1987. - Nem mindenki akarta az NB1/B-s feljutást az újvárosi kézilabdacsapatnál?

Ki ne emlékezne arra a napra, amikor a Sporttér bitumenpályáján a BHG SE ellenében kiharcolta az NB1/B-s szereplés lehetőségét a balmazújvárosi férfi kézilabdacsapat? Az együttes 1958 óta íródó történelmének talán legemlékezetesebb találkozója volt ez, amelynek tanúi szerencsések, hogy ott lehettek a lelátón. Ezt a mérkőzést idézzük most fel a Hajdú-Bihari Napló tudósítása segítségével.

Küzdelem az NB1/B-ért
a kép forrása: Balmazújváros c. lap
1987. december 3. o

A balmazújvárosi férfi kézilabda szakosztály egyik legfényesebb időszakát a 80-as években élte. Az odáig vezető út azonban igen viszontagságos volt, ebben az időben – ellentétben a mai viszonyokkal – ugyanis nem volt elég a pénz ahhoz, hogy egy alakulat osztályt váltson, a pályán is ki kellett vívni a magasabb osztályban való szereplés lehetőségét. A Lenin Tsz a 80-as évek első felében karolta fel az akkor rendre a megyei bajnokságban szereplő alakulatot, és a támogatásnak köszönhetően olyan játékosok érkeztek a csapathoz, akik segítségével 1985-ben sikerült a csapatnak a megyei bajnokságot megnyerni. Ezt követően az osztályozót is sikeresen abszolválta az egyesület a Kecskemét ellen, így jogot szerzett a Király Sándor által edzett klub arra, hogy a következő szezontól az NB II-ben szerepeljen. 1986-ban újonc létükre a magasabb osztályban sem vallottak szégyent a fiúk, akkor az év végén az 5. helyen végzett a csapat (a bajnoki címet ekkor az ugyancsak a termelő szövetkezete által támogatott Nádudvar szerezte meg).

A következő szezon több szempontból is érdekesnek bizonyult: ez az év volt az utolsó olyan esztendő, amikor még tavaszi-őszi rendszerben rendezték az NB II-es bajnokságot, a következő 88-89-es szezont viszont már a ma megszokott rendben bonyolították a küzdelemsorozatot. Az NB II. keleti csoportjában a Hajdú-Bihar megyei klubok mellett szabolcsi borsodi és fővárosi klubok szerepeltek. A bajnoki címért ebben a szezonban az újvárosiak és budapesti BHG csapata futott az utolsó pillanatig kiélezett versenyt. A két csapat 1987. október 24-én, szombaton megrendezett találkozója a szezon utolsó mérkőzése volt, amelyet izgatottan vártak a szurkolók a városban.

A Balmazújváros a tabella második helyén állt, 31 ponttal, mindössze egy egységgel lemaradva a vendég BHG mögött, amelynek már a döntetlen is elég volt az elsőséghez. Aki nyer, mindent visz: övé a bajnoki cím, és ezzel feljut a másodosztályt jelentő NB1/B-be.

Váczi Sándor, az újvárosi csapat trénere – aki egyébként idény közben, tehát nyáron vette át a csapatot a napjainkban a férfi csapatot patronáló Király Sándortól – utólag a Balmazújváros c. lapnak azt mondta, hogy a találkozó előtt 50 százalék esélyt adott arra, hogy sikerül megnyernie a sorsdöntő találkozót. Nehezen állt össze ugyanis ősszel a csapat játéka, augusztusban a Csömör ellen idegenben elveszített találkozón tíz góllal maradt alul az Újváros, aminek következtében a harmadik helyre esett vissza a csapat. Sőt a városban olyan hírek kaptak szárnyra, hogy nem mindenki akarja, hogy a csapat a következő szezonban a másodosztályban szerepeljen. Császi Lajos a szakosztály akkori elnöke a település lapjában az ezt firtató kérdésre azt felelte, hogy ezek az információk nem a szakosztálytól származnak, és őt is meglepte, hogy ilyen pletykák keringenek. A sportvezető azt mesélte a lapnak, hogy a bajnokság vége előtt néhány fordulóval több játékos is nekiszegezte a kérdést, hogy valóban akarják-e, hogy feljussanak? "Az ügyvezető elnökkel és a Lenin Tsz elnökével másnap tisztáztuk, hogy tőlünk nem származhat ilyen kijelentés" - mondta a lapnak Császi. Innen, ebből a szituációból tornázta fel magát az együttes arra a szintre, hogy az utolsó fordulóban esélye mutatkozott arra, hogy egy győzelemmel a másodosztályban szerepelhessen. Váczi Sándor, aki a néhány hete vette a Nyírbátor férficsapatának irányítását, a találkozót megelőző fordulókban látta két ízben személyesen is a BHG együttesét, továbbá, mivel erős ellenfelekkel találkozott a csapat, volt alkalma a trénernek néhány, a BHG ellen kialakított speciális játékelemet is gyakoroltatni a csapattal.

A BHG egyébként a 1986-ban egy idény erejéig már játszhatott az NB1/B-ben, onnan azonban azonnal kiesett. Az egyesület a keleti csoportba kapott besorolást, keretében pedig magasabb osztályt is megjárt rutinos kézilabdázókat, sőt válogatott játékost tudhatott: Stiller János az 1974-es világbajnokságon 7. helyezést elérő magyar csapat tagja volt, a BGH-t pedig játékos-edzőként segítette.

A Hajdú-Bihari Napló tudósítása szerint a Balmazújváros nagyon jól kezdte a mérkőzést, már a találkozó elején több góllal is ellépett a fővárosiaktól. A pályán a téthez mérten óriási küzdelem folyt, sok volt a kiállítás, hol az egyik, hol a másik oldalon. Mindenesetre az első játékrész egyértelműen a hazaiaké volt, hiszen a félidőben három gólos újvárosi vezetésnél mentek pihenőre a csapatok, a pálya környékén megtöltő mintegy 1200 néző legnagyobb örömére.

Talán sokan hátradőltek ekkor, de a második félidőt egyértelműen a vendégek kezdték jobban. Elsősorban az egykori válogatott Stilller volt elemében, akinek góljával 11-11-nél érte utol a BHG a Balmazújvárost. Bodó Endre betörésből, Török Imre pedig átlövésből volt rendre eredményes, így ismét a lelkes szurkolók által támogatott hazaiak vezettek, a Debrecenből elszármazott Szekerczés góljai azonban meccsben tartották a vendégeket. A találkozó végén úgy festett, meglehet a hőn áhított győzelem, mígnem eljött az utolsó perc. Váczi Sándor tanítványai ezúttal azonban elhibázták a sorsdöntő támadást, ellenben a fővárosiakkal sikerült az, ami a hazaiaknak nem: Stiller egyenlített akkor, amikor már kevesebb, mint egy perc volt hátra a mérkőzésből. A döntetlen nekik volt kedvező, ezzel ugyanis megőrzik első helyüket. Egy támadás volt már csak idő, döntetlen, 22-22-es állásnál, ezt a újvárosiak vezették. A másodpercek csak peregtek, a szurkolók úgy érezték, talán még gyorsabban is, mint ahogyan az órán a nagymutató körbejár. Nem sikerült helyzetbe kerülni. A vendégek apró szabálytalanságokkal ölték az időt, ők már csak ezt a támadást akarták kivédekezni. Úgy tűnt, elvész az álom, a másodosztály lehetősége. Néhány másodperccel a lefújás előtt azonban az ellenfél 6-osánál lerántották Bodót. A bírók kiszúrták a szabálytalanságot, és hétméterest ítéltek. A játékosok és nézők tudták, értékesíteni kell a büntetőt. Kordás vállalta magára a hétméterest, az előző hármat magabiztosan értékesítette. Vajon hibázik most? Nem hibázott! Kordás bedobta, a balmazújvárosi kézilabdások pedig a mennybe mentek, a megyei napilap tudósítása szerint percekig ünnepelték a győzteseket a Sporttéren.

Balmazújváros Lenin TSZ – BHG  23 – 22 (10 – 7)

Balmazújváros, 1200 néző, vezette: Szekeres, Zsilák

Balmazújváros: Nyerges János – Bodó Endre 4, Kordás István 6/4, Novák János, Juhász Károly, Török Imre 6, Molnár Péter 1 Csere: Posta István (kapus), Kosina László 2, Pinczés Gyula, edző: Váczi Sándor

BHG: Krizsán – Hokker, Demjén, Stiller, Ruzsinszki, Bátori, Szekerczés Csere: Csóti (kapus), Bordács, Krisztin, Csökönyi, Halász, játékos-edző: Stiller János

kiállítások: 10 perc illetve 8 perc
hétméteresek: 4/4 illetve 5/4

www.kezitortenelem.hu/B.T.

Váczi Sándor, aki később az NB1-ben is megfordult vezetőedzőként, így formált utólag véleményt a Balmazújváros című lapban a játékoskeretről: „a csapat gerincét a bajnokság során Bodó Elemér, Juhász Károly, Molnár Péter, Kordás István és a két kapus, Nyerges János, valamint Posta István adta. Védekezésben Papp Gábort, Novák Jánost, támadásban Bodót, Juhászt és az idény második felében játéklehetőséget kapott Kosina Lászlót emelném ki. A bajnokság második felében két meghatározó játékosunk, Nádasdi László és Nagy Miklós hiányzott és sérülések is zavarták a munkát. Tizenkét játékos közül válogathattam abban a tudatban, hogy a cserék nem tudják azt nyújtani, amit a pályán lévők” – nyilatkozta a tréner a Balmazújváros című lap 1987. novemberi számában. A jövőre vonatkozóan nem titkolta: ahhoz, hogy az NB1/B-ben is megállja helyét a csapat, meg kell erősíteni a csapatot, továbbá a Sporttéren lévő technikai feltételek sem számítottak ideálisak már a 80-as évek második felében sem.

A következő szezont a másodosztályban töltötték a balmazújvárosi férfi kézilabdázók, a tabella utolsó helyén végeztek. A jelen csapata ugyancsak az NB1/B-ben szerepel. Méltatlanul keveset foglalkoznak velük a város fizetett, hivatalos médiumai, pedig az egykori játékos, majd edző Király Sándor által támogatott König-Trade Balmazújváros az élvonalba jutásért küzd ebben a szezonban. A tavaszi rajtot a második helyről várja a csapat, úgy, hogy hazai találkozóit idén is Debrecenben rendezi. Ha elkészül a vállalkozó magánberuházásaként épülő sportcsarnok a Kastélykert utcán, és visszatérhet a csapat Balmazújvárosba, idővel talán ismét több újvárosi sikernek tapsolhat a város kézilabdát szerető közönsége.

(A Hajdú-Bihari Napló 1987. október 26-ai számában megjelent tudósítást valamint a Balmazújváros c. lap 1987. november és decemberi számának vonatkozó cikkeit felhasználva írta B.T.)

Hóhelyzet Magyarországon!

1987 tele tél napról napra

A tegnapi, azaz a március 14-15-i balmazújvárosi hóhelyzetről ide kattintva olvashat!

Hétfőn és csütörtökön komoly gondokat okozott a havazás és a hófúvás Nyugat-Magyarországon. Budapesten elsősorban hétfőn nehezítette a közlekedést a reggelre lehullott néhány centiméteres friss hó, olyannyira, hogy ingyenesen lehetett utazni a köztudottan a túlélést küzdő BKV járatain ezen a napon. Az 1987-es legendás télhez hasonló rendkívüli állapotok viszont nem alakultak ki az országban. Ebben a korabeli sajtóbeszámolók alapján íródott cikkben az 1987. januári hóhelyzetet élheti újra az olvasó.

Kimutatta foga fehérjét a tél a mögöttünk hagyott héten. Az ország nyugati felében több napon keresztül intenzíven havazott, aminek következtében a Dunántúlon tetemes mennyiségű hó hullott, pénteken pedig a viharos szél emelte komoly hótorlaszok zártak el több települést a külvilágtól. Ezzel szemben a Tiszántúlon csak szombat reggelre alakult ki számottevő hóréteg, miután hét elején a dunántúli havazást okozó mediterrán ciklon elkerülte a keleti országrészt.

Nagyobb havazás kialakulásakor rendre az 1987-es télhez méri a média az aktuális időjárást, nem volt ez másként most sem, amit csak erősített, hogy ezúttal is január közepére estek a havas napok. Hogy valóban összehasonlítható-e az akkori és az eheti viszonyok, arra talán csak a nyugat-dunántúli lakosok tudnának felelni. A kelet-magyarországi időjárás egészen bizonyosan nem mérhető az 1987-es körülményekhez. De milyen is volt az a tél, amelyet annak megélői legendásként emlegetnek? A Népszabadság és a Hajdú-Bihari Napló cikkei segítségével idézzük fel 1987 januárját. A múltidézést viszont néhány nappal korábban kezdjük.

1987. január 7-8-9.

Az 1987 telének legkritikusabb időszaka, ahogyan azt fentebb már említettem egyértelműen január 13. és 19-e közötti napokra tehető. Ezt megelőzően azonban már január 7-én és 8-án nehéz napokat éltek át a közlekedők Borsod és Szabolcs megyében. A friss porhót a viharos szél a közlekedései utakra hordta, ami komoly fennakadásokat okozott Kelet-Magyarországon.  A hőmérséklet a tudósítások szerint elérte a mínusz 21 fokot, a hőérzet viszont a szél miatt még ennél alacsonyabb volt.

A Népszabadság címlapján számolt be a január 7-ei esti fejleményekről: „az erős szél miatt erős 60-70 centiméteres hóátfúvások keletkeztek, és nyolc mellékút járhatatlan lett Borsod-Abaúj-Zemplénben”. Egyebek mellett Sátoraljaújhely és Sárospatak térségének több mellékútvonalát, a hejcei valamint az alsóregmeci bekötőút egy-egy szakaszát fútta be hóval a szél. Érintett volt továbbá Ároktő és Mezőköved, valamint az Ináncs és Abaújszántó közötti út, amelyek a megyei közútkezelő tájékoztatása szerint több kilométeren járhatatlanná váltak.

A kritikusabb helyszínek 8-án (csütörtökön) sem változtak. A Népszabadság tudósítása szerint a Hernád völgyében gépláncokat is bevetettek, hogy az ellátást szállító járművek, az autóbuszok valamint a mentőautók közlekedését biztosíthassák. A Hegyköz valamint a Bodrogköz falvaiból a volán járatai azonban ezek ellenére sem jutottak célállomásaikra, így „a diákok nem jutottak el az iskolába, a munkások pedig az üzemekbe” – írta a lap előző napi összefoglalójban január 9-én.

Pénteken javultak ugyan némiképp a körülmények, de a hétvégére ismét az időjárás rosszabbra fordulására számítottak a meteorológusok. Január 9-én ismét reggel állították komoly kihívások elé a közlekedőket az időjárási körülmények és az útviszonyok. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárda két üzemében (Hunniacoop és Tungsram) is leállt a termelés, mivel „a bejárókat szállító buszok a megye több részéből el sem tudtak indulni a város felé”. Estére azonban minden fő- és mellékutat felszabadítottak a szél által emelt hóakadályoktól. Szabolcsban a vonatközlekedést is nehezítette a havazást, a beszámolók szerint rendszeresek voltak a megye vonalain a késések. A legnagyobb gondot azonban a hideg miatti síntörés okozta Fényeslitke és Kisvárda között a Záhony-Budapest vonalon. Záhonyban, amely a Szovjetunió felé futó vasút legfontosabb rakodóállomás volt, már napok óta 40-50 centiméteres hó hátráltatta a teherszerelvények átrakodását.

Ezzel szemben a Duna másik oldalán csaknem eseménytelenül teltek ezek a napok. A Győr-Sopron és Komárom megyei Közúti Igazgatóság alkalmazottainak csak „a síkosság megelőzésével és a helyenkénti hóátfúvások eltakarításával akadt dolguk pénteken” – írta a Népszabadság 1987. január 10-én. Az ország déli felén is ekkor még csak várták a havat. Mind Csongrádban, mind Bács-Kiskunban felkészülten várták közútkezelő üzemmérnökségei a hétvégét. A dél-magyarországi áramszolgáltató készenléti ügyelettel készült a hétvégi hóviharra.

A Mátrában viszont már síelésre alkalmas hóréteg várta a sportolni vágyókat pénteken is. Kékes- és Galyatetőn egyaránt jártak a felvonók a január 10-11-ei hétvégén. Mátrafüred és a kékesi csúcs közötti útszakaszt lezárták a gépkocsiforgalom elől, a sípályákat már akkor is a Volán buszaival lehetett megközelíteni. A nyugati országrészben a hidegnek köszönhetően elsősorban korcsolyázni lehetett, hiszen a Velencei-tavon olyan vastagságúra hízott a jég, hogy a hétvégén kijelölték a korizásra alkalmas felületeket, sőt Agárdnál már a 1986-87-es tél első jégkarneválját szervezték.

A pénteki havazás Budapest tömegközlekedésében is fennakadásokat okozott, elsősorban a természetesen a magasabban fekvő budai városrészben. A Népszabadság szerint „a délutáni órákban lelassult a forgalom, járatkiesés azonban nem történt. A fővárosban nappal és éjszaka 128 munkagép szórta és tisztította az utakat” – írta a Népszabadság január 10-én.

A lap szerint január 9-én Hajdú-Bihar megyébe is megérkezett a hó, így visszarendelték azokat a hóeltakarítókat – négy kivételével – is állomáshelyükre, amelyeket a Szabolcsban teljesítettek szolgálatot az előző napokban. A beszámolók szerint nappal is mínusz 20 fok alatt maradt a hőmérséklet a térségben, ami a megye vasúti közlekedésben is 10-15 perces késéseket okozott. Debrecenben egyébként 117 alkalmi hómunkás kezdte meg péntek reggel a hó eltakarítását. Nyolc munkagép homokszórást végzett, „de nem pihenhetett az a kilenc kertészeti kisgép sem, amely a kisebb területek hómentesítését végezte” – tudósított a Hajdú-Bihari Napló január 10-i száma.

A megyében vasárnapig 15-20 centiméter friss havat várt még a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság. Egyelőre még csak az egyszárnyú hókotrók dolgoztak az utakon, a kétszárnyúakat péntek estig nem vetették be. „A hóeltakarítás jó ütemben halad, a megye fő-és mellékútjai mindenütt járhatóak” – összegezte a pénteki napot a megyei napilap.

Nem hazánk volt az egyetlen ország, amelyik hidegtől és a havazástól szenvedett ezekben a napokban. A Népszabadság tudósítója szerint mínusz 25-30 fokot mutattak a hőmérők Lengyelországban, ráadásul kitartóan havazott is, a lehullott szilárd halmazállapotú csapadék 30 és 100 centiméter között váltakozott az országban. A lap hírösszefoglalója szerint az egykori Csehszlovákiában is fennakadásokat okozott a tél a közlekedésben.

A hétvégére komoly havazást ígért a meteorológiai szolgálat az egész országra. A hideg csak kissé mérséklődik az érkező havazás hatására. A szél viszont erős, több országrészben is viharossá fokozódik, ami komoly hótorlaszokat emelhet, nehezítve ezzel a közlekedést. Pontosnak bizonyultak az előrejelzések…

Január 10-11.

„Folyamatos havazás és egyre erősödő, helyenként orkánszerű szél jellemezte hazánk szombat-vasárnapi időjárását” – írta címlapján a Népszabadság 1987. január 12-én. A legnagyobb gondot Kelet-Magyarországon okozta a rendkívül nagy mennyiségű csapadék, amely rekordmértékű hideggel párosult. Csak Borsod megyében tíz települést zárt el a hó a külvilágtól a Hernád völgyében, a Bodrogközben és Dél-Borsodban, emellett 23 mellékút vált járhatatlanná. A  rendkívüli helyzetre való tekintettel a megyében operatív bizottság alakult, amelynek feladatai közé a megközelíthetetlen települések kiszabadítása valamint a települések ellátásának megszervezése tartozott.

Szabolcs megyében sem sokkal volt kedvezőbb a helyzet. A lap tudósítójának a megyei közútkezelőtől származó információi szerint az alsóbbrendű útak kétharmadán személyautóval nem lehetett közlekedni. Kisvárda térségében például a közútkezelő erőgépei szabadítottak ki a hó fogságából több buszt és gépkocsit is.

A szomszédos Hajdú-Biharban a hómarókat ekkor még nem vetették be. A lehullott hó mennyisége 15-20 centiméter volt a Hajdú-Bihari Napló január 12-ei beszámolója szerint. Egy buszsofőr, aki a Hajdúszoboszló-Debrecen vonalon szállította az utasokat, azt mondta a lapnak,  hogy a 4-es út még járható, az aszfaltot kásás porhó fedi. A vezető betekintést engedett az útinaplójába is, amelyből kiderül, hogy Nagyhegyesről indult kora reggel. Első útja a szomszédos Hajdúszoboszlóra vezetett, majd kétszer fordult Debrecen és a fürdőváros között. Ezt követően Balmazújvárosba vitt utasokat, majd este pedig Hajdúszoboszló érintésével tért haza. A Népszabadság szerint 33-as számú főúton Látóképnél csak nehezen lehetett közlekedni, de ugyanez volt a helyzet Berettyóújfalu térségében is, ahol több mellékút vált járhatatlanná. 

A Hajdú Volán illetékese szerint ugyanakkor Debrecenben nehezebben járhatók az utak, mint a megyeszékhelyen kívül. A Cívisvárosban a hétvége folyamán 280 hómunkást vettek fel, akik a járdák és a buszmegállók tisztítását végzik - írta címlapján a megyei napilap.

Békésben és Szolnok megyében minden út járható volt, legalább egy nyomvonalon – egyebek mellett ez derül ki a Népszabadság hírösszefoglalójából. A Dunántúlon is egyre több gondot okozott a véget nem érő havazás, és a mind erősebb szél. A hírek szerint délelőtt a körülményekhez képest még jól lehetett közlekedni az ország nyugati felén, az idő előrehaladtával azonban romlottak a feltételek: a 8-as és a 71-es főúton kora este már jelentős hóakadályokat emelt a szél. Veszprém megyében rendkívüli ügyeleti rend lépett életbe több tanács közös kérésére, azért, hogy hétfőre a bakonyi falvakba is eljuthasson a friss kenyér és a tej.

Az országos napilap természetesen beszámolt a fővárosi hóhelyzetről is. Ekkor már 35 órája havazott folyamatosan, ez idő alatt pedig 33 centiméternyi friss hó hullott Budapestre, aminek következtében jelentősen lelassult a forgalom a városban. A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat 121 munkagéppel dolgozott az utak tisztításán, elsősorban azokon a fontos szakaszokon, amelyeken a tömegközlekedésben is fontos szerepet játszanak.

A rendkívüli havazás a vasúti közlekedésben is komoly fennakadásokhoz vezetett. Egyes vonalakon 220-240 percet is késtek a szerelvények. A MÁV Vezérigazgatóságának ügyeletese azonban azt mondta a lap munkatársának, hogy szükség esetén a tejet és kenyeret szállító vagonokat a személyszállító kocsikhoz kapcsolva juttatják célba.

(folytatása következik!)

(A Népszabadság és a Hajdú-Bihari Napló vonatkozó cikkeit felhasználva írta B.T.)