretnénk, ha most ők segítenének nekünk.
- Említettünk már néhány játékost a
1995/96-os bajnokcsapatból. De ezt megelőzően, a 90-es évek elején még az NB1/B-s másodosztályban is
szerepelt a balmazújvárosi női kézilabdaklub. Lát-e a mostani csapatban olyan
játékosokat, akik olyan szinten művelik a sportágat, mint az akkori csapat
tagjai?
- Biztos, hogy vannak olyan
játékosok, jósolni viszont nem szeretnék senki személyében sem. Hogy kiből milyen
játékos lesz, az nagyban összefügg azzal is, hogy ki hogyan tudja a lehetőségeket
kihasználni, és azzal is, hogy a továbbtanulás mennyire befolyásolja a sportkarrierjét. De konkrét név említése nélkül mondom, hogy a mostani csapatban is van olyan, aki az akkori eredményeket
is tudná produkálni.
- Látom, nem szeretne senkit sem
kiemelni. A lányoknak viszont szeptembertől lesz lehetőségük képességeiket az
NB II-ben is megmutatni. Ezek az előkészületek hogy állnak?
- A női kézilabdaklubnak 1-1,3
millió forint között van a költségvetése megyei szinten. Nyilvánvalóan az NB II-ben
ennek a triplája, vagy négyszerese szükséges. Úgy néz ki, hogy különböző
forrásokból ezt biztosítani tudjuk. Jelenleg a legnagyobb támogatónk az
önkormányzat, ezen próbálunk változtatni, már az elmúlt évben tettünk ez irányba
lépéseket. A TAO-s pályázati lehetőségeket kihasználva egyik legnagyobb
támogatónk lett Tóth László. Tőle vettem át a kézilabdaklub vezetését.
Ő főleg az utánpótlás-nevelést támogatja. Ez a pénz a Kalmár Zoltán tagiskola keretein
belül működő diáksport klubba (Kalmár DSE – a szerk. megjegyzése) folyik be.
Nagyon szerencsések vagyunk ebből a szempontból, mert Melkó Karcsi ott
dolgozik, és kiváló szakmai munkát végez. Az utóbbi években, sőt mondhatom,
évtizedben elért sikerekben neki nagyon nagy szerepe van. Ezután a beszélgetés
után tárgyalunk a König-Trade Balmazújváros férfi kézilabdacsapatának
elnökével, Király Sándorral, mert a csarnok az övéké lesz, és ekkor tisztázzuk az együttműködés lehetőségeit.
- Az mindenesetre biztató, hogy
Király Sándor ott állt a csapatfotózáson a lányok között.
- Igen, nagy tiszteletnek örvend ő
is a lányok körében. Ő is támogat bennünket a lehetőségeihez
mérten. Mindenki részéről jólesik a biztatás. De a lányok is nagyon várják már a jövő évi NB II-es szezont. Tavaly nagyon rosszul esett nekik, hogy nem tudtunk a
harmadosztályba nevezni. Akkor megígértük nekik, hogyha sikerül ezt
az eredményt megismételni, akkor megpróbáljuk annak az anyagi feltételeit
megteremteni, hogy a továbbiakban az NB II-ben tudjanak versenyezni.
- 1993 óta áll a klub élén. azóta
eltelt 20 év. Ez pedig talán elegendő idő arra, hogy mérleget vonjon erről a
két évtizedről. Hogyan változott ezalatt az idő alatt a kézilabda megítélése és
maga a kézilabda a városban?
- Jelentős változás nem történt.
Van egy kör Balmazújvároson, amelyik nagy odaadással szurkol csapatunknak. Ez végig
kitartott mellettünk, rendszeresen kijártak a meccseinkre. A szurkolók egy része természetesen a kézilabdázók hozzátartozói közül kerül ki.
- Jövőre milyen újvárosi női kézilabdacsapatot szeretne látni?
- Vannak álmaink, de a földön kell
maradni, a realitások talaján. Meglátjuk, hogyan tudjuk megerősíteni a
csapatot. Úgy gondolom, hogy ha ez a szakmai munka ilyen szinten folytatódik, akkor
megcélozhatjuk a középmezőnyt.
(B.T.)
