A balmazújvárosi németség nyomában

Megjelenés előtt Pozsonyi József anyakönyvi sorozatának második kötete

Egy hajdú-bihari kisvárosban különös szociokulturális folyamat zajlik: az önkéntes asszimiláció, a gyökerek hatalom általi tudatos visszametszése után Balmazújváros német származású lakosai újraélik identitásukat. Ennek jegyében dolgozza fel Pozsonyi József, a Semsey Andor Múzeum nyugalmazott igazgatója a német közösség anyakönyveit. A genealógus novemberben publikálja a háromrészes sorozat második kötetét, amely a házassági okiratokat tartalmazza.

A szerzővel szeptemberben készült interjú az alábbi videót elindítva hallgatható meg:

Balmazújvárosban három torony tör az ég felé. A debreceni löszhát és a hortobágyi szikes puszta találkozásánál fekvő település centrumában emelkedik a római katolikus valamint a református egyház temploma. Van azonban egy harmadik is, a Németfaluban, amely a német református gyülekezet otthona. Ebben az 1892-ben késő barokk stílusban épült templomban őrizték azokat az anyakönyveket is, amelyeket évtizedek óta először nyitottak fel Balmazújvárosban, és ennek köszönhetően talán fény derül arra is, hogy vajon honnan származnak a ma 18 ezer fős település fejlődésében meghatározó szerepet játszó egykori német telepesek.

Pozsonyi József minden nap nyolc-tíz órában anyakönyveket gépel. A helytörténész jelenleg a balmazújvárosi német gyülekezet házassági anyakönyveit kutatja. „Egy barátom kért meg, hogy anyai ágon kutassam fel az őseit. Akkor persze még nem sejtettem, hogy ebből egy könyvsorozat készül.” Azt mondja, még időben találták meg az okiratokat, mivel az anyakönyvek közül több már penészedik, másokból egész oldalak hiányoznak, de akad olyan is, amelynek lapjai a sáros csizmák nyomai miatt már nem, vagy alig olvasható. A legnagyobb gondot viszont az jelenti, hogy gyűjtemény hiányos: a tizenkét kötetből mindössze öt maradt az egyháznál, a többi valószínűleg a második világháború idején semmisült meg. „Szerencsénk volt, hogy a másodpéldányok vezetését 1827-ben előírták, de így sincs meg az összes. A két állomány azonban jól kiegészíti egymást” – von mérleget a szerző.

Református templom a Németfaluban
fotó: Google Earth/hermelin

Noha a budapesti születésű történésznek nincsenek német felmenői, mégis jól beszéli a nyelvet, mivel az végigkísérte az iskolapadban töltött éveit. De – mint mondja – ennek ellenére is előfordult, hogy nehézségekbe ütközött a feldolgozás során, hiszen az okiratok archaizáló német írással, a XVIII. századi nyelvezetet tükröző betűformálással íródtak. „Középkori német irodalmat oktató professzor barátaim ugyanazokat a szavakat nem tudták elolvasni, amelyeket én sem" – idézi fel a kutatómunka kezdeteit a történész.

Az anyakönyvekből  háromkötetes sorozatot készít Pozsonyi József, aki a dokumentumokat forráskiadvány formájában publikálja. Ez a rossz állapotban lévő, helyenként nehezen olvasható okiratok újbóli kiadását jelenti. Az első kötet az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg májusban, amelyben a balmazújvárosi német református gyülekezet 1769 és 1897 közötti születési anyakönyveit dolgozta fel.

Anyakönyvnek azokat a nyilvántartásokat szokás nevezni, amelyek egy-egy település rendszerint valamennyi lakójának legfontosabb adatait rögzítik (a születés, a házasság és az elhalálozás adatai). Ennek vezetése kezdetben kizárólag az egyház feladata volt. A dokumentumok rendkívül értékesek a tudomány számára, hiszen az adatrögzítés tényszerű és semleges, ezáltal a történelem különböző segédtudományai számára fontos forrásoknak tekinthetők. A történész szerint forráskiadványt készíteni azért kihívás, mert a jövő történészei ezeket forgatva képesek lehetnek eddig fel nem tárt demográfiai, szociológiai következtetéseket levonni a feldolgozott okiratból, amelyek immár akár odahaza is elérhetők.

A születési anyakönyvek kutatása során több ezer oldalnyi dokumentumot kellett megvizsgálnia, mivel a balmazújvárosi németek anyakönyveit 1801-ig a magyar református gyülekezet vezette. Nem csak a születési, hanem a házassági és halotti anyakönyveket is. Így a német származásúakra vonatkozó bejegyzéseket is a magyar anyakönyvekből kellett kiválogatnia. Pozsonyi József azért 1897-ig dolgozta fel az okirat bejegyzéseit, mert eddig vezette precízen, következetesen a német eklézsia az anyakönyveket, ezt követően már nem, ugyanis 1895-ben bevezették az állami anyakönyvezést. 

A második kötet, amely várhatóan novemberben jelenik meg, a házassági anyakönyveket tartalmazza, de valamennyi Balmazújvárosban letelepedett német családfáját is közli. A sorozat utolsó darabja a halotti anyakönyveket dolgozza fel, de emellett egy az újvárosi németség történetét feldolgozó nagyobb tanulmány is helyet kap benne. Noha készült már ilyen munka, a történész úgy látja, azok nem eléggé átfogók, és jelenlegi kutatásai tükrében a város életét évszázadok óta meghatározó népcsoport múltját az eddigi publikációknál egzaktabb módon is le lehet írni. 

Pozsonyi József ezekben a napokban Németországban kutat. A helytörténész azért utazott Pfalzba, hogy a balmazújvárosi németek eredetét minden kétséget kizáróan meghatározza, erre vonatkozóan ugyanis nem egyértelműek a források. Szekfű Gyula történész 1943-ban megjelent Magyar történet című munkájában a dialektus sajátosságai alapján úgy vélekedett, hogy az újvárosi németek hesseni származásúak voltak, de a 2009-ben a Duna-menti svábok történetével foglalkozó tübingeni konferencián szintén Darmstadt környékét határozták meg a balmazújvárosi németek szülőföldjeként. Egy 1766-ban a püspöki hivatalhoz írt levél viszont pfalzi eredetre enged következtetni, ebben ugyanis palatinátusbeli, azaz pfalzi származású németekről értekezik annak szerzője. Ezt igazolja továbbá a Pruslappe nevű mellény széleskörű újvárosi elterjedtége is, amely ismert, idősebbek körében máig hordott ruhadarab más pfalzi származásúak által lakott vidékeken is. A kutató abban bízik, hogy a családfakutatás során visszavezetett ősöknek Pfalzban nyomára bukkan. Ennek érdekében a speyeri levéltárat valamint az evangélikus egyház települési gyűjteményeit keresi fel.

A feladat összetettségéről az is sokat elárul, hogy a balmazújvárosi németek kálvinisták, a Pfalzban élő mai németek viszont Németország két bevett vallásának – római katolikus és evangélikus – egyikét követik. Pozsonyi József szerint ennek az az oka, hogy Pfalz "akkoriban helvét hitvallású kálvinista protestáns fejedelemség volt. A választófejedelemség lakossága pedig többé-kevésbé követte a fejedelem vallását.” Ezért kell az egykori balmazújvárosi telepesekre vonatkozó adatokat az evangélikus egyház levéltáraiban is keresni.

A XVI. századi protestáns irányzatok külső jegyeiket tekintve még nem mutattak markáns különbséget, így fordulhat elő például az, hogy a balmazújvárosi Németfaluban, a Kossuth utcán, az egykori Großdeutschgassén („Nagy német utca”) álló református templom belső térkialakítása német evangélikus előképre utal. Ebben a szószék-oltár egykori szerves egysége megszűnik, a két rész pedig kettéválik, az egykori oltár úrasztalává alakul, és közvetlenül a hívek közelében helyezik el. Ennek révén egyedülálló Magyarországon a templom szakrális tere.

Az ismert történész, genealógus, aki 22 évig volt a Semsey Andor Múzeum igazgatója, azt mondja, nem volt nehéz mecénást találni a könyvsorozathoz, még annak ellenére sem, hogy egy forráskiadvány potenciális olvasótábora nem vetekedhet egy monográfia közönségével. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a támogatók közül mindössze ketten nem német származásúak. A már megjelent első kötetből adományozott a környék könyvtárainak és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárnak is. A házasságkötése óta Balmazújvárosban élő szerző hangsúlyozza, hogy a Református Egyház és Balogh Mihály lelkipásztor lelkiismeretes segítsége, valamint a Hajdú-Bihar megyei Levéltár és a Veres Péter Művelődési Ház támogatása nélkül nem született volna meg a sorozat első kötete, amely kétségkívül hiánypótló munka, és nem csak a városban, hanem az innen elszármazottak körében is fokozott érdeklődés övezi.

Pozsonyi József a közelmúltban számos előadást tartott a kutatásairól, legutóbb a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár meghívásának eleget téve számolt be a legfrissebb eredményeiről. Azt mondja, rendkívül érdekes és szép feladat egy ilyen munka. Elégedett viszont akkor lesz, ha a jövő generációja haszonnal és örömmel forgatja majd munkáit.

(B.T.)


*******************************************************************************

(frissítve: 2012.10.01.)

A közösségi házra gyűjtöttek hétvégén a Németfaluban

Sváb találkozót szerveztek a hétvégén Balmazújvárosban, a Németfaluban. A leendő Kossuth Kör helyszínén felállított sátorban szombat és vasárnap várták a helyi és az elszármazott német felmenőkkel rendelkező vendégeket. Szombaton a program hagyományos német ételek főzőversenyével indult, de sörivó és petrencés rúdemelő versenyt is szerveztek a férfiak számára. A nap este bállal zárult, amelyre „téglajegyek” váltásával lehetett beléptetést nyerni. Nem sokáig pihenhettek viszont másnap az érdeklődők, hiszen reggel Pozsonyi József történész, muzeológus a református egyház német anyakönyveit feldolgozó kötetét mutatta be a nagyérdeműnek, de beszámolt a napokban véget ért németországi kutatásairól is. Ezt követően a németfalusi református templomban tartottak istentiszteletet, a nap pedig táncházzal és a működését 2010-ben megkezdő német kisebbségi önkormányzat bemutatkozásával zárult. A rendezvény helyszíne a német közösség Kossuth utcai telkén felállított sátor volt, hiszen az oda álmodott közösségi ház még nem épült meg. A „téglajegyek” megváltásával viszont minden vendég hozzájárulhatott a költségekhez.

A német közösségi ház látványterve
forrás: nemetfalusiak.hu

Mint ismert, a kisebbségi önkormányzat még 2009-ben kapta meg a korábban az önkormányzat tulajdonát képező használaton kívüli ingatlant. A közösség most Európai Uniós támogatásra pályázik, ennek hiányában ugyanis elképzelhetetlen a komplexum megvalósulása.

(B.T.)