A megyei női röplabda-bajnokság harmadik fordulójának mérkőzéseit rendezik szombaton a Veres Péter
Gimnázium tornatermében. A házigazda Balmaz-Team női csapata 9 órától a
Hajdúszoboszlói Dominó DSE-vel mérkőzik.
Akár a tabella második
helyére is felkapaszkodhat a megyei női röplabda-bajnokságban szereplő
balmazújvárosi női röplabdacsapat, ha jól szerepel a szombati mérkőzéseken. Az
újvárosiak a négycsapatos bajnokság harmadik helyén állnak, 8 ponttal és negatív,
6-9-es játszmaaránnyal, de mindössze egy ponttal lemaradva az első ellenféltől,
a Hajdúszoboszlótól. A szoboszlóiak elleni mérleg eddig egy győzelem (2-0) és
egy vereség (0-2), így egy győzelemmel közelebb kerülhetnek a riválishoz. Az újvárosiak a Hajdú Rendészeti SE-vel 11 órától, az Eötvössel 12.20 perckor mérkőznek meg.
A megyei
bajnokság tabelláját utóbbi csapat vezeti, amely megyei
röplabda utánpótlás legjelentősebb bázisa. Az Eötvös DSE eddig mindössze
egyetlen szettet veszített, azt éppen a mieink ellen.
A női megyei küzdelemsorozat mérkőzései két nyert játszmáig tartanak. A csapatok négyszer
mérkőznek egymás ellen, mindig az egyik résztvevő otthonában. Február 17-én a Hajdú
Rendészeti SE lesz a házigazda.
„A szívemben is Balmazújváros van” – mondja
Melkó Károly, Kovács Pál-díjas edző. Az általa edzett megyei bajnok női kézilabdacsapata
kapta a város önkormányzatától 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” címet. A tervek szerint ez lesz utolsó idény a megyei bajnokságban, amelyet már jól érzékelhetően kinőtt az együttes, miután Király
Sándor, a férfi klub támogatója, rendezvénycsarnokot épít a Kastélykert utcában.Így 1999 után újra NB II-es női csapata lehet Balmazújvárosnak.A teljes beszélgetés az alábbi videót elindítva hallgatható meg.
- Tréningruha vagy öltöny?
- Gondolom, az edzői öltözékre utal…
- Nem egészen erre gondoltam, hanem sokkal
inkább arra, hogy az elmúlt két-három hónapban többször is elegáns öltözetre
volt szüksége. Előbb október 23-án, amikor a megyei közgyűléstől átvette a
Kovács Pál-díjat, majd pedig december 12-én az ön által edzett női
kézilabdacsapat kapta 2012-ben a „Balmazújváros Sportjáért” díjat.
- Sőt, január 10-én
a Megyeházán a Balmazújvárosi Általános Iskola Kalmár Zoltán tagintézménye
megkapja a legeredményesebb „Jó tanuló, jó sportoló” címet, amit annak az
iskolának ítélnek oda, ahonnan a megye legtöbb jó tanuló, jó sportoló
díjazottja kikerül. Szerencsére annyi jó eredményünk volt az elmúlt években,
hogy a tavalyi esztendő után ismét mi nyertünk. Hogy a kérdésre is válaszoljak,
inkább tréningruha, de ilyen eseményeken nagyon szívesen veszek öltönyt,
mert ez a mi munkánknak az elismerését jelenti.
- Azt javaslom, haladjunk időrendben.
Meglepte, hogy önnek ítélték a Kovács Pál-díjat?
- Meglepett, nem
számítottam rá, de annál nagyobb örömmel vettem át. Úgy gondolom, ez a
díj eddigi pályafutásom csúcsát jelenti, bár remélem, lesznek még eredményeim,
és kaphatok esetleg még elismerést. Úgy gondolom, hogy ez a kitűntetés nem
csak nekem szólt, hanem azoknak köszönhetem, akiktől tanulhattam, hál’
Istennek, nagyon sok jó mesterem, tanárom volt. Köszönhetem azoknak, akiket
taníthattam, és persze azoknak is, akik felfigyeltek a munkámra, és méltónak
találtak erre az elismerésre.
- Különös érzés tölthette el akkor, amikor 2012. december
12-én a díjátadó ceremónián részt vett, hiszen azt a
díjat kapta meg a női kézilabdacsapat, amelyet ön 2004-ben
átvehetett. Mennyire érzi ezt a díjat a magáénak?
- A munka
nyilvánvalóan közös, de annak örültem, hogy végre a lányokat ismerték el. Sokan
mondták, hogy érett már a csapatnak ez a kitüntetés. Ebből a
jutalomból közösen elfogyasztottunk egy vacsorát. Azt gondolom, hogy ez most teljes egészében a
csapat kitüntetése volt.
- Ha szeretném valamihez ezt a szituációt
hasonlítani, akkor azt mondanám, hogy 2004-ben a feltalálót ismerték el, most
pedig a találmányát.
- Nem igazán tartom számon ezeket a díjakat. Csináltam magamnak egy
összegzésfélét az elmúlt évben, de ezt is csak azért, hogy, ha kérik, akkor
tudjak erről nyilatkozni. Viszont, ha a tanítványaimat ismerik el, azt nagyon jó
szívvel veszem, és nagyon örülök ennek.
- Ezt a kitűntetést a női kézilabdacsapat megyei
bajnokságban elért bajnoki címe eredményezte. Ne menjünk el emellett szó
nélkül, hiszen nagyon sok nehézséggel küzdenek. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre,
akkor látjuk, hogy rendre a dobogón végeztek. Erre az évre érett
össze ez a gárda annyira, hogy sikerült ezt a bajnoki címet bezsebelni?
- Nagyon fiatal a csapat, a legidősebb játékosom is 88-ban született, a keret zöme
viszont 1998-99-es születésű. Mind fizikálisan, mind pedig mentálisan most
érettek meg a lányok a bajnoki címre. Korábban nem minden posztra volt
megfelelő választás. A keret ma már 18-20 főből áll. Minden mérkőzésen 10-15
percenként cserélem a játékosokat, hogy mindenki elegendő lehetőséget kapjon.
- Eredményes fél szezont tudhat maga mögött
ebben az idényben is klub, hiszen toronymagasan vezeti a tabellát. Innen már
kötelező behúzni a bajnoki címet?
- Nagyon
szeretnénk. Azt szokták mondani, hogy a labda kerek. A
legsoványabb győzelmünk is egy létavértesi hétgólos siker volt, de sokan fenik
ránk a fogukat. Decemberben játszottunk egy jótékonysági tornán, ahol a
Nagyhegyes, akit idehaza 17 góllal vertünk meg, annyira felszívta magát ellenünk,
hogy legyőztek bennünket. Ennek ellenére egyébként megnyertük a
tornát. Nem lesz sétagalopp a második félév, de ha jól sikerül a felkészülésünk, és elkerülnek bennünket a sérülések, akkor ezt a bajnokságot ekkora előnnyel be kell tudni húznia a csapatnak.
- Nyáron volt lehetőségük edzőtáborban is
készülni. Lesz erre módjuk most, a téli szünetben is? Hiszen teremgondok vannak
Balmazújvárosban, ezt mindenki számára ismert tény.
- Sajnos most nem terem-, hanem öltözőgondok vannak, ugyanis a sportcsarnok kiszolgálóhelyiségeit felújítják. A játékosok már kénytelenek otthon átöltözni.
Tavaly még nagyobb probléma volt, mert akkor a csarnokot újították fel, így
edzeni nem tudtunk. Ez persze a kisebbik rossz.
- Az sem egy szabványos méretű
kézilabdapálya.
- Így van, ez csak
egy 15-ször 30 méteres pálya. Tehát óriási hendikeppel indulunk a többi csapathoz képest.
Edzőtáborba télen nem szoktunk menni. Ha a költségvetésünk egy kicsit nagyobb
lenne, akkor talán a téli edzőtáborra is jutna pénz. Így majd az edzéseken
végzett munka és edzőmérkőzéseknek az erőssége fogja meghatározni, hogy milyen
formába fogunk lendülni a tavaszi rajtra.
- Mekkora hátrányt jelent az, hogy
Balmazújvárosban még nincs szabványos kézilabdacsarnok, és így hazai
mérkőzéseiket egy bitumenes pályán rendezik?
- Nagyon nagy
hátrányt jelent. Ezt akkor lehet lemérni, amikor elmegyünk edzőtáborba, és
felüdülést jelent egy normális pályán, jó időjárási körülmények között készülni
és játszani. Olyan gyakorlatokat tudunk végezni, amelyeket a betonon vagy egy
15-ször 30-as, netalán egy 12-szer 24 méteres pályán nem.
- Ez mérkőzéseken is megmutatkozik? Nem
tudják a játékosok mérkőzésszituációban úgy széthúzni a falat, amennyire azt kellene?
- Természetesen.
Sokat edzünk a benti teremben, és amikor kimegyünk az első szabadtéri
meccsünkre, akkor látszik, hogy nem szélesen játszunk, hanem összetömörülünk.
Elég sok ziccert hagyunk ki szélről. Ez nem csak a játékos hibája, hiszen
nem tudja éles szögből a kapralövést gyakorolni. A kis teremben nem lehet
olyan gyakorlatokat végezni, mint egy szabványos pályán. Ezek tehát
megmutatkoznak, különösen a szezon elején. Aztán, ahogy telik az idő, átlendülünk ezen, főleg fejben, utána már annyira nem érezzük ennek hátrányát.
- Szeretnék most egy idézetet felolvasni. „Változás történt a játékosok
összetételében. Ketten, Dudás Judit és Kányási Beáta, távoztak a csapattól.
Örömömre szolgál viszont, hogy Gám Annamária hazatért Dániából, és így újra
erősítheti a csapatot.”. Tudja, hogy mikor nyilatkozta ezt a balmazújvárosi
lapnak?
- Nagyon régen
lehetett, körülbelül 10 éve, ha nem több.
- Tudja, hogy miért citáltam ezt a néhány sort ide?
- Nem.
- 1998-99-es szezonban játszott utoljára NB
II.-es mérkőzést a balmazújvárosi női kézilabdacsapat, miután 1999-től
kezdődően csak csarnokban lehetett harmadosztályú mérkőzéseket rendezni. 1999
szeptemberében, amikor ez a nyilatkozta megjelent a Balmazújváros című lapban, már a megyei bajnokságban szerepelt a
klub.
- Most már
emlékszem, igen. Azért kényszerültünk visszalépni, mert nem lehetett szabadtéren
játszani. Annak nem láttuk értelmét, hogy elvándoroljunk Hajdúböszörménybe vagy
máshova. Ezért döntött úgy a vezetőség, hogy visszalépteti a csapatot.
- Tételezzük föl, hogy a csapat megnyeri a
megyei bajnokságot, elvileg őszre már a technikai feltételek is adottak lesznek
az NB II-es szerepléshez. De biztosítva lesznek-e az anyagiak?
- Ez egy nagyon
nehéz kérdés. Eddig az önkormányzat támogatott bennünket, amit ezúton is köszönünk,
bár egy felnőtt csapat számára 700 ezer forint nagyon kicsi összeg. Sajnos
ehhez nem tudtunk szponzori pénzeket hozzátenni. Néha sikeresen pályáztunk,
így tudtunk még egy kis pénzt szerezni. Olyan kevésből éltünk, hogy a meccsek
után nem tudtam egy kólát venni a játékosoknak. Király Sándor a nyáron átveszi a csapatot. Azt ígérte, hogy biztosítja az anyagi feltételeket. Újdonság, hogy sikerült támogatást szereznünk a társasági
adókedvezmények (TAO) révén. Nem volt könnyű, mert, bár a kezdeményezés nagyon
jó, a sikerességhez kapcsolatok is szükségesek. Ebből, valamint Király Sándor
és az önkormányzat támogatásából egy stabil NB II-es pénzügyi hátteret lehet
biztosítani. Ha ez megvan, esetleg még erősíteni is tudunk, akkor nekivághatunk
az NB II-es bajnokságnak is.
- Ne ébredjünk még fel ebből az álomból, azt
javaslom. Nemrégiben volt szerencsém látni a Füzesabony-Ózd NB II-es kézilabda
mérkőzést. Az ózdiak egy hasonló életkorú csapattal rendelkeznek, mint Balmazújváros.
A játékukat látva arra gondoltam, hogy velük biztosan felvenné a versenyt az
együttes. Mire lenne képes ez a gárda a magasabb osztályban, hiszen azt azért
tudjuk, hogy az NB II. második fele és a megyei bajnokság dobogósai között
játéktudásban nincs jelentős különbség.
- Játék- és
sportvezetők, edzők azt mondták nekem, hogy a csapatom az NB II-ben a
dobogóért küzdhetne. Ezt egy kicsit mindig kétkedve fogadom, mert azért az NB II és a
megyei bajnokság között van különbség. Szerintük a védekezésünkkel,
a gyorsaságunkkal sok csapatot meg tudnánk szorítani a harmadosztályban is. Úgy
gondolom, hogy valahol a kettő között van az igazság, tehát a középmezőnyben
végeznénk ezzel a játékosállománnyal. Ha esetleg tudnánk erősíteni olyan
játékosokkal, akik jelen pillanatban Újvároson vannak - Szabados Ibolyára és Király Annamáriára gondolok -, komolyabb céljaink is lehetnének. Nagyon szeretném, ha ők visszajönnének. Ez egy
ütőképes csapat lehet. De nagyon számítok a fiatalokra is, akik most nyolcadik
osztályosok, és ha maradnak jövőre is, sokat fognak erősödni, tanulni. Ők
lehetnek az igazi erősségei majd a csapatnak.
- Nem ön az illetékes a csarnok ügyében, de
azt biztosan tudja, milyen paraméterekkel fog rendelkezni ez a csarnok?
- Keveset tudok
erről, de ez egy szabványos sportcsarnok lesz, különböző kiszolgáló
létesítményekkel. A csarnokban körülbelül 1000 fő foglalhat helyet. Ez egy multifunkciós
rendezvénycsarnok lesz, tehát nem csak sport célokat fog szolgálni, hanem
konferenciáknak, szalagavatóknak és koncerteknek is otthona lehet. De ahogy
Király Sándort ismerem, ez a sport és a kézilabda fellegvára lesz, és onnantól
már csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk megtölteni élettel.
- És ha minden a tervek szerint alakul, akkor
a következő idény elejére el is fog készülni.
- Én is úgy tudom,
hogy május körül kész lesz a csarnok. Ha így lesz, az azt jelenti, hogy
szeptemberben már ott kezdhetik a kézilabdacsapatok a következő szezont.
- Jelenthet ez a csarnok perspektívát azoknak
a játékosoknak, akik ennek hiánya miatt morzsolódnak le?
- Azt gondolom,
hogy a lemorzsolódás egyik oka ez volt. A másik pedig az, hogy nagyon sokan Debrecenben
tanulnak tovább, és nem tudják összeegyeztetni a tanulmányaikat a sporttal. De, ha van egy ilyen motivációs bázis, azaz hogy egy szép csarnokban edzhet, és
közönség előtt játszhat, akkor ez motiváló erő lesz, kitartást ad a
játékosoknak.
- Beszéltünk már a múltról, arról az
időszakról, amikor az 1999-ben a megyei bajnokságra nevezett a klub. Ön néhány
évvel az előtt, 1996-ban vette át a női csapatot. Fel tudja idézni, hogy milyen
körülmények között vette át a csapatot?
- Szabó Miklós, az
egyesület elnöke, aki már akkor is betöltötte ezt a funkciót, Halász Ferenc
távozása után szólt nekem, hogy a csapat edző nélkül maradt, és megkérdezte,
hogy átvenném-e az együttest. Az elnök akkor ideiglenes megoldásra gondolt, de végül maradtam, olyannyira, hogy ma is én edzem a lányokat. Nehezen indultunk,
mert szokatlan volt, hogy egy felnőtt csapatot irányítottam, hiszen korábban az
utánpótlásban dolgoztam. Azóta már sok tapasztalatot szereztem. Később már azok
a játékosokkal dolgozhattam, akiket én neveltem. Ők is tudták, hogy mik az
elvárásaim, és mire számíthatnak tőlem. Mára már annyi meccs van a hátam
mögött, hogy rutinos edzőnek számítok.
- Azért kérdeztem, mert amíg hallgattam,
összeszámoltam, hogy 16 éve edzi a balmazújvárosi kézilabdás lányokat. És azóta
folyamatosan problémák vannak a csapat körül. Egy kissé mostohagyermekként
kezelték mindig a szakosztályt a városban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy
elege van a szélmalomharcból, a bitumenpályából, és máshol, magasabb osztályban
vállal munkát?
- De, sokszor
megfordult a fejemben, éppen amiatt, hogy sokszor kilátástalannak éreztem az
egészet.
- Mi tartotta itt?
- A tanítványaim.
A Játékosaim, akik egyben a tanítványaim voltak. Lehet volt olyan pillanat,
amikor azt mondtam, hogy befejezem, de mindig aludtam rá egyet, és
visszamentem. Rájöttem, hogy nem gondoltam igazán sohasem komolyan a lemondást.
Nehéz pillanatok közé tartozik például az az eset is, amikor mérkőzés után nem
tudok egy kólát venni a csapattagoknak. Sőt, volt olyan mérkőzés, hogy a
gyerekeknek nem volt egységes szerelése, tehát kétféle szerelésben játszottunk,
miközben tudom, hogy vannak olyan csapatok, ahol négy-öt garnitúra is van. A
pénztelenség mellett olyan helyzet is előállt, hogy nem volt elég játékos,
arról az állandó problémáról nem is beszélve, hogy pálya sincs. De az
eredmények mindig túllendítettek a nehézségeket. Másrészt pedig szeretem is
azt, amit csinálok, hiszen az életem részévé vált. És persze a problémák miatt egy kicsit
meg is kérgesedik az ember, és sokszor az motoszkált bennem, hogy csak azért is
megmutatom, hogy mindezek ellenére meg tudjuk csinálni.
- Voltak konkrét megkeresések is?
- Voltak. Kerestek
például a helyi férficsapattól. Nem is olyan régen Hajdúböszörménybe hívtak
edzősködni. Szóval voltak lehetőségek, de mindig maradtam a csapatnál.
- Abban, hogy maradt, szerepe volt a
lokálpatriotizmusnak is?
- Valószínűleg,
noha én debreceni vagyok. Érdekes például az a szituáció, amikor debreceni
csapat ellen játszunk. Én akkor „hajrá Újváros”-t mondok. És már így is érzek. Nekem
már a szívemben is Balmazújváros van.
- Debrecenben született, a Tóth Árpád
Gimnáziumban érettségizett. Több éve viszont Balmazújvárosban él, a Kalmár
Zoltán tagintézmény pedagógusa. Megszerette Balmazújvárost?
- Igen, abszolút.
Igazából nem terveztünk ennyi időre, mikor ide jöttünk a feleségemmel tanítani.
Azt gondoltuk, hogy egy pár évet maradunk, és aztán valószínűleg visszamegyünk Debrecenbe. Megszoktuk, megszerettük ezt a várost. Jól érezzük magunkat. A
tanítványok, az iskola, a kollégák és persze az eredmények arra sarkalltak
bennünket, hogy maradjunk. Én most már nem azt mondom, hogy debreceni vagyok, hanem
hogy balmazújvárosi.
- Ha nyáron összefutunk a városban, és
megkérdezem öntől, hogy mi újság a csapattal, akkor arra szíve szerint mit
válaszolna?
- Azt szeretném válaszolni,
hogy örömmel jelenthetjük, hogy megnyertük a megyei bajnokságot, veretlenül. Ez
azt jelenti, hogy feljutottunk az NB II-be, az edzéseinket már a csarnokban
tartjuk, heti négy alkalommal. Egy mentálisan is megerősödött, jól sikerült
edzőtáborból hazatért csapattal, esetleg egy-két új arccal, jó hangulatú
edzésekkel készülünk az NB II-re.
Koszorúzással emlékeztek
Balmazújvárosban Veres Péterre, aki 116 évvel ezelőtt született. Az ünnepség
színhelye a művelődési központ előtt lévő ülőszobor volt. A megemlékezés után megyei vers- és prózamondó verseny kezdődött, amellyel ugyancsak neves íróra,
politikusra emlékeztek.
Veres Péter egykori lakóháza fotó: B.T.
Az ünnepség ma
délelőtt 10 órakor kezdődött, amelynek résztvevőit dr. Tiba István polgármester
köszöntötte. A jelenlévők ezt követően helyezték el virágfonataikat a Nemzeti
Parasztpárt egykori elnökének ülőszobránál. Koszorúzott többek között az önkormányzat,
a művelődési központ, az ugyancsak Veres Péter nevét viselő középiskola képviselői,
valamint a politikai pártok helyi szervezetei, a családtagok és az író tisztelői is.
Veres Péter Kadarcs
utcai házán lévő emléktábla alatt a leszármazottak már az író tegnapi
születésnapján elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az ünnepséget
követően megyei vers- és prózamondó versenyt rendeztek a művelődési házban,
amellyel Balmazújváros híres szülöttjére emlékeztek a résztvevők.
Ma lenne 116
éves Veres Péter, balmazújvárosi születésű író, politikus, közéleti
személyiség, aki a XX. századi magyar parasztság szimbolikus alakjává,
leghitelesebb képviselőjévé vált.
Veres Péter ülőszobra Balmazújvárosban fotó: B.T.
Veres Péter
Balmazújvárosban született 1896. január 6-án. Gyermekkorát Vókonyán töltötte,
ahol már kisgyermekként bekapcsolódott a tanya körüli munkákba. Az elemi
iskolát Balmazújvárosban végezte, míg nem négy év után szülei (Veres
Julianna és Posta Péter) kivették onnan. Ezt követően napszámosként és
kisbojtárként dolgozott.
Az 1930-as
években kezdett publikálni különböző, főleg baloldali lapokban, amelyekben földügyekkel,
a parasztság életének problémáival, a népi-urbánus vitákkal foglalkozott. Az
irodalmi élet figyelmét Az Alföld
parasztsága című szociográfiája keltette fel, amelynek két fejezetét a Válasz közölte 1934-ben, de két évvel
később már a teljes mű megjelent könyv formájában. 1946-ig Balmazújvárosban, a Kadarcs utcai lakóházában élt.
Részt vett az
agrárszocialista mozgalmakban, később tagja lett a Földmívelő Egyletnek, ahol
politikai pályáját alapozta meg. 1939-es alapítása óta tagja volt a Nemzeti
Parasztpártnak (NPP), sőt annak országos vezetőségének is. A második
világháború befejezését követően egyre nagyon figyelemmel és tisztelettel
fordultak felé nem csak a világégést túlélő földművelők és szegényparasztok,
hanem a diákság és az értelmiség is fokozódó szimpátiával figyelte a politikai
életben is mind markánsabb szerepvállalását. 1945-ben lett az NPP elnöke. Pártja
sokáig dacolt a szovjet helytartókkal és a moszkoviták minden rivális
szervezetet felfaló szörnyszülöttjével (MKP-MSZDP-MDP). 1947. március 14-én
lett a honvédelmi miniszter. A zűrzavaros koalíciós alkudozások eredményeként
az NPP által igényelt földművelésügyi tárca helyett a honvédelmi minisztériumot
kapta meg a Parasztpárt Dinnyés Lajos kormányában, aki később egy helyütt úgy
fogalmazott, „micsoda ország az, ahol én lehetek a miniszterelnök”, ami sokat
elárul a kormány valódi erejéről. A tárcát 1948. szeptember 9-ig vezette.
Egyre kevésbé
tolerálták a hatalomra rontók Veres Péter személyiségét, és még ekkor is
tapintható népszerűségét. A moszkoviták indítékot a politikai palettáról való
kiiktatásához végül az 1948-ban megjelent, a Paraszti jövendő című írásában találtak. Ebben úgy érvelt, hogy a falvak
társadalmát és a magyar parasztságot a kis- és középbirtokosság rendszere valamint a
hangya típusú szövetkezésre építő mezőgazdaság szolgálná. Rákosi 1948.
augusztus 20-án megtartott kecskeméti beszédében élesen támadta Veres Pétert,
ezzel együtt pedig meghirdette a szovjet típusú nagybirtokrendszert, a Szovjetunióból
importált kolhozosítás programját. Ezt követően az 1950-es években visszatért
az irodalomba, írói munkásságát a politikai száműzői 1950-ben és 1952-ben
Kossuth-díjjal ismerték el. Ismertebb művei közé a Gyepsor, Az Alföld parasztsága, A Balogh család története és a Számadás tartoznak.
1970. április
16-án bekövetkezett haláláig Budapesten élt, sírja a Fiumei úti Nemzeti
Sírkertben található. Balmazújvárosi lakóházát a család átadta a településnek,
ahol 1975-ben emlékkiállítás nyílt.
A halála utáni
évtizedekben igyekeztek elhelyezni Veres Pétert mind a
politikában, mind az irodalomban. Ő így vallott magáról: „Az igazi
gondolkodó-író politikus is (…), mert csak a közösség elemi dolgaiban való
jártasság és a közösség legmélyebb érdekeivel való azonosság emelheti igazi
íróvá (…). Életemnek van tartalma, célja (…) a közösségi öntudat formálása. Ez
az írói munka, de távolabbi hatásában politikai értéke van.”
Holnap, január
7-én 10 órától a Veres Péter Művelődési Ház előtt található szobránál valamint
Kadarcs utcai lakóházánál koszorúzással emlékeznek a 116 éve született íróra,
politikusra.
Átveszi a női
kézilabdaklubot Király Sándor – nyilatkozta Melkó Károly az expressis verbis portálnak, így, ha
időre elkészül a sportcsarnok, jövőre már az NB II-ben szerepelhet az NKK-Balmazújváros.
A csapat egyébként ma elkezdte a felkészülést a megyei bajnokság tavaszi
idényére, amelyet címvédőhöz méltó módon, a tabella éléről várnak a lányok.
Téli edzőtáborra nem jut pénz a női kézilabdacsapatnál forrás: NKK-Balmazújváros (Facebook)
Király Sándor működteti a következő szezontól a balmazújvárosi női kézilabdaklubot. Így, ha nyár elején valóban átadják a Kastélykert
utcán a vállalkozó magánberuházásaként épülő sport- és rendezvénycsarnokot, 1999 után újra NB
II-es mérkőzéseket játszhatnak a város női kézilabdázói, aminek révén ismét több figyelem vetülhet a szakosztályra.
Ahhoz azonban,
hogy a magasabb osztályban való szereplést alanyi jogon vívja ki az együttes,
meg kell védenie bajnoki címét a megyei bajnokságban. Ennek jegyében kezdődött a tavaszi szezonra való
felkészülés klubnál. Így ma délután négy órakor már a waxos kézilabdák pattogásától
volt hangos a Kalmár Iskola tornaterme. A 14 éves korosztály, akik a csapat
egyik felét alkotják, ugyanis január 13-án már az ERIMA országos bajnokság aktuális
fordulójában lépnek pályára. A megyei bajnokságban címvédő csapat rutinosabb,
ám még így rendkívül fiatal része pedig január 7-én, hétfőn kapcsolódik be
munkába.
Melkó Károly
elmondta: a téli felkészülési időszakban nincs lehetőségük edzőtáborba vonulni,
ami azért okoz komoly problémát, mert szabványos méretű kézilabdapályán csak edzőmérkőzéseken
gyakorolhatnak. „Így tréningek mellett elsősorban a felkészülési találkozók határozzák
meg, hogy milyen formában kezdi a tavaszi idényt a csapat” – nyilatkozta az edző. A tréner gondjait tovább fokozza, hogy a Sporttér utcai csarnok öltözőit
ezekben a napokban újítják fel, ezért a játékosok már odahaza kénytelenek
sportszerelést ölteni.
Az egyelőre mostoha
körülmények azonban nem szegik kedvét sem a játékosoknak, sem az edzőnek. Melkó
Károly óvatosan fogalmazott akkor, amikor a következő bajnoki címről beszélt: „sokan
fenik a fogukat ránk, de szeretnénk bebizonyítani, hogy nem véletlenül nyertük
meg tavaly a bajnokságot” – mondta a szakvezető.
A megyei
bajnokság címvédője veretlenül vezeti a tabellát. Mind a tíz ellenfelét
magabiztosan győzte le, így nem csak a legtöbb pontot gyűjtötték, hanem a
legtöbb gólt dobták és a legkevesebbet is kapták. A tavaszi nyitófordulóban,
március 24-én a Nádudvar vendégeként lépnek pályára az újvárosi lányok.
(A Melkó Károllyal készült mintegy félórás interjút a jövő hét folyamán publikálja a portál szerkesztője.)
Noha a táblák
még nem kerültek a helyükre, de tegnap megkezdődött a munka a Balmazújvárosi Járási
Hivatalban. A január elsejétől működő hatóság irodáit a Polgármesteri
Hivatal „B”-épületében alakították ki.
A táblák egyelőre még a hivatal padlóján hevernek fotó: B. T.
Az állam által létrehozott
járások a települési önkormányzatoktól több feladatot is átvettek. A Hajdú-Bihar
megyei kormányhivatalnak alárendelt új hatóság jogkörébe kerültek át az okmányirodai
feladatok, így a gépjárműveket érintő hivatalos iratok kiadása is; a gyermekvédelmi és
gyámügyek, a szociális ügyek közül pedig az ápolási díj és a közgyógyellátásra
való jogosultság megállapítása. De a járások intézik a környezetvédelmi, természetvédelmi
igazgatási ügyeket is. Balmazújváros polgármesteri
hivatalától a feladatokkal együtt 20 húsz dolgozót vett át a járási hivatal.
A Balmazújvárosi Járási Hivatalt dr. Veres Margit vezeti, aki 2009 óta a város jegyzője volt, ettől a tisztségétől azonban le kellett mondania. A balmazújvárosi
járáshoz öt település tartozik: városunk mellett Egyek, Hortobágy, Tiszacsege
és Újszentmargita lakosai is itt intézhetik azokat a hivatali ügyeiket,
amelyeket az állam átvett a települési önkormányzatoktól.
Az Okmányiroda költözése miatt az óév utolsó napjaiban zárva volt, de tegnap, az új esztendő első munkanapján immár a járási hivatal részeként
ismét fogadta az ügyfeleket, amely a továbbiakban volt E-ON irodában (Kossuth tér 3.) működik. Okmányiroda hétfőn és szerdán 8-tól 16 óráig, kedden 8-18 között, csütörtökön 8-tól 10 óráig, pénteken pedig 8 órától 11.30-ig tart nyitva.
Ezúttal nem jutott
pénz Balmazújvárosnak az Önhibájukon Kívül Hátrányos Helyzetű Települések (ÖNHIKI)
önkormányzatai számára kiírt pályázaton. A 2012-es támogatások a második és
harmadik üteméről egyszerre határozott december közepén a belügy- és a nemzetgazdasági
miniszter.
Ezúttal nem jutott pénz a városnak fotó: B.T.
A támogatásért 2012. szeptember
10-ig lehetett a pályázni a Magyar Államkincstárnál. Pintér
Sándor és Matolcsy György tárcáinak döntése értelmében a második és harmadik
ütemben összesen 2 milliárd 580 millió forint jutott Hajdú-Bihar megye 71
települése számára. Balmazújváros ezúttal eredménytelenül pályázott. Ebben az
ütemben a legtöbbet, mintegy 240 millió forintot Berettyóújfalu harcolt ki
magának, de nem járt rosszul Kaba sem, ahová 101 millió forint érkezett az év
végén. A környező települések közül Hajdúböszörmény 103 millió forinttal
gazdagodott, Hajdúnánás 89 millióval, Tiszacsege 41 millióval, de Hortobágy községe
is 46 millió forintnak örülhetett. Nagyhegyes és Hajdúszoboszló évek óta
pozitív mérleggel zárja költségvetését, így ez a két település nem vehet részt
az ÖNHIKI kiírásain.
Balmazújváros az
elmúlt években rendre eredményesen pályázott az önhibájukon kívül hátrányos
helyzetben lévő önkormányzatok számára létrehozott pénzügyi alapnál. A 2012-es
év első ütemében 116 millió 472 ezer forintot kapott a város, ami megyei viszonylatban a második legnagyobb összegnek számított. De 2011-es évben is az ÖNHIKI három kiírásából kétszer jutott a költségvetéshez mérten jelentős bevételhez a város: az első ütemben 101 millió 862 ezer, a
másodikban pedig kereken 60 milliós támogatást könyvelhetett el a település.
