2012. szeptember 10., hétfő

Egy dúsgazdag oligarcha készül Szakasvili leváltására

Egyelőre megjósolhatatlan a grúziai parlamenti választás kimenetele



Grúziában sincs új a nap alatt: a regnáló kormány piszkos eszközökkel igyekszik ellehetetleníteni a kaukázusi állam ellenzékét az októberi parlamenti választások előtt. Áprilisban két grúz állampolgárt tartóztattak le a zürichi pályaudvaron kémkedés gyanújával – írta akkor a Tages-Anzeiger című svájci napilap. A grúz belügyminisztérium két alkalmazottja két ismert ellenzéki politikus találkozóját akarta megfigyelni egy Svájcban menedékjoggal élő tbiliszi származású újságíróval. Az eset azt igazolja: Bidzina Ivanisvili személyében Szakasvili elnök komoly vetélytársra lelt.

Bidzina Ivanisvili a futurisztikus
rezidenciája előtt 
Fotó: Reuters/Spiegel.de

„Üdvözöljük James Bond házában” – így köszöntötték Ivanisvili rezidenciáján a megjelenteket tavaly ősszel azon a sajtótájékoztatón, amelyre a kihívó invitálta a média képviselőit. Az ötvenhat éves jelölt 10 ezer négyzetméteres üvegpalotája Tbiliszi dombján magasodik, az épületkomplexumhoz az úszómedence mellett egy privát kávézó és egy kisebb állatkert is tartozik, amelyben többek között zebrák és pingvinek is élnek.

„Én vagyok az utolsó szabad ember ebben az országban”


Bidzina Ivanisvili kissé váratlanul tűnt fel Grúzia politikai színén. Vagyonát a Forbes 6,4 milliárd amerikai dollárra becsüli, amelyre 1990-es évek vad privatizációs időszakában, Oroszországban tett szert. Állítása szerint üzleteit tiszta eszközökkel vitte, pénzét telefonok és számítógépek értékesítéséből szerezte, az ezekkel való kereskedelem a kilencvenes években igen jövedelmező tevékenységnek bizonyult. Később bankot alapított, amely az 1998-as orosz gazdasági válságot is sértetlenül vészelte.

A kihívóról számtalan legenda és pletyka kering. Ami tény: ő az ország egyik legtehetősebb embere, aki nyolc évvel ezelőtt az oligarcháktól kissé idegen életét egy Djorvila nevű faluban élte, a közép-grúzai Imereti közigazgatási egységben. Szülőfalujában a szomszédjai számára házakat építetett, de ő fizeti a víz és az áram számláikat is. Információk szerint 650 milliót adományozott hazájának infrastrukturális fejlesztésekre, ösztöndíjprogramot indított a művészeknek, az egyháznak templomot építettet, de támogatta a grúz biztonsági erők fejlesztését is. Nem csoda, hogy Grúziában nagy elismertségnek örvend. Sokáig kerülte a nyilvánosságot. A 2003-ban Szakasvili „rózsás forradalmát” nemcsak hogy támogatta, de másokkal együtt ő is finanszírozta. Azóta azonban nagyot fordult vele a világ: 2011 októberében bejelentkezett a miniszterelnöki posztért.

Ivanisvili bejelentése, azaz hogy pártot alapít Grúz Álom néven, és Szakasvili kihívója lesz az október 1-jén megtartandó parlamenti választásokon, felbolygatta a Kaukázusban fekvő ország közvéleményét, hiszen gyakorlatilag mindenki elkönyvelte, hogy Szakasvili Nemzeti Mozgalma a következő parlamenti- és elnökválasztáson magabiztos győzelmet arat. Most viszont rögvest megkérdőjeleződött, hogy a regnáló elnök maradhat-e továbbra is a végrehajtó hatalom élén. A hétvégén a grúz közszolgálati televízióban sugárzott vita alapján azonban az ellenzék továbbra is gyengének és tagoltnak látszik, a kommentárok szerint pedig még hiteltelennek is tűnik. Ebben szerepet játszik az is, hogy az országban hiányzik a független média, illetve anyagi lehetőségeik jóval szerényebbek, mint a kormányzó Nemzeti Mozgalomé (UNM). A miniszterelnök-jelöltek vitáján egyébként nem vett részt Ivanisvili, a civil.ge angol nyelvű grúz portál szerint az est legemlékezetesebb pillanatát az ellenzéki munkáspárti jelölt Salva Natelasvili szolgáltatta, amikor nyitóbeszédében utalva a távolmaradó jelöltre egy pingvint ábrázoló képet húzott elő a zsebéből, és helyezett el az üres pulpituson. A Grúz Álom színeiben magát megmérettető oligarcha azért mondta le az eseményt, mert szerinte a többi ellenzéki párt jelenléte csak szemfényvesztés, nem valódi képviseletek, akikkel nem kíván vitatkozni. Tavasszal, a der Spiegel angol nyelvű online kiadásában úgy nyilatkozott, hogy ugyan nem kedveli a rivaldafényt, de annál inkább a szabadságot. „Szakasvili egyik pártot a másik után vásárolta fel. Az a néhány ellenzéki politikus is elvesztette a választópolgárok bizalmát. Én vagyok az utolsó szabad ember ebben az országban” – mondta akkor a befolyásos német lapnak. Elmondása szerint ezért döntött az indulás mellett.

Ivanisvili célja Szakasvili és pártjának teljes eltávolítása a hatalomból mind az októberi parlamenti mind pedig a jövő évi elnökválasztáson. „Gyakorlatilag egypárt-rendszerben élünk” – jelentette ki a komoly politikai ambíciókkal rendelkező oligarcha. „Nincs független bíróság és független média, a gazdasági élet pedig Szakasvili irányítása alatt áll” – nyilatkozta nemrég az ellenzéki jelölt. A jövőre vonatkozóan pedig a demokratikus intézményrendszer erősítését valamint a gazdaság önállósítását tűzte ki célul.

A grúz oligarcha programjában mindenkinek alanyi jogon járó betegbiztosítást és nyugdíjemelést, valamint mezőgazdaság támogatását hirdetette meg. Azt, hogy ezt miből finanszírozná, nem tette nyilvánvalóvá. A nagylelkű adakozás azonban bizonyosan nem folytatható olyan módon, ahogyan eddig tette.

A jelenleg kampánykörúton tartózkodó pártvezér fontosnak tartja a NATO-hoz való csatlakozást, de emellett Moszkvával is a jelenlegi ellenséges kapcsolatokra javítására törekszik, amely a 2008-as kaukázusi háború óta áll fenn.

A Nemzeti Mozgalom nyolc éve


A jelenlegi kormány legtöbb tagja aktív közreműködője volt a 2003-as őszén lezajlott rózsás forradalomnak, amely megdöntötte Eduard Sevardnadze hatalmát. A regnáló miniszterelnök, Ivane Merabisvili akkor a Grúz Nemzetbiztonsági Tanács titkári tisztségét kapta Szakasvili elnöktől, de később Zhurab Zhavania kormányában (2003-2004) volt az Állambiztonsági Minisztérium első embere és belügyminiszter is. Merabisvili az idei év júliusában a parlament jóváhagyásával lett miniszterelnök, így a Szakasvili által vezetett Nemzeti Mozgalom az idei parlamenti választáson őt indítja miniszterelnök-jelöltként.

Merabisvili és Szakasvili választási gyűlése Tbilisziben
 Fotó: civil.ge

A forradalom óta az országot irányító kormányok kétségkívül reformok sorát hajtotta végre, a grúz államháztartás viszont azóta is jelentős hiánnyal küzd. Noha a korrupció felszámolását illetően történtek előrelépések, a Transparensy International 2010-es korrupciós listáján a 68. legfertőzöttebb ország, azaz a megvesztegetések nem csak a politika világában virágzik, de az állampolgárok mindennapjait is mérgezi. Problémát jelent továbbá, hogy gazdasági élet nem igazodott kellően a nemzetközi viszonyokhoz, annak liberalizációja még várat magára. A kormánypárt ugyanis igyekszik erős kézzel fogni a hatalmat, fontos gazdasági pozíciókban is a legszűkebb szövetségesek és azok családtagjai ülnek. Ennek következtében az igazságszolgáltatás demokratikusságát is gyakran megkérdőjelezik a nyugat-európai jogvédő szervezetek.

Napjaink egyik legnagyobb kihívása Grúziában is a munkanélküliség, nem véletlen, hogy a téma a már emlegetett vitaműsor palettáján is szerepelt, amelyen Merabisvili miniszterelnök (UNM) mellett a Munkáspárt részéről Shalva Natelasvili és a Kereszténydemokrata Mozgalom (CDM) jelöltje Giorgi Targamadze vett részt. A civil.ge portál szerint a miniszterelnök azt mondta, hogy a kormány egy foglalkoztatási hivatalt hozott létre, valamint bevezette a regisztrációt, hogy a munkához segítse a valamivel több mint 4,5 milliós ország aktív korú állampolgárait.

A vitázó felek többször támadták Ivanisvilit, a miniszterelnök többször is élesen kritizálta a távolmaradó jelöltet. Egyúttal igyekezett azokat a vádakat is visszautasítani, amelyek szerint Grúziában a demokrácia nem érvényesül. Ugyanakkor leszögezte, hogy Grúzia nem térhet vissza többé Moszkvához, utalva ezzel grúz-orosz háborúra, amikor az északi szomszéd Dél-Oszétia és Abházia oldalán harcolt a két szakadár vidék függetlenségéért 2008-ban. A portál szerint felemlegette a Grúz Álom párt több politikusának múltját is, akik a dél-grúziai Adzsar Autonóm Köztársaság moszkva-barát egykori elnökének, Aszlan Abasidzéhez kötődtek. „Oroszország soha nem hozza el nekünk a szabadságot és a demokráciát” – jelentette ki Merabisvili.

Grúziát jól ismerő források viszont nem tartják lehetetlennek, hogy hosszútávon mégsem Merabisvili lesz miniszterelnök, miután egy nemrégiben elfogadott törvény értelmében az államfő több jelentős jogköre átszáll a miniszterelnökre, vagyis a politikai berendezkedésben a prezidenciális berendezkedéstől a parlamentáris köztársaság felé indul Grúzia. Szakasvili köztársasági elnök ugyanis nem indulhat harmadszor az elnöki székért, így Grúzia legfőbb közjogi méltóságai helyet cserélhetnek 2013-ban. Azaz Szakasvili Putyinhoz hasonlóan az elnöki tisztségből a kormányfői székbe ülne át, az onnan távozó Merabisvili pedig a párt elnökjelöltjeként indulna a 2013-as elnökválasztáson.

Az IMF nélkül Grúziának sem megy


A grúz Munkáspárt miniszterelnök-jelöltje, Natelasvili viszont ellenzi az ország észak-atlanti integrációját is. A politikus azt mondta, hogy győzelem esetén nemet fognak mondani a NATO-csatlakozásra, és hazahozzák „az afgánisztáni vágóhídról a grúz katonákat”. A Munkáspárt a „Vedd el a gazdagoktól és add a szegényeknek!” szlogennel kampányol Grúziában. Azt állítja, Szakasvili és az ellenlábas Ivasisvili csak a módszereikben különböznek. Míg az elnök erőszakkal, a dúsgazdag ellenzéki jelölt pedig pénzzel veszi meg a szavazatokat. „Nincs különbség aközött, hogy a farkas vagy a sakál eszik meg bennünket” – jelentette ki Natelasvili. A kereszténydemokrata (CDM) induló szerint Grúzia eddig néhány gazdag oligarcha és a szegény emberek hadseregének országa volt. A kormánypárt politikusait valódi politikai tirannoszaurusznak tartja, akikről az emberek október elsején ítélkezni fognak.

A hétvégi választási vitaműsor  Fotó: civil.ge

A kormánypárttal szembeni elégedetlenség a gazdasági nehézségek miatt is fokozódik, Grúzia egyedül képtelen a saját lábán megállni. Noha a GDP a kormány tájékoztatása szerint idén 8 százalékkal gyarapodott, az államadósság viszont az elmúlt évtizedben 1,8-ról 12 milliárd dollárra növekedett. Tbiliszi legutóbb áprilisban folyamodott újra hitelért a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), ezúttal elővigyázatossági hitelkeretről állapodtak meg. A washingtoni székhelyű szervezet közlése szerint 386 millió dollárt folyósít a következő időszakban Grúziának, amelyből egyelőre egyetlen részletet sem használtak fel. Ismert, hogy közvetlenül a háború után 750 milliárd dollárt hitelezett az IMF újjáépítésre és infrastrukturális fejlesztésekre, amelyet néhány hónappal később további 1,7 milliárddal egészítettek ki. A hitelmegállapodás tavaly júniusban futott ki. A CDM-es Targamadze szerint a költségvetés a jelenlegi kiadásokkal nem tartható fenn: mind a honvédelmi mind pedig a rendészeti kiadásokat vissza kell fogni, 1,6 milliárd grúz lariról 1 milliárdra kell csökkenteni. A párt progresszív társasági adózást vezetne be, amelynek keretében a jobban keresők több adót fizetnének. Az évi 100 ezer lari felett keresőket további jövedelemadóval is terhelné. Merabisvili kormányfő szerint azonban az ellenzék most könnyen dobálózik a merész ígéretekkel. Mint mondja, mióta ők vannak kormányon, az ország költségvetése 15-szörösére emelkedett. Grúziában az egy főre jutó GDP 3038 amerikai Dollár, ezzel az országok rangsorában a 127. helyet foglalja el.

A grúz belügy a kémeket is bevetette


Mihail Szakasvili és pártja a hatalomra jutás óta most először került nehéz helyzetbe. Az elnöknek és kormányának azonban nem a televíziós vitában is részt vevő kis pártoktól van elsősorban félnivalója, hanem a feltörekvő oligarcha szervezetétől, Bidsina Ivanisvili Grúz álom pártjától. Mind az elmúlt hónapok történései, mind pedig az amerikai National Democratic Institute felmérése erre enged következtetni. A közvéleménykutatás szerint Szakasvili pártja 22 százalékos támogatottságon áll, míg a dúsgazdag oligarcha által gründolt szervezet pedig 12 százalékon.  Miután Ivanisvili vezető amerikai lapokban, például a Washington Postban adott fel fizetett hirdetéseket, amelyekben az amerikaiakat kérte a grúz kormány támogatásának befejezésére, a tbiliszi parlament szigorította a pártfinanszírozási törvényt. Az egykori üzletember megteremtette pártjának strukturális hátterét, a Grúz Álom országszerte képviseleti irodákat nyitott, kampányát pedig nyugati politikai tanácsadók mellett egy újság és egy televíziós csatorna is segíti. A német közszolgálati televízió hírműsorának, a tagesschau.de tudósítása szerint viszont leszereltették és elkobozták annak a cégnek a műholdvevőit, amelyek a jelölthöz kötődő GlobalTV adását képesek fogni.

Nem ez volt azonban az egyetlen érdekes kísérlet Ivanisvili ellehetetlenítésére: még áprilisban tartóztattak le kémkedés gyanújával két grúz állampolgárt a zürichi pályaudvaron. A svájci Tages-Anzeige című napilap információi szerint a két férfit lehallgató-készülékeikkel fogták el akkor, amikor egy helyi szállodába készültek, ahol két ismert ellenzéki politikus találkozott egy svájci száműzetésbe kényszerült grúz újságíróval. A két kémet végül három hét elteltével adták ki Grúziának.

Ellenzéki politikusok és újságírók azzal vádolják Szakasvili kormányát, hogy politikai nézeteik miatt menesztették hozzátartozóikat az iskolákból és más állami intézményekből. Giga Bokeria, a grúz Nemzetbiztonsági Tanács elnöke ezt cáfolja. A német portálnak azt nyilatkozta, hogy politikai beállítottsága miatt addig senkinek sem mondanak fel, amíg politikai tevékenységét nem munkaidőben folytatja. A tisztségviselő azt is elmondta, hogy a biztonsági erők mindent megtesznek azért, hogy az ellenzék demonstrációi békés mederben maradjanak. Ennek ellenére kisebb-nagyobb dulakodások, kődobálások többször előfordultak. Magát Ivanisvilit és munkatársait is érte már fizikai támadás.

A választás napjának kijelölésében is pártjának érdekeit tartotta szem előtt Szakasvili elnök. Ismeretes, hogy október 1-jén, munkanapon rendezik a voksolást, az esetleges alacsony részvétel ugyanis a kormánypártnak kedvezne. Azonban az önrendelkezés joga minden grúz számára biztosított.

Jól látható, hogy Grúziában a szkepszis, a reménykedés és a radikalizmus egyaránt jelen van. Úgy vélem, hogy az igazi erőpróba Tbiliszi számára nem a választás, hanem sokkal inkább az ott születő eredmény elfogadása lesz. Hogy miért? Mert Grúzia 1991 óta íródó történelmében hatalomváltás sohasem az alkotmányban szabott választási elvek mentén zajlott. Az első elnököt Zviad Gamszahurdiát 1991 végén katonai puccs döntötte meg, s az utód is csak egy hónapot húzott ki. Őt a korábbi szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze váltotta, akit szintén a népharag söpört el 2003-ban, amikor Szakasvili költözhetett be az elnöki palotába. Az erőszakos hatalomátvételben alighanem döntő szerepet játszanak a nagyhatalmak geopolitikai megfontolásai is, amelyeket szándékaiknak valamint érdekérvényesítő-képességeiknek megfelelően vetnek be, és segítik pozícióba a hozzájuk lojális vezetőt. A választások első fordulóját mindenesetre Grúziában rendezik. "Második forduló", reméljük, nem lesz, mert azon már az erőszak is minden bizonnyal komoly szerephez juthat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése