Hiába játszottak a második félidőben sokat emberelőnyben a böszörményiek, végül megosztoztak pontokon az újvárosiakkal a női kézilabda NB II-ben.
Csaknem megtelt a Bocskai iskola csarnoka az „ürgések” és a „piócások”, azaz Hajdúböszörmény és Balmazújváros női kézilabdacsapatainak összecsapására, amelyet az NB II. észak-keleti csoportjának 4. fordulójában rendeztek. A két régi rivális találkozójának első gólját az előző idényben még NB1/B-ben szereplő, s a nyáron alaposan kicserélődött NKK Balmazújváros szerezte Péntek Fanni révén. Hamar jött azonban a hazai válasz Csicsószki Dórától. A félidő hajrájáig felváltva vezettek a csapatok, ekkor a vendégek megrázták magukat: jól semlegesítették a hazaiak lövőjét, Csicsószkit, a kapuban Király Annamária mutatott be bravúrokat, elől pedig Szabados Ibolya szerzett indításgólokat. Így a szünetre háromgólos újvárosi előnnyel vonultak a felek (7-10). A második játékrész elején hamar ledolgozta hátrányát a HTE, Takács Petra fontos gólokat lőtt. A vendégek részéről hiányoztak a pontos átlövések, és kiállítások is sújtották is NKK-t, így elléptek a böszörményiek. Komoly előnyt azonban nem tudtak kiharcolni, mivel ekkor három hétméterest is hibáztak, az újvárosiak pedig elsősorban Timári Bettina szélsőgóljaival igyekeztek tartani a lépést a hazaiakkal. Az utolsó két perc háromgólos hazai előnnyel vette kezdetét, kevesen gondolták, hogy lehet még fordulat a találkozón. Egy időkérés után azonban utolsó erőiket mozgósították a vendégek. Előbb Tímári majd Hárshegyi szerzett gólt. 21-20-nál Szabados ziccerét viszont Szilágyi Krisztina hárította. Az utolsó támadás az emberelőnybe kerülő böszörményieké lehetett volna, ám hét másodperccel a vége előtt lépéshibát fújtak a bírók, A megiramodó Szabadossal szemben a túloldalon pedig a dudaszó pillanatában hétméterest (és kiállítást) érően szabálytalankodtak. Az időntúli büntetőt Lucia Lapsova – az újvárosi férfi csapat játékosának, Jozef Hantáknak a kedvese – értékesítette, így az NKK bravúros teljesítménnyel kiharcolta a 21-21-es döntetlent.
A tabellán a HTE 4., míg a Balmazújváros 6. helyről várja a folytatást, igaz, utóbbi csapat két mérkőzéssel kevesebbet játszott. A böszörményiek a hétvégén szabadnaposak lesznek, az újvárosiak pedig szombaton Miskolcra látogatnak. HBN-SZZSL
Jegyzőkönyv: Hajdúböszörményi TE - NKK Balmazújváros 21-21 (7-10) Hajdúböszörmény, 400 néző, Játékvezető: Nyitrai Szabolcs, Panyi Lóránd HTE: Szilágyi K., Juhász J. (kapusok), Borza A., Kovács M. 1, Csicsószki D. 4, Szűcs N. 2, Pál D. 4, Takács P. 6, Bakos Zs. 2, Szőnyi S. 2. Edző: Nagy Attila NKK: Király A., Németi Á., Mihalik R. (kapusok), Géricz A., Fekete K. 2., Szabados I. 4, Vágó M., Péntek F. 2., Vénig A. 2., L. Lapsova 3, Dobi K. 1, Timári B. 4, Kerezsi N. 1, Hárshegyi N. 1., Berettyán P. 1 edző: Dajka István kiállítások: 10 ill., 14 perc; hétméteresek: 8/4 ill. 2/2
Interjú Király Annamáriával, az NKK Balmazújváros visszatérő kapusával
Szabados Ibolya és
Király Annamária személyében komoly élvonalbeli tapasztalattal rendelkező, balmazújvárosi származású játékosokkal erősödött az NB II-re készülő helyi női kézilabdacsapat. A mindössze
27 éves „Kiri” másfél éves kihagyás után tér vissza a kézilabdapályára. A hálóőr,
aki az edzéseken a kapusokkal külön is foglalkozik, ha kell, magára vállalja a vezér
szerepét.
Király Annamária a kapusokkal külön is foglalkozik fotó: B.T.
Amikor az interjút egyeztettük, még jól megérdemelt
szabadságodat töltötted Horvátországban. Sikerült kikapcsolódnod?
Természetesen.
Tavaly sajnos a munkám nem engedte meg, hogy elutazzak, most viszont sikerült.
Idén viszont
csak a civil életed fáradalmait kellett pihenned, hiszen a krónikus
derék- és térdsérülésed miatt egy meccsen tudtál a Debrecen csapatának
segítségére lenni.
A derekammal már
évek óta bajlódok. De sajnos nem ez az egyetlen probléma, ugyanis a jobb
térdemben egyáltalán nincs porc, a jobb talpamban pedig egy csontkinövés van.
Ezek együttesen pedig már nem tették lehetővé, hogy az élsportot folytassam.
Utoljára idén
februárban védtél, a DVSC székesfehérvári vendégjátéka alkalmával. Nehezen
hoztad meg a döntést a visszavonulásról?
Tényleg akkor
védtem utoljára az élvonalban, de már tavaly februárban elbúcsúztam a
csapattól. Az igazolásom viszont megmaradt a klubnál, így tudtam azon a
találkozón a kapuba állni. Hatalmas megtiszteltetés volt
évekig az NB1-ben játszani. Mivel azonban megtaláltam a saját utam a civil
életben is, így nincs bennem hiányérzet.
Sokan
tisztában vannak azzal, hogy Balmazújvárosban ismerkedtél meg a sportág alapjaival.
Fel tudod ezt az időszakot idézni?
Ma is elevenen
él bennem az első tréning. Éppen labdáztunk a társaimmal, a kapuban pedig én
álltam, amikor Halász Ferenc tanár úr megérkezett az edzésre. Rögtön azt
mondta nekem, hogy én leszek a kapus. Ezután végigsírtam az éjszakát, mert én édesapámhoz (Király Sándor – a szerk. megjegyzése)hasonlóan irányító szerettem volna lenni. Aztán részt vettünk egy tornán, amelyen engem választottak meg a
legjobb kapusnak. Ez volt az az élmény, aminek köszönhetően már soha többé nem
akartam a kaput elhagyni.
Később viszont,
amikor a DVSC-hez kerültél, már aligha hullottak a könnyeid.
Komoly
elismerést jelentett akkoriban a csapathoz tartozni, hiszen egy EHF-kupa
győztes klub utánpótlásában nevelkedtem, és mindig az előttem lévő korosztályban
szerepeltem. Ehhez kellett azonban az újvárosi „kézilabda iskola”, hiszen itt
dőlt az el, hogy én kézilabdázó leszek.
A cívisvárosban
mutatkoztál be az élvonalban, majd pedig Derecskére kerültél kölcsönbe, aztán
pedig a csapattal együtt Nyíradonyba költöztél. Hogyan élted meg ezeket az
éveket?
Akkor természetesen
csalódott voltam kissé amiatt, hogy nem számítottak rám Debrecenben, hiszen
fiatal voltam, lendülettel teli. Utólag viszont már azt mondom, hogy lehet így
jártam jobban, hiszen Köstner Vilmossal dolgozhattam együtt. Derecskén nagyon
sok lehetőséget kaptam, ez kellett ahhoz, hogy kiforrjam magam. Ott lettem
NB1-es szintű kapus, de a nyíradonyi időszakban is sokat fejlődtem.
Nyíradony után
pedig Hódmezővásárhely volt a következő állomáshelyed. Ekkor kerültél először
igazán messze Debrecentől.
A nyíradonyi
csapat anyagi okok miatt 2009-ben feloszlott. Szerencsére velem együtt igazolt
a Csongrád megyeiekhez Sopronyi Anett és Kudor Kitti is, így könnyebben ment a
beilleszkedés.
A debreceni és
derecskei időszakban megszokhattad, hogy mindig lelkes szurkolók előtt
léphettél pályára. Veszprémben ugyanakkor szokatlan lehetett az üres lelátók
előtt játszani.
Debrecenben nem
divatdrukkerek járnak kézilabda-mérkőzésre, ez biztos! Nincs még egy csapat
Magyarországon, amelynek ilyen szurkolótábora lenne. Veszprémben viszont, ha
nem ment a gárdának, nagyon hamar megtalálták a nézők a játékosokat is, és a
trágárságtól sem riadtak vissza. Sokszor kaptunk olyan megjegyzéseket is, ami
után felvetődött bennem a kérdés, hogy minek járnak ezek az emberek meccsre. Jó
érzés volt aztán ismét visszakerülni Debrecenbe, ahol ismét együtt dolgozhattam
a már emlegetett Köstner Vilmossal.
Nem először
említed a nevét. Őt leginkább a drákói
szigoráról és a speciális edzésmódszereiről ismerik. Milyen edző ő valójában?
Valóban egy
nagyon erőskezű tréner, aki a kemény munkában hisz. Vannak olyan játékosok,
akiknek ez a stílus fekszik, másoknál viszont – különösen a fiatal kézilabdázók körében – nem biztos, hogy ez célravezető.
Néhány évvel
ezelőtt készült veled egy interjú, amelyben azt mondtad, hogy az álmod a
felnőtt válogatottság. Mikor érezted úgy, hogy meglehet erre az
esélyed?
Végigjártam az
összes korosztályos válogatottat. A hazánkban rendezett főiskolás VB után –
amelyen másodikak lettünk –, gondoltam arra, hogy Pálinger Katalin
visszavonulása után bekerülhetek a szövetségi kapitány látókörébe. Nem
gondoltam, hogy jobb vagyok mindenkinél, de akkor úgy éreztem, hogy lehet
esélyem bekerülni a keretbe. Ez ugyan nem sikerült, de hiányérzet nem maradt
bennem, mert „B-kerettagként” is értek sikerek. Ennél fájóbb, hogy
külföldön nem tudtam magam megmutatni, de mára már ezen is túlléptem.
Évekig
elképzelhetetlennek tűnt az, hogy Király Annamária egyszer a balmazújvárosi női
kézilabdacsapat kapuját őrizze. A nyáron viszont engedtél Melkó Károly
csábításának, így visszatérsz a kézilabdapályára. Mivel tudott a tréner
meggyőzni?
Néhány hónappal
ezelőtt megjelent egy cikk, amelyben arról is szó esett, hogy szívesen látnának az
együttesnél. Noha kicsit váratlanul ért a hír, örültem neki, hiszen korábban,
amikor találkoztunk Melkó Károllyal, valóban szóba került az esetleges
visszatérésem. Nagyon jól esett, hogy nem felejtettek el. Másrészt, be kell
valljam, hiányzott a labda, a mozgás, és kézilabdás közeg is.
Mennyire ismered
a leendő csapattársaidat?
Természetesen
vannak, akiket ismerek, sőt olyan csapattársak is vannak, akikkel játszottam is
már együtt. Mivel nyitott személyiség vagyok, nem félek az új közösségtől.
Kívülállóként
azt gondolom, hogy nem csak a pályán lehet majd fontos szereped, hanem az
öltözőben is. Készen állsz arra a helyzetre, amikor esetleg majd
neked kell összekapni a csapatot?
Azt szokták
mondani, hogy egy falkának mindig szüksége van egy vezérre. Ez a karakter nem
áll távol tőlem. Egy közösségben nem lehet azt megengedi, hogy annak tagjai
elbeszéljenek egymás mellett. Nem állna távol tőlem az, hogy az öltözőben a
társaim elé álljak, és elmondjam a véleményem. Egy csapatnak mindig össze kell
tartania. Ha olyan helyzet adódik, amikor ki kell állnom, különösen, ha
még segítőtársakra is találok, akkor meg is fogom tenni.
Azt hiszem, nem
túlzó az a megállapítás, hogy a város nagyon sokat köszönhet édesapádnak,
hiszen a rendezvénycsarnok nélküle aligha épült volna meg. Szándékosan
provokatív a kérdésem: elvárod, hogy te legyél a csapat első számú kapusa?
Amikor Melkó
Károllyal egyeztettünk, kategorikusan kijelentettem, hogy nem szeretnék
első számú kapus lenni. Ennek egyik oka, hogy a munkám miatt nem tudom vállalni,
hogy minden edzésen jelen legyek. Ugyanakkor az egészségi állapotom okán sem jelenthetem ki, hogy én leszek a kezdő hálóőr. Nem azért kezdtem újra, hogy
babérokat arassak. A tudásomat szeretném elsősorban átadni a következő
generációnak. A kapusokkal például külön is foglalkozom majd.
Több hét van még
a bajnoki rajtig. Mit vársz a szezontól, amely több újdonságot rejt mind a
számodra, mind pedig a csapat számára?
Egy sokat futó,
hajtós csapathoz csatlakoztam. Fel kell vennünk az NB II. ritmusát, rutint kell
szereznünk. Szeretném, ha sikerülne egy-két éven belül még egy
osztállyal feljebb lépni, de ehhez azért még fejlődnünk kell. Ebben szeretnék
segíteni az együttesnek.
Király Annamária és Szabados Ibolya fotó: dvsckezilabda.hu és hsg-ee.de
Amiről eddig csak álmodtak a balmazújvárosi kézilabdabarátok, az most valósággá vált: Szabados Ibolya és Király Annamária személyében két igazi ász csatlakozik a mérkőzéseit ősztől már az új rendezvénycsarnokban vívó balmazújvárosi női kézilabdaklubhoz! Nem kizárólag a gyökereik közösek, hanem az is, hogy bár különböző okokból, de mindketten visszavonultak a profi sporttól az elmúlt időszakban.
Szabados Ibolya
1981-ben született, Balmazújvároson kezdett kézilabdázni. Már nagyon fiatalon tagja
volt az 1995/96-ban az NBII-ben bajnoki címet szerző újvárosi együttesnek. Miután
tehetségére hamar felfigyeltek, elkerült Újvárosról, és Debrecenben kézilabdázott. A 164 centiméter magasságú villámléptű szélső legnagyobb sikereit a megyeszékhelyen és Derecskén érte el. 2006-ban
igazolt az akkor NB1/B-ben szereplő, de élvonalbeli álmokat dédelgető
Tajtavill-Derecskéhez együtteséhez, ahol hamar meghatározó emberré vált. A feljutást követően az alapvetően összevásárolt csapat újoncként a 7. helyet szerezte meg az élvonalban. Az idény végén Ibolya Németországba igazolt, a Landesligában szereplő HSG Eibelshausen/Ewersbach együttesénél kézilabdázott, és a civil életére készült. Miután hazatért, gyermeke született. Úgy látszik azonban, nem örökre intett búcsút a vaxos labdának, hiszen engedett Melkó Károly hívó szavának, így visszatér a kézilabdapályára.
Király Annamária
pályafutása is Újvárosról indult, Szabadoshoz hasonlóan ő is a Kalmár Zoltán Általános
Iskolában tanult. 1998-ban
költözött a család Debrecenbe. A kapuba most visszatérő játékos, aki junior világbajnokságon negyedik helyezett volt a magyar válogatott tagjaként, a DVSC-ben
nevelkedett, itt mutatkozott be az élvonalban. Ezt követően ő is megfordult Derecskén,
majd az egész csapattal együtt Nyíradonyba igazolt. Védett Hódmezővásárhelyen
és Veszprémben is, mígnem tavalyelőtt visszatért nevelőegyesületébe, Debrecenbe. A mindössze 28
éves „Kiri” nem csak az ellenfél gólgyárosaival, hanem krónikus deréksérülésével is sokat küzdött, emiatt vonult vissza a sportágtól idén februárban. Ekkor védett utoljára az Alcoa ellen Székesfehérváron. A 2006-ban a DVSC színeiben EHF-kupában elődöntőig jutó játékos civil
életére már régóta készül, jelenleg a Balmaz Thermál Hotelben dolgozik.
Melkó Károly, az
NKK Balmazújváros trénere szerint a két komoly rutinnal rendelkező játékos nagy segítségére lehet a csapatnak. „Nagyon örülök, hogy csatlakozik hozzánk Annamária és Ibolya. Az NB II-ben induló megyei bajnok együttesnek szüksége lesz arra a rutinra és tudásra, amit ők eddigi pályafutásuk során magukba szívtak. Külön öröm, hogy
mindketten újvárosiak, így valójában hazatérnek hozzánk” – nyilatkozta a tréner
portálunknak. Király és Szabados is végig a csapattal gyakorol a felkészülés
ideje alatt, ami – mint azt már megírtuk – július 22-én kezdődik.
Az anyagi háttér és a játékoskeret is alakulóban a Balmazújvárosi NKK-nál
Kétmillió
forintot kapott az NB II-ben induló balmazújvárosi női kézilabdacsapat az
önkormányzattól. Erről keddi testületi ülésén szavazott a város képviselő-testülete. Eközben – úgy tűnik – környékbeli, magasabb osztályban szereplő játékosok számára is vonzó lehet a harmadosztály
és az új csarnok, hiszen – információink szerint – többen is jelentkeztek az egyesületnél, akik szívesen folytatnák pályafutásukat a feltörekvő klubnál.
Idén is Kunszentmártonban készülnek a lányok fotó: B.T.
Mint arról már
beszámoltunk, az utolsó bajnoki találkozó és az éremátvétel után egy órával már
a jövő évi NB II-es szezonróltárgyalt Melkó Károly tréner és Szabó Miklós egyesületi elnök a férfi csapat vezetésével az együttműködés kereteiről. Azóta
is a jövő évi anyagi feltételek előteremtésén dolgoznak a klub elöljárói, mivel a
harmadosztályban junior csapatot is versenyeztetni kell, de az utazási kiadások és a játékvezetői díjak is magasabbak, mint a megyei pontvadászatban. Az NB II-es indulás megnövekedett költségeinek
biztosításából a város is kiveszi a részét, miután a képviselők keddi
testületi ülésükön kétmillió forintot szavaztak meg a klub részére az idei büdzsé
többletbevételének terhére. Az összeget augusztus 1-től havi részletekben utalja
az önkormányzat, így az idei évre biztosítottnak látszik az együttes
költségvetése. Az utánpótlás-nevelésre pedig a társadalmi adókedvezmény (TAO) nyújtotta
lehetőségeket kihasználva igyekszik még több forrásra szert tenni az egyesület.
A csapat július
22-én kezdi a felkészülést a szeptember közepén rajtoló bajnokságra. Az első héten Újvároson gyakorolnak a lányok, majd egyhetes edzőtáborba utaznak Kunszentmártonba, ahol ideális körülmények között készülhetnek az új idényre, amelyben várhatóan minden csapat ellen meg kell küzdeni a pontokért.
A háttérben a játékoskeret megerősítésén is dolgoznak a vezetők. Az NB II-es indulás híre hamar
körbejárt a megyei kézilabdaéletben, hiszen információink szerint több fiatal játékos is
bejelentkezett a csapatnál, hogy szívesen folytatná pályafutását Újvároson. Úgy
tudjuk továbbá, hogy a klubnál még mindig képben van két egykori újvárosi élvonalbeli
játékos, a gyermekét nevelő Szabados Ibolya valamint a krónikus derékbántalmai miatt visszavonult Király Annamária is.
Interjú Szabó Miklóssal, az NKK Balmazújváros elnökével
Ugyan a bajnokság már két hete befejeződött, ennek ellenére lázas munka folyik ezekben a napokban a balmazújvárosi női kézilabdaklub háza táján. A vezetőség a jövő évi anyagi háttér előteremtésén és a csapat megerősítésén dolgozik. Szabó Miklós elnök és Melkó Károly, a csapat trénere egy órával az utolsó bajnoki mérkőzést követően már a lehetséges erősítésekről tárgyalt Király Sándorral, a König Trade Balmazújváros férficsapatának első emberével. Szabó Miklós húsz éve vezeti a ma Balmazújvárosi NKK néven versenyző klubot. A következő interjúban az 1995-96-os bajnokcsapatról is szó esik. A beszélgetés a kép alatti videót elindítva hallgatható meg.
Szabó Miklós (hátsó sor, jobb szélen) ritkán szerepel a nyilvánosság előtt fotó: B.T.
- A mindennapok túléléséért folytatott
harcai után felemelő érzés lehet átvenni az aranyérmeket.
- Nagyon örülünk a bajnoki címnek, ez
megkoronázza a csapat egész éves teljesítményét.
- Ugyanakkor ez a női
kézilabdacsapat nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet képességei, tudása és
értéke alapján megérdemelne. Ezt klubelnökként hogyan éli meg az ember?
- Nehezen éljük meg. Nyilvánvaló,
hogy más sportágak valószínűleg nagyobb tömegeket mozgatnak meg, mint a női
kézilabda. Egy kicsit viszont ellentmondásos a dolog, mert ebben az évben megkaptuk az önkormányzattól a „Balmazújváros sportjáért” címet, ami
kellemesen befolyásolja az érzéseinket.
Örülök, hogy szóba hozta a kitüntetést, mivel
erre magam is ki szerettem volna térni. Azt hiszem, jó helyre került ez az elismerés, és igazán kijárt
már a csapatnak.
- Én is így gondolom. Nagyon örülünk,
hogy felfigyeltek a munkánkra, én személyesen is és persze a
csapat is.
- Rendre eredményesen szerepelt az
utóbbi években a megyei bajnokságban a csapat, amelyben kizárólag az
infrastrukturális hiányosságok miatt kényszerül játszani. Tavaly és idén
egyaránt az újvárosi lányok szerezték meg a bajnoki címet, ugyanakkor önnek
magasabb osztályból is van már bajnoki címe, mégpedig az NB II-ből, az
1995/96-os bajnokságból.
- Így van. Megnyertük azt a
bajnokságot is, de akkor sem tudtunk a sportcsarnok hiánya miatt feljebb lépni, így maradtunk az NB II-ben. Miután már ott sem lehetett szabad ég
alatt mérkőzéseket rendezni (1999-ben, a szerk. megjegyzése), a megyei
bajnokságba neveztünk.
- Pedig abban a csapatban is
kiemelkedő tudású játékosok játszottak, elég csak Bárdos Zsuzsa vagy éppen
Szabados Ibolya nevét említem, utóbbi éppen akkor kezdte a szárnyait bontogatni.
- Több olyan játékosa volt annak a
csapatnak, vagy éppen Üjvároson kezdte a pályafutását, aki később magasabb osztályban,
akár NB1-ben is játszott. Nagyon büszkék vagyunk rájuk is, és szeretnénk, ha most ők segítenének nekünk.
- Említettünk már néhány játékost a
1995/96-os bajnokcsapatból. De ezt megelőzően, a 90-es évek elején még az NB1/B-s másodosztályban is
szerepelt a balmazújvárosi női kézilabdaklub. Lát-e a mostani csapatban olyan
játékosokat, akik olyan szinten művelik a sportágat, mint az akkori csapat
tagjai?
- Biztos, hogy vannak olyan
játékosok, jósolni viszont nem szeretnék senki személyében sem. Hogy kiből milyen
játékos lesz, az nagyban összefügg azzal is, hogy ki hogyan tudja a lehetőségeket
kihasználni, és azzal is, hogy a továbbtanulás mennyire befolyásolja a sportkarrierjét. De konkrét név említése nélkül mondom, hogy a mostani csapatban is van olyan, aki az akkori eredményeket
is tudná produkálni.
- Látom, nem szeretne senkit sem
kiemelni. A lányoknak viszont szeptembertől lesz lehetőségük képességeiket az
NB II-ben is megmutatni. Ezek az előkészületek hogy állnak?
- A női kézilabdaklubnak 1-1,3
millió forint között van a költségvetése megyei szinten. Nyilvánvalóan az NB II-ben
ennek a triplája, vagy négyszerese szükséges. Úgy néz ki, hogy különböző
forrásokból ezt biztosítani tudjuk. Jelenleg a legnagyobb támogatónk az
önkormányzat, ezen próbálunk változtatni, már az elmúlt évben tettünk ez irányba
lépéseket. A TAO-s pályázati lehetőségeket kihasználva egyik legnagyobb
támogatónk lett Tóth László. Tőle vettem át a kézilabdaklub vezetését.
Ő főleg az utánpótlás-nevelést támogatja. Ez a pénz a Kalmár Zoltán tagiskola keretein
belül működő diáksport klubba (Kalmár DSE – a szerk. megjegyzése) folyik be.
Nagyon szerencsések vagyunk ebből a szempontból, mert Melkó Karcsi ott
dolgozik, és kiváló szakmai munkát végez. Az utóbbi években, sőt mondhatom,
évtizedben elért sikerekben neki nagyon nagy szerepe van. Ezután a beszélgetés
után tárgyalunk a König-Trade Balmazújváros férfi kézilabdacsapatának
elnökével, Király Sándorral, mert a csarnok az övéké lesz, és ekkor tisztázzuk az együttműködés lehetőségeit.
- Az mindenesetre biztató, hogy
Király Sándor ott állt a csapatfotózáson a lányok között.
- Igen, nagy tiszteletnek örvend ő
is a lányok körében. Ő is támogat bennünket a lehetőségeihez
mérten. Mindenki részéről jólesik a biztatás. De a lányok is nagyon várják már a jövő évi NB II-es szezont. Tavaly nagyon rosszul esett nekik, hogy nem tudtunk a
harmadosztályba nevezni. Akkor megígértük nekik, hogyha sikerül ezt
az eredményt megismételni, akkor megpróbáljuk annak az anyagi feltételeit
megteremteni, hogy a továbbiakban az NB II-ben tudjanak versenyezni.
- 1993 óta áll a klub élén. azóta
eltelt 20 év. Ez pedig talán elegendő idő arra, hogy mérleget vonjon erről a
két évtizedről. Hogyan változott ezalatt az idő alatt a kézilabda megítélése és
maga a kézilabda a városban?
- Jelentős változás nem történt.
Van egy kör Balmazújvároson, amelyik nagy odaadással szurkol csapatunknak. Ez végig
kitartott mellettünk, rendszeresen kijártak a meccseinkre. A szurkolók egy része természetesen a kézilabdázók hozzátartozói közül kerül ki.
- Jövőre milyen újvárosi női kézilabdacsapatot szeretne látni?
- Vannak álmaink, de a földön kell
maradni, a realitások talaján. Meglátjuk, hogyan tudjuk megerősíteni a
csapatot. Úgy gondolom, hogy ha ez a szakmai munka ilyen szinten folytatódik, akkor
megcélozhatjuk a középmezőnyt.
Szezonértékelő összeállítás az aranyérmek átvétele után
Megvédte megyei bajnoki címét a balmazújvárosi női kézilabdaklub. A csapat tagjai június 2-án, az utolsó bajnoki találkozót követően kapták meg az elsőségért járó aranyérmet. Az egyesület így ismét jogot szerzett az NB II-ben való indulásra. A lefújás után egy órával Szabó Miklós klubelnök és Melkó Károly edző már a jövő évi NB II-es szereplésről és az erősítésekről tárgyalt Király Sándorral, a König-Trade Balmazújváros férfi kézilabdacsapatának elnökével. A szezonértékelő összeállításban, amelyben természetesen a jövőről is szó esik, Melkó Károly tréner, Szabó Miklós elnök, Ludnai Fanni és Zavaczki Edit játékosok szólalnak meg. Az összeállítás a lenti videóra kattintva hallgatható meg.
Nagy volt az öröm a lefújás után fotó: B.T.
(B.T.)
*Az összeállításban megszólalókkal készített interjúk később teljes egészében, külön-külön is elérhetőek lesznek.
Elmaradt a balmazújvárosi női kézilabdaklub mai találkozója, miután a Komádi együttese nem állt ki a vasárnapi mérkőzésre.
A jövőhéten vasárnap veheti át az érmeket a csapat fotó: NKK Balmazújváros facebookoldala
Akik a női
kézilabdacsapat mai, Komádi elleni bajnoki találkozóját szerették volna megtekinteni, hiába keresték a csapatokat és a játékosokat a Veres Péter Gimnázium sportudvarán. A már megyei
bajnok újvárosi együttes ellenfele ugyanis tegnap este lemondta az összecsapást.
Melkó Károly, a
csapat trénere nagyon sajnálja, hogy a találkozó elmaradt, noha a találkozónak
a bajnokság végeredményét tekintve különösebb jelentősége már nem lett volna. Fontos
lett volna viszont a góllövőlista szempontjából, hiszen egy fölényes újvárosi
győzelem esetén több játékos is megszórhatta volna az ellenfélt, aminek révén a
gólvadászok listáján is lehetett volna még feljebb kapaszkodni. Ludnai Fanni
számára még a megyei gólkirálynői cím sem lett volna elérhetetlen. A bajnokság 21.
fordulójában elmaradt találkozó két pontját tíz nullás gólkülönbséggel Melkó
Károly együttese javára írják jóvá.
A megyei
bajnokság utolsó fordulóját a jövő héten rendezik, a mieink vasárnap a már
biztosan bronzérmes Létavértest fogadják. A mérkőzést követően kapják meg az
aranyérmeket a bajnoki címét sikeresen megvédő csapat játékosai. A találkozó vasárnap
10 órakor kezdődik a gimnázium rekortán pályáján.
Gőzerővel készül
a megyei bajnokság rajtjára a balmazújvárosi női kézilabdaklub, amely a két
hónapja tartó téli holtszezon alatt tegnap használhatta először a sportcsarnok
felújított öltözőjét. Azt viszont egyelőre még nem tudni, hogy hol játssza tavasszal hazai
találkozóit az egyesület.
Melkó Károly és tanítványai itt még a Sporttéren fogadkoznak forrás: NKK facebook oldala
Január 7-én 21
játékos kezdte meg az alapozást a megyei bajnokság tabelláját vezető újvárosi női kézilabdacsapatban, akik heti négy edzéssel készülnek a küzdelemsorozat március végi rajtjára. Melkó Károly, az NKK edzője elmondta, hogy kisebb
sérülések nehezítették ugyan a munkát, de mára mindenki egészséges. Munkahelyi
elfoglaltság és az iskolai felvételik miatt viszont a szokásosnál többen
hiányoztak idén az edzésekről. A legtöbb gondot azonban mégsem az edzésmulasztások,
hanem a mostoha körülmények okozzák: „két hónapja a folyosón, vagy a csarnokban
öltözünk, tisztálkodási lehetőség nélkül, miután a sportcsarnok öltözőit
felújítják” – tájékoztatott a tréner, aki 16 éve edzi az újvárosi lányokat, és
ezalatt az idő alatt már sok nehézséget megélt a csapat szakvezetőjeként. „Ennek
ellenére a lányok nem panaszkodnak, megszokták, hogy csak kézilabdások” – teszi hozzá némi iróniával a Kalmár Iskolában testnevelést és biológiát oktató tanár. Jó hír viszont, hogy tegnap már a felújított öltözőben
ölthettek sportszerelést a lányok.
Az elmúlt
időszakban több edzőmérkőzést vívott a csapat. Összemérték erejüket az NB1/B-s
Hajdúböszörménnyel, amelytől ötgólos vereséget szenvedett a gárda. Február
27-én pedig a háromcsapatos Szi-Zo-kupán szerepeltek az újvárosiak. A
nyíregyházi tornán az alakulat a második helyet szerezte meg, miután rivális
Hajdúszoboszlói ANKSE-t 20 góllal múlták felül Ludnai Fanniék. A
kupagyőzelemért az NB II. Észak-keleti csoportjának harmadik helyén álló
Kállósemjén-Kölcsey DSE mérkőzött a csapat, de ezen a találkozó végül kilenc
góllal bizonyultak jobbnak a Kocsik Viktóriával felálló szabolcsiak, akit
egyébként a torna legjobb játékosának is megválasztottak. A mieink legjobbjának
járó díjat Ludnai Fanni kapta Nyíregyházán (a torna eredményeit a cikk alatt tekinthetik
meg). Melkó Károly az általános iskolás korú játékosainak is lehetőséget adott
a találkozókon. A szakvezető mind az eredményekkel, mind pedig a pályán látottakkal
elégedett volt.
Az NKK-nak
egyelőre csak az öltözőproblémái oldódtak meg. Azt még mindig nem tudni
biztosan, hogy hol játszik idehaza a csapat, miután a szabadtéri bitumenpálya
területén a labdarúgópályához tartozó lelátó épül. A tréner tájékoztatása
szerint az a legvalószínűbb, hogy a tavaszi szezon hazai mérkőzéseit a
Szakközépiskola rekortán pályáján rendezi a klub. Melkó Károly a gondok ellenére optimistán várja a megyei bajnokság március végi rajtját. „Az igazi formát majd április
elejére kell elérnünk, addig még van egy kis időnk” – zárta mondandóját tréner.
A tavaszi szezon
időpontegyeztető fórumát ma, csütörtökön rendezik. Ami biztos, hogy a március 24-i bajnoki nyitányon az
NKK-Balmazújváros a Nádudvarhoz utazik vendégségbe.
„A szívemben is Balmazújváros van” – mondja
Melkó Károly, Kovács Pál-díjas edző. Az általa edzett megyei bajnok női kézilabdacsapata
kapta a város önkormányzatától 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” címet. A tervek szerint ez lesz utolsó idény a megyei bajnokságban, amelyet már jól érzékelhetően kinőtt az együttes, miután Király
Sándor, a férfi klub támogatója, rendezvénycsarnokot épít a Kastélykert utcában.Így 1999 után újra NB II-es női csapata lehet Balmazújvárosnak.A teljes beszélgetés az alábbi videót elindítva hallgatható meg.
- Tréningruha vagy öltöny?
- Gondolom, az edzői öltözékre utal…
- Nem egészen erre gondoltam, hanem sokkal
inkább arra, hogy az elmúlt két-három hónapban többször is elegáns öltözetre
volt szüksége. Előbb október 23-án, amikor a megyei közgyűléstől átvette a
Kovács Pál-díjat, majd pedig december 12-én az ön által edzett női
kézilabdacsapat kapta 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” díjat.
- Sőt, január 10-én
a Megyeházán a Balmazújvárosi Általános Iskola Kalmár Zoltán tagintézménye
megkapja a legeredményesebb „Jó tanuló, jó sportoló” címet, amit annak az
iskolának ítélnek oda, ahonnan a megye legtöbb jó tanuló, jó sportoló
díjazottja kikerül. Szerencsére annyi jó eredményünk volt az elmúlt években,
hogy a tavalyi esztendő után ismét mi nyertünk. Hogy a kérdésre is válaszoljak,
inkább tréningruha, de ilyen eseményeken nagyon szívesen veszek öltönyt,
mert ez a mi munkánknak az elismerését jelenti.
- Azt javaslom, haladjunk időrendben.
Meglepte, hogy önnek ítélték a Kovács Pál-díjat?
- Meglepett, nem
számítottam rá, de annál nagyobb örömmel vettem át. Úgy gondolom, ez a
díj eddigi pályafutásom csúcsát jelenti, bár remélem, lesznek még eredményeim,
és kaphatok esetleg még elismerést. Úgy gondolom, hogy ez a kitűntetés nem
csak nekem szólt, hanem azoknak köszönhetem, akiktől tanulhattam, hál’
Istennek, nagyon sok jó mesterem, tanárom volt. Köszönhetem azoknak, akiket
taníthattam, és persze azoknak is, akik felfigyeltek a munkámra, és méltónak
találtak erre az elismerésre.
- Különös érzés tölthette el akkor, amikor 2012. december
12-én a díjátadó ceremónián részt vett, hiszen azt a
díjat kapta meg a női kézilabdacsapat, amelyet ön 2004-ben
átvehetett. Mennyire érzi ezt a díjat a magáénak?
- A munka
nyilvánvalóan közös, de annak örültem, hogy végre a lányokat ismerték el. Sokan
mondták, hogy érett már a csapatnak ez a kitüntetés. Ebből a
jutalomból közösen elfogyasztottunk egy vacsorát. Azt gondolom, hogy ez most teljes egészében a
csapat kitüntetése volt.
- Ha szeretném valamihez ezt a szituációt
hasonlítani, akkor azt mondanám, hogy 2004-ben a feltalálót ismerték el, most
pedig a találmányát.
- Nem igazán tartom számon ezeket a díjakat. Csináltam magamnak egy
összegzésfélét az elmúlt évben, de ezt is csak azért, hogy, ha kérik, akkor
tudjak erről nyilatkozni. Viszont, ha a tanítványaimat ismerik el, azt nagyon jó
szívvel veszem, és nagyon örülök ennek.
- Ezt a kitűntetést a női kézilabdacsapat megyei
bajnokságban elért bajnoki címe eredményezte. Ne menjünk el emellett szó
nélkül, hiszen nagyon sok nehézséggel küzdenek. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre,
akkor látjuk, hogy rendre a dobogón végeztek. Erre az évre érett
össze ez a gárda annyira, hogy sikerült ezt a bajnoki címet bezsebelni?
- Nagyon fiatal a csapat, a legidősebb játékosom is 88-ban született, a keret zöme
viszont 1998-99-es születésű. Mind fizikálisan, mind pedig mentálisan most
érettek meg a lányok a bajnoki címre. Korábban nem minden posztra volt
megfelelő választás. A keret ma már 18-20 főből áll. Minden mérkőzésen 10-15
percenként cserélem a játékosokat, hogy mindenki elegendő lehetőséget kapjon.
- Eredményes fél szezont tudhat maga mögött
ebben az idényben is klub, hiszen toronymagasan vezeti a tabellát. Innen már
kötelező behúzni a bajnoki címet?
- Nagyon
szeretnénk. Azt szokták mondani, hogy a labda kerek. A
legsoványabb győzelmünk is egy létavértesi hétgólos siker volt, de sokan fenik
ránk a fogukat. Decemberben játszottunk egy jótékonysági tornán, ahol a
Nagyhegyes, akit idehaza 17 góllal vertünk meg, annyira felszívta magát ellenünk,
hogy legyőztek bennünket. Ennek ellenére egyébként megnyertük a
tornát. Nem lesz sétagalopp a második félév, de ha jól sikerül a felkészülésünk, és elkerülnek bennünket a sérülések, akkor ezt a bajnokságot ekkora előnnyel be kell tudni húznia a csapatnak.
- Nyáron volt lehetőségük edzőtáborban is
készülni. Lesz erre módjuk most, a téli szünetben is? Hiszen teremgondok vannak
Balmazújvárosban, ezt mindenki számára ismert tény.
- Sajnos most nem terem-, hanem öltözőgondok vannak, ugyanis a sportcsarnok kiszolgálóhelyiségeit felújítják. A játékosok már kénytelenek otthon átöltözni.
Tavaly még nagyobb probléma volt, mert akkor a csarnokot újították fel, így
edzeni nem tudtunk. Ez persze a kisebbik rossz.
- Az sem egy szabványos méretű
kézilabdapálya.
- Így van, ez csak
egy 15-ször 30 méteres pálya. Tehát óriási hendikeppel indulunk a többi csapathoz képest.
Edzőtáborba télen nem szoktunk menni. Ha a költségvetésünk egy kicsit nagyobb
lenne, akkor talán a téli edzőtáborra is jutna pénz. Így majd az edzéseken
végzett munka és edzőmérkőzéseknek az erőssége fogja meghatározni, hogy milyen
formába fogunk lendülni a tavaszi rajtra.
- Mekkora hátrányt jelent az, hogy
Balmazújvárosban még nincs szabványos kézilabdacsarnok, és így hazai
mérkőzéseiket egy bitumenes pályán rendezik?
- Nagyon nagy
hátrányt jelent. Ezt akkor lehet lemérni, amikor elmegyünk edzőtáborba, és
felüdülést jelent egy normális pályán, jó időjárási körülmények között készülni
és játszani. Olyan gyakorlatokat tudunk végezni, amelyeket a betonon vagy egy
15-ször 30-as, netalán egy 12-szer 24 méteres pályán nem.
- Ez mérkőzéseken is megmutatkozik? Nem
tudják a játékosok mérkőzésszituációban úgy széthúzni a falat, amennyire azt kellene?
- Természetesen.
Sokat edzünk a benti teremben, és amikor kimegyünk az első szabadtéri
meccsünkre, akkor látszik, hogy nem szélesen játszunk, hanem összetömörülünk.
Elég sok ziccert hagyunk ki szélről. Ez nem csak a játékos hibája, hiszen
nem tudja éles szögből a kapralövést gyakorolni. A kis teremben nem lehet
olyan gyakorlatokat végezni, mint egy szabványos pályán. Ezek tehát
megmutatkoznak, különösen a szezon elején. Aztán, ahogy telik az idő, átlendülünk ezen, főleg fejben, utána már annyira nem érezzük ennek hátrányát.
- Szeretnék most egy idézetet felolvasni. „Változás történt a játékosok
összetételében. Ketten, Dudás Judit és Kányási Beáta, távoztak a csapattól.
Örömömre szolgál viszont, hogy Gám Annamária hazatért Dániából, és így újra
erősítheti a csapatot.”. Tudja, hogy mikor nyilatkozta ezt a balmazújvárosi
lapnak?
- Nagyon régen
lehetett, körülbelül 10 éve, ha nem több.
- Tudja, hogy miért citáltam ezt a néhány sort ide?
- Nem.
- 1998-99-es szezonban játszott utoljára NB
II.-es mérkőzést a balmazújvárosi női kézilabdacsapat, miután 1999-től
kezdődően csak csarnokban lehetett harmadosztályú mérkőzéseket rendezni. 1999
szeptemberében, amikor ez a nyilatkozta megjelent a Balmazújváros című lapban, már a megyei bajnokságban szerepelt a
klub.
- Most már
emlékszem, igen. Azért kényszerültünk visszalépni, mert nem lehetett szabadtéren
játszani. Annak nem láttuk értelmét, hogy elvándoroljunk Hajdúböszörménybe vagy
máshova. Ezért döntött úgy a vezetőség, hogy visszalépteti a csapatot.
- Tételezzük föl, hogy a csapat megnyeri a
megyei bajnokságot, elvileg őszre már a technikai feltételek is adottak lesznek
az NB II-es szerepléshez. De biztosítva lesznek-e az anyagiak?
- Ez egy nagyon
nehéz kérdés. Eddig az önkormányzat támogatott bennünket, amit ezúton is köszönünk,
bár egy felnőtt csapat számára 700 ezer forint nagyon kicsi összeg. Sajnos
ehhez nem tudtunk szponzori pénzeket hozzátenni. Néha sikeresen pályáztunk,
így tudtunk még egy kis pénzt szerezni. Olyan kevésből éltünk, hogy a meccsek
után nem tudtam egy kólát venni a játékosoknak. Király Sándor a nyáron átveszi a csapatot. Azt ígérte, hogy biztosítja az anyagi feltételeket. Újdonság, hogy sikerült támogatást szereznünk a társasági
adókedvezmények (TAO) révén. Nem volt könnyű, mert, bár a kezdeményezés nagyon
jó, a sikerességhez kapcsolatok is szükségesek. Ebből, valamint Király Sándor
és az önkormányzat támogatásából egy stabil NB II-es pénzügyi hátteret lehet
biztosítani. Ha ez megvan, esetleg még erősíteni is tudunk, akkor nekivághatunk
az NB II-es bajnokságnak is.
- Ne ébredjünk még fel ebből az álomból, azt
javaslom. Nemrégiben volt szerencsém látni a Füzesabony-Ózd NB II-es kézilabda
mérkőzést. Az ózdiak egy hasonló életkorú csapattal rendelkeznek, mint Balmazújváros.
A játékukat látva arra gondoltam, hogy velük biztosan felvenné a versenyt az
együttes. Mire lenne képes ez a gárda a magasabb osztályban, hiszen azt azért
tudjuk, hogy az NB II. második fele és a megyei bajnokság dobogósai között
játéktudásban nincs jelentős különbség.
- Játék- és
sportvezetők, edzők azt mondták nekem, hogy a csapatom az NB II-ben a
dobogóért küzdhetne. Ezt egy kicsit mindig kétkedve fogadom, mert azért az NB II és a
megyei bajnokság között van különbség. Szerintük a védekezésünkkel,
a gyorsaságunkkal sok csapatot meg tudnánk szorítani a harmadosztályban is. Úgy
gondolom, hogy valahol a kettő között van az igazság, tehát a középmezőnyben
végeznénk ezzel a játékosállománnyal. Ha esetleg tudnánk erősíteni olyan
játékosokkal, akik jelen pillanatban Újvároson vannak - Szabados Ibolyára és Király Annamáriára gondolok -, komolyabb céljaink is lehetnének. Nagyon szeretném, ha ők visszajönnének. Ez egy
ütőképes csapat lehet. De nagyon számítok a fiatalokra is, akik most nyolcadik
osztályosok, és ha maradnak jövőre is, sokat fognak erősödni, tanulni. Ők
lehetnek az igazi erősségei majd a csapatnak.
- Nem ön az illetékes a csarnok ügyében, de
azt biztosan tudja, milyen paraméterekkel fog rendelkezni ez a csarnok?
- Keveset tudok
erről, de ez egy szabványos sportcsarnok lesz, különböző kiszolgáló
létesítményekkel. A csarnokban körülbelül 1000 fő foglalhat helyet. Ez egy multifunkciós
rendezvénycsarnok lesz, tehát nem csak sport célokat fog szolgálni, hanem
konferenciáknak, szalagavatóknak és koncerteknek is otthona lehet. De ahogy
Király Sándort ismerem, ez a sport és a kézilabda fellegvára lesz, és onnantól
már csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk megtölteni élettel.
- És ha minden a tervek szerint alakul, akkor
a következő idény elejére el is fog készülni.
- Én is úgy tudom,
hogy május körül kész lesz a csarnok. Ha így lesz, az azt jelenti, hogy
szeptemberben már ott kezdhetik a kézilabdacsapatok a következő szezont.
- Jelenthet ez a csarnok perspektívát azoknak
a játékosoknak, akik ennek hiánya miatt morzsolódnak le?
- Azt gondolom,
hogy a lemorzsolódás egyik oka ez volt. A másik pedig az, hogy nagyon sokan Debrecenben
tanulnak tovább, és nem tudják összeegyeztetni a tanulmányaikat a sporttal. De, ha van egy ilyen motivációs bázis, azaz hogy egy szép csarnokban edzhet, és
közönség előtt játszhat, akkor ez motiváló erő lesz, kitartást ad a
játékosoknak.
- Beszéltünk már a múltról, arról az
időszakról, amikor az 1999-ben a megyei bajnokságra nevezett a klub. Ön néhány
évvel az előtt, 1996-ban vette át a női csapatot. Fel tudja idézni, hogy milyen
körülmények között vette át a csapatot?
- Szabó Miklós, az
egyesület elnöke, aki már akkor is betöltötte ezt a funkciót, Halász Ferenc
távozása után szólt nekem, hogy a csapat edző nélkül maradt, és megkérdezte,
hogy átvenném-e az együttest. Az elnök akkor ideiglenes megoldásra gondolt, de végül maradtam, olyannyira, hogy ma is én edzem a lányokat. Nehezen indultunk,
mert szokatlan volt, hogy egy felnőtt csapatot irányítottam, hiszen korábban az
utánpótlásban dolgoztam. Azóta már sok tapasztalatot szereztem. Később már azok
a játékosokkal dolgozhattam, akiket én neveltem. Ők is tudták, hogy mik az
elvárásaim, és mire számíthatnak tőlem. Mára már annyi meccs van a hátam
mögött, hogy rutinos edzőnek számítok.
- Azért kérdeztem, mert amíg hallgattam,
összeszámoltam, hogy 16 éve edzi a balmazújvárosi kézilabdás lányokat. És azóta
folyamatosan problémák vannak a csapat körül. Egy kissé mostohagyermekként
kezelték mindig a szakosztályt a városban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy
elege van a szélmalomharcból, a bitumenpályából, és máshol, magasabb osztályban
vállal munkát?
- De, sokszor
megfordult a fejemben, éppen amiatt, hogy sokszor kilátástalannak éreztem az
egészet.
- Mi tartotta itt?
- A tanítványaim.
A Játékosaim, akik egyben a tanítványaim voltak. Lehet volt olyan pillanat,
amikor azt mondtam, hogy befejezem, de mindig aludtam rá egyet, és
visszamentem. Rájöttem, hogy nem gondoltam igazán sohasem komolyan a lemondást.
Nehéz pillanatok közé tartozik például az az eset is, amikor mérkőzés után nem
tudok egy kólát venni a csapattagoknak. Sőt, volt olyan mérkőzés, hogy a
gyerekeknek nem volt egységes szerelése, tehát kétféle szerelésben játszottunk,
miközben tudom, hogy vannak olyan csapatok, ahol négy-öt garnitúra is van. A
pénztelenség mellett olyan helyzet is előállt, hogy nem volt elég játékos,
arról az állandó problémáról nem is beszélve, hogy pálya sincs. De az
eredmények mindig túllendítettek a nehézségeket. Másrészt pedig szeretem is
azt, amit csinálok, hiszen az életem részévé vált. És persze a problémák miatt egy kicsit
meg is kérgesedik az ember, és sokszor az motoszkált bennem, hogy csak azért is
megmutatom, hogy mindezek ellenére meg tudjuk csinálni.
- Voltak konkrét megkeresések is?
- Voltak. Kerestek
például a helyi férficsapattól. Nem is olyan régen Hajdúböszörménybe hívtak
edzősködni. Szóval voltak lehetőségek, de mindig maradtam a csapatnál.
- Abban, hogy maradt, szerepe volt a
lokálpatriotizmusnak is?
- Valószínűleg,
noha én debreceni vagyok. Érdekes például az a szituáció, amikor debreceni
csapat ellen játszunk. Én akkor „hajrá Újváros”-t mondok. És már így is érzek. Nekem
már a szívemben is Balmazújváros van.
- Debrecenben született, a Tóth Árpád
Gimnáziumban érettségizett. Több éve viszont Balmazújvárosban él, a Kalmár
Zoltán tagintézmény pedagógusa. Megszerette Balmazújvárost?
- Igen, abszolút.
Igazából nem terveztünk ennyi időre, mikor ide jöttünk a feleségemmel tanítani.
Azt gondoltuk, hogy egy pár évet maradunk, és aztán valószínűleg visszamegyünk Debrecenbe. Megszoktuk, megszerettük ezt a várost. Jól érezzük magunkat. A
tanítványok, az iskola, a kollégák és persze az eredmények arra sarkalltak
bennünket, hogy maradjunk. Én most már nem azt mondom, hogy debreceni vagyok, hanem
hogy balmazújvárosi.
- Ha nyáron összefutunk a városban, és
megkérdezem öntől, hogy mi újság a csapattal, akkor arra szíve szerint mit
válaszolna?
- Azt szeretném válaszolni,
hogy örömmel jelenthetjük, hogy megnyertük a megyei bajnokságot, veretlenül. Ez
azt jelenti, hogy feljutottunk az NB II-be, az edzéseinket már a csarnokban
tartjuk, heti négy alkalommal. Egy mentálisan is megerősödött, jól sikerült
edzőtáborból hazatért csapattal, esetleg egy-két új arccal, jó hangulatú
edzésekkel készülünk az NB II-re.
Átveszi a női
kézilabdaklubot Király Sándor – nyilatkozta Melkó Károly az expressis verbis portálnak, így, ha
időre elkészül a sportcsarnok, jövőre már az NB II-ben szerepelhet az NKK-Balmazújváros.
A csapat egyébként ma elkezdte a felkészülést a megyei bajnokság tavaszi
idényére, amelyet címvédőhöz méltó módon, a tabella éléről várnak a lányok.
Téli edzőtáborra nem jut pénz a női kézilabdacsapatnál forrás: NKK-Balmazújváros (Facebook)
Király Sándor működteti a következő szezontól a balmazújvárosi női kézilabdaklubot. Így, ha nyár elején valóban átadják a Kastélykert
utcán a vállalkozó magánberuházásaként épülő sport- és rendezvénycsarnokot, 1999 után újra NB
II-es mérkőzéseket játszhatnak a város női kézilabdázói, aminek révén ismét több figyelem vetülhet a szakosztályra.
Ahhoz azonban,
hogy a magasabb osztályban való szereplést alanyi jogon vívja ki az együttes,
meg kell védenie bajnoki címét a megyei bajnokságban. Ennek jegyében kezdődött a tavaszi szezonra való
felkészülés klubnál. Így ma délután négy órakor már a waxos kézilabdák pattogásától
volt hangos a Kalmár Iskola tornaterme. A 14 éves korosztály, akik a csapat
egyik felét alkotják, ugyanis január 13-án már az ERIMA országos bajnokság aktuális
fordulójában lépnek pályára. A megyei bajnokságban címvédő csapat rutinosabb,
ám még így rendkívül fiatal része pedig január 7-én, hétfőn kapcsolódik be
munkába.
Melkó Károly
elmondta: a téli felkészülési időszakban nincs lehetőségük edzőtáborba vonulni,
ami azért okoz komoly problémát, mert szabványos méretű kézilabdapályán csak edzőmérkőzéseken
gyakorolhatnak. „Így tréningek mellett elsősorban a felkészülési találkozók határozzák
meg, hogy milyen formában kezdi a tavaszi idényt a csapat” – nyilatkozta az edző. A tréner gondjait tovább fokozza, hogy a Sporttér utcai csarnok öltözőit
ezekben a napokban újítják fel, ezért a játékosok már odahaza kénytelenek
sportszerelést ölteni.
Az egyelőre mostoha
körülmények azonban nem szegik kedvét sem a játékosoknak, sem az edzőnek. Melkó
Károly óvatosan fogalmazott akkor, amikor a következő bajnoki címről beszélt: „sokan
fenik a fogukat ránk, de szeretnénk bebizonyítani, hogy nem véletlenül nyertük
meg tavaly a bajnokságot” – mondta a szakvezető.
A megyei
bajnokság címvédője veretlenül vezeti a tabellát. Mind a tíz ellenfelét
magabiztosan győzte le, így nem csak a legtöbb pontot gyűjtötték, hanem a
legtöbb gólt dobták és a legkevesebbet is kapták. A tavaszi nyitófordulóban,
március 24-én a Nádudvar vendégeként lépnek pályára az újvárosi lányok.
(A Melkó Károllyal készült mintegy félórás interjút a jövő hét folyamán publikálja a portál szerkesztője.)
