Egy dúsgazdag oligarcha készül Szakasvili leváltására

Egyelőre megjósolhatatlan a grúziai parlamenti választás kimenetele

Grúziában sincs új a nap alatt: a regnáló kormány piszkos eszközökkel igyekszik ellehetetleníteni a kaukázusi állam ellenzékét az októberi parlamenti választások előtt. Áprilisban két grúz állampolgárt tartóztattak le a zürichi pályaudvaron kémkedés gyanújával – írta akkor a Tages-Anzeiger című svájci napilap. A grúz belügyminisztérium két alkalmazottja két ismert ellenzéki politikus találkozóját akarta megfigyelni egy Svájcban menedékjoggal élő tbiliszi származású újságíróval. Az eset azt igazolja: Bidzina Ivanisvili személyében Szakasvili elnök komoly vetélytársra lelt.

Bidzina Ivanisvili a futurisztikus
rezidenciája előtt Fotó: Reuters/Spiegel.de

„Üdvözöljük James Bond házában” – így köszöntötték Ivanisvili rezidenciáján a megjelenteket tavaly ősszel azon a sajtótájékoztatón, amelyre a kihívó invitálta a média képviselőit. Az ötvenhat éves jelölt 10 ezer négyzetméteres üvegpalotája Tbiliszi dombján magasodik, az épületkomplexumhoz az úszómedence mellett egy privát kávézó és egy kisebb állatkert is tartozik, amelyben többek között zebrák és pingvinek is élnek.

„Én vagyok az utolsó szabad ember ebben az országban”

Bidzina Ivanisvili kissé váratlanul tűnt fel Grúzia politikai színén. Vagyonát a Forbes 6,4 milliárd amerikai dollárra becsüli, amelyre 1990-es évek vad privatizációs időszakában, Oroszországban tett szert. Állítása szerint üzleteit tiszta eszközökkel vitte, pénzét telefonok és számítógépek értékesítéséből szerezte, az ezekkel való kereskedelem a kilencvenes években igen jövedelmező tevékenységnek bizonyult. Később bankot alapított, amely az 1998-as orosz gazdasági válságot is sértetlenül vészelte.

A kihívóról számtalan legenda és pletyka kering. Ami tény: ő az ország egyik legtehetősebb embere, aki nyolc évvel ezelőtt az oligarcháktól kissé idegen életét egy Djorvila nevű faluban élte, a közép-grúzai Imereti közigazgatási egységben. Szülőfalujában a szomszédjai számára házakat építetett, de ő fizeti a víz és az áram számláikat is. Információk szerint 650 milliót adományozott hazájának infrastrukturális fejlesztésekre, ösztöndíjprogramot indított a művészeknek, az egyháznak templomot építettet, de támogatta a grúz biztonsági erők fejlesztését is. Nem csoda, hogy Grúziában nagy elismertségnek örvend. Sokáig kerülte a nyilvánosságot. A 2003-ban Szakasvili „rózsás forradalmát” nemcsak hogy támogatta, de másokkal együtt ő is finanszírozta. Azóta azonban nagyot fordult vele a világ: 2011 októberében bejelentkezett a miniszterelnöki posztért.

Ivanisvili bejelentése, azaz hogy pártot alapít Grúz Álom néven, és Szakasvili kihívója lesz az október 1-jén megtartandó parlamenti választásokon, felbolygatta a Kaukázusban fekvő ország közvéleményét, hiszen gyakorlatilag mindenki elkönyvelte, hogy Szakasvili Nemzeti Mozgalma a következő parlamenti- és elnökválasztáson magabiztos győzelmet arat. Most viszont rögvest megkérdőjeleződött, hogy a regnáló elnök maradhat-e továbbra is a végrehajtó hatalom élén. A hétvégén a grúz közszolgálati televízióban sugárzott vita alapján azonban az ellenzék továbbra is gyengének és tagoltnak látszik, a kommentárok szerint pedig még hiteltelennek is tűnik. Ebben szerepet játszik az is, hogy az országban hiányzik a független média, illetve anyagi lehetőségeik jóval szerényebbek, mint a kormányzó Nemzeti Mozgalomé (UNM). A miniszterelnök-jelöltek vitáján egyébként nem vett részt Ivanisvili, a civil.ge angol nyelvű grúz portál szerint az est legemlékezetesebb pillanatát az ellenzéki munkáspárti jelölt Salva Natelasvili szolgáltatta, amikor nyitóbeszédében utalva a távolmaradó jelöltre egy pingvint ábrázoló képet húzott elő a zsebéből, és helyezett el az üres pulpituson. A Grúz Álom színeiben magát megmérettető oligarcha azért mondta le az eseményt, mert szerinte a többi ellenzéki párt jelenléte csak szemfényvesztés, nem valódi képviseletek, akikkel nem kíván vitatkozni. Tavasszal, a der Spiegel angol nyelvű online kiadásában úgy nyilatkozott, hogy ugyan nem kedveli a rivaldafényt, de annál inkább a szabadságot. „Szakasvili egyik pártot a másik után vásárolta fel. Az a néhány ellenzéki politikus is elvesztette a választópolgárok bizalmát. Én vagyok az utolsó szabad ember ebben az országban” – mondta akkor a befolyásos német lapnak. Elmondása szerint ezért döntött az indulás mellett.

Ivanisvili célja Szakasvili és pártjának teljes eltávolítása a hatalomból mind az októberi parlamenti mind pedig a jövő évi elnökválasztáson. „Gyakorlatilag egypárt-rendszerben élünk” – jelentette ki a komoly politikai ambíciókkal rendelkező oligarcha. „Nincs független bíróság és független média, a gazdasági élet pedig Szakasvili irányítása alatt áll” – nyilatkozta nemrég az ellenzéki jelölt. A jövőre vonatkozóan pedig a demokratikus intézményrendszer erősítését valamint a gazdaság önállósítását tűzte ki célul.

A grúz oligarcha programjában mindenkinek alanyi jogon járó betegbiztosítást és nyugdíjemelést, valamint mezőgazdaság támogatását hirdetette meg. Azt, hogy ezt miből finanszírozná, nem tette nyilvánvalóvá. A nagylelkű adakozás azonban bizonyosan nem folytatható olyan módon, ahogyan eddig tette.

A jelenleg kampánykörúton tartózkodó pártvezér fontosnak tartja a NATO-hoz való csatlakozást, de emellett Moszkvával is a jelenlegi ellenséges kapcsolatokra javítására törekszik, amely a 2008-as kaukázusi háború óta áll fenn.

A Nemzeti Mozgalom nyolc éve

A jelenlegi kormány legtöbb tagja aktív közreműködője volt a 2003-as őszén lezajlott rózsás forradalomnak, amely megdöntötte Eduard Sevardnadze hatalmát. A regnáló miniszterelnök, Ivane Merabisvili akkor a Grúz Nemzetbiztonsági Tanács titkári tisztségét kapta Szakasvili elnöktől, de később Zhurab Zhavania kormányában (2003-2004) volt az Állambiztonsági Minisztérium első embere és belügyminiszter is. Merabisvili az idei év júliusában a parlament jóváhagyásával lett miniszterelnök, így a Szakasvili által vezetett Nemzeti Mozgalom az idei parlamenti választáson őt indítja miniszterelnök-jelöltként.

Merabisvili és Szakasvili választási gyűlése Tbilisziben
 Fotó: civil.ge

A forradalom óta az országot irányító kormányok kétségkívül reformok sorát hajtotta végre, a grúz államháztartás viszont azóta is jelentős hiánnyal küzd. Noha a korrupció felszámolását illetően történtek előrelépések, a Transparensy International 2010-es korrupciós listáján a 68. legfertőzöttebb ország, azaz a megvesztegetések nem csak a politika világában virágzik, de az állampolgárok mindennapjait is mérgezi. Problémát jelent továbbá, hogy gazdasági élet nem igazodott kellően a nemzetközi viszonyokhoz, annak liberalizációja még várat magára. A kormánypárt ugyanis igyekszik erős kézzel fogni a hatalmat, fontos gazdasági pozíciókban is a legszűkebb szövetségesek és azok családtagjai ülnek. Ennek következtében az igazságszolgáltatás demokratikusságát is gyakran megkérdőjelezik a nyugat-európai jogvédő szervezetek.

Napjaink egyik legnagyobb kihívása Grúziában is a munkanélküliség, nem véletlen, hogy a téma a már emlegetett vitaműsor palettáján is szerepelt, amelyen Merabisvili miniszterelnök (UNM) mellett a Munkáspárt részéről Shalva Natelasvili és a Kereszténydemokrata Mozgalom (CDM) jelöltje Giorgi Targamadze vett részt. A civil.ge portál szerint a miniszterelnök azt mondta, hogy a kormány egy foglalkoztatási hivatalt hozott létre, valamint bevezette a regisztrációt, hogy a munkához segítse a valamivel több mint 4,5 milliós ország aktív korú állampolgárait.

A vitázó felek többször támadták Ivanisvilit, a miniszterelnök többször is élesen kritizálta a távolmaradó jelöltet. Egyúttal igyekezett azokat a vádakat is visszautasítani, amelyek szerint Grúziában a demokrácia nem érvényesül. Ugyanakkor leszögezte, hogy Grúzia nem térhet vissza többé Moszkvához, utalva ezzel grúz-orosz háborúra, amikor az északi szomszéd Dél-Oszétia és Abházia oldalán harcolt a két szakadár vidék függetlenségéért 2008-ban. A portál szerint felemlegette a Grúz Álom párt több politikusának múltját is, akik a dél-grúziai Adzsar Autonóm Köztársaság moszkva-barát egykori elnökének, Aszlan Abasidzéhez kötődtek. „Oroszország soha nem hozza el nekünk a szabadságot és a demokráciát” – jelentette ki Merabisvili.

Grúziát jól ismerő források viszont nem tartják lehetetlennek, hogy hosszútávon mégsem Merabisvili lesz miniszterelnök, miután egy nemrégiben elfogadott törvény értelmében az államfő több jelentős jogköre átszáll a miniszterelnökre, vagyis a politikai berendezkedésben a prezidenciális berendezkedéstől a parlamentáris köztársaság felé indul Grúzia. Szakasvili köztársasági elnök ugyanis nem indulhat harmadszor az elnöki székért, így Grúzia legfőbb közjogi méltóságai helyet cserélhetnek 2013-ban. Azaz Szakasvili Putyinhoz hasonlóan az elnöki tisztségből a kormányfői székbe ülne át, az onnan távozó Merabisvili pedig a párt elnökjelöltjeként indulna a 2013-as elnökválasztáson.

Az IMF nélkül Grúziának sem megy

A grúz Munkáspárt miniszterelnök-jelöltje, Natelasvili viszont ellenzi az ország észak-atlanti integrációját is. A politikus azt mondta, hogy győzelem esetén nemet fognak mondani a NATO-csatlakozásra, és hazahozzák „az afgánisztáni vágóhídról a grúz katonákat”. A Munkáspárt a „Vedd el a gazdagoktól és add a szegényeknek!” szlogennel kampányol Grúziában. Azt állítja, Szakasvili és az ellenlábas Ivasisvili csak a módszereikben különböznek. Míg az elnök erőszakkal, a dúsgazdag ellenzéki jelölt pedig pénzzel veszi meg a szavazatokat. „Nincs különbség aközött, hogy a farkas vagy a sakál eszik meg bennünket” – jelentette ki Natelasvili. A kereszténydemokrata (CDM) induló szerint Grúzia eddig néhány gazdag oligarcha és a szegény emberek hadseregének országa volt. A kormánypárt politikusait valódi politikai tirannoszaurusznak tartja, akikről az emberek október elsején ítélkezni fognak.

A hétvégi választási vitaműsor  Fotó: civil.ge

A kormánypárttal szembeni elégedetlenség a gazdasági nehézségek miatt is fokozódik, Grúzia egyedül képtelen a saját lábán megállni. Noha a GDP a kormány tájékoztatása szerint idén 8 százalékkal gyarapodott, az államadósság viszont az elmúlt évtizedben 1,8-ról 12 milliárd dollárra növekedett. Tbiliszi legutóbb áprilisban folyamodott újra hitelért a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), ezúttal elővigyázatossági hitelkeretről állapodtak meg. A washingtoni székhelyű szervezet közlése szerint 386 millió dollárt folyósít a következő időszakban Grúziának, amelyből egyelőre egyetlen részletet sem használtak fel. Ismert, hogy közvetlenül a háború után 750 milliárd dollárt hitelezett az IMF újjáépítésre és infrastrukturális fejlesztésekre, amelyet néhány hónappal később további 1,7 milliárddal egészítettek ki. A hitelmegállapodás tavaly júniusban futott ki. A CDM-es Targamadze szerint a költségvetés a jelenlegi kiadásokkal nem tartható fenn: mind a honvédelmi mind pedig a rendészeti kiadásokat vissza kell fogni, 1,6 milliárd grúz lariról 1 milliárdra kell csökkenteni. A párt progresszív társasági adózást vezetne be, amelynek keretében a jobban keresők több adót fizetnének. Az évi 100 ezer lari felett keresőket további jövedelemadóval is terhelné. Merabisvili kormányfő szerint azonban az ellenzék most könnyen dobálózik a merész ígéretekkel. Mint mondja, mióta ők vannak kormányon, az ország költségvetése 15-szörösére emelkedett. Grúziában az egy főre jutó GDP 3038 amerikai Dollár, ezzel az országok rangsorában a 127. helyet foglalja el.

A grúz belügy a kémeket is bevetette

Mihail Szakasvili és pártja a hatalomra jutás óta most először került nehéz helyzetbe. Az elnöknek és kormányának azonban nem a televíziós vitában is részt vevő kis pártoktól van elsősorban félnivalója, hanem a feltörekvő oligarcha szervezetétől, Bidsina Ivanisvili Grúz álom pártjától. Mind az elmúlt hónapok történései, mind pedig az amerikai National Democratic Institute felmérése erre enged következtetni. A közvéleménykutatás szerint Szakasvili pártja 22 százalékos támogatottságon áll, míg a dúsgazdag oligarcha által gründolt szervezet pedig 12 százalékon.  Miután Ivanisvili vezető amerikai lapokban, például a Washington Postban adott fel fizetett hirdetéseket, amelyekben az amerikaiakat kérte a grúz kormány támogatásának befejezésére, a tbiliszi parlament szigorította a pártfinanszírozási törvényt. Az egykori üzletember megteremtette pártjának strukturális hátterét, a Grúz Álom országszerte képviseleti irodákat nyitott, kampányát pedig nyugati politikai tanácsadók mellett egy újság és egy televíziós csatorna is segíti. A német közszolgálati televízió hírműsorának, a tagesschau.de tudósítása szerint viszont leszereltették és elkobozták annak a cégnek a műholdvevőit, amelyek a jelölthöz kötődő GlobalTV adását képesek fogni.

Nem ez volt azonban az egyetlen érdekes kísérlet Ivanisvili ellehetetlenítésére: még áprilisban tartóztattak le kémkedés gyanújával két grúz állampolgárt a zürichi pályaudvaron. A svájci Tages-Anzeige című napilap információi szerint a két férfit lehallgató-készülékeikkel fogták el akkor, amikor egy helyi szállodába készültek, ahol két ismert ellenzéki politikus találkozott egy svájci száműzetésbe kényszerült grúz újságíróval. A két kémet végül három hét elteltével adták ki Grúziának.

Ellenzéki politikusok és újságírók azzal vádolják Szakasvili kormányát, hogy politikai nézeteik miatt menesztették hozzátartozóikat az iskolákból és más állami intézményekből. Giga Bokeria, a grúz Nemzetbiztonsági Tanács elnöke ezt cáfolja. A német portálnak azt nyilatkozta, hogy politikai beállítottsága miatt addig senkinek sem mondanak fel, amíg politikai tevékenységét nem munkaidőben folytatja. A tisztségviselő azt is elmondta, hogy a biztonsági erők mindent megtesznek azért, hogy az ellenzék demonstrációi békés mederben maradjanak. Ennek ellenére kisebb-nagyobb dulakodások, kődobálások többször előfordultak. Magát Ivanisvilit és munkatársait is érte már fizikai támadás.

A választás napjának kijelölésében is pártjának érdekeit tartotta szem előtt Szakasvili elnök. Ismeretes, hogy október 1-jén, munkanapon rendezik a voksolást, az esetleges alacsony részvétel ugyanis a kormánypártnak kedvezne. Azonban az önrendelkezés joga minden grúz számára biztosított.

Jól látható, hogy Grúziában a szkepszis, a reménykedés és a radikalizmus egyaránt jelen van. Úgy vélem, hogy az igazi erőpróba Tbiliszi számára nem a választás, hanem sokkal inkább az ott születő eredmény elfogadása lesz. Hogy miért? Mert Grúzia 1991 óta íródó történelmében hatalomváltás sohasem az alkotmányban szabott választási elvek mentén zajlott. Az első elnököt Zviad Gamszahurdiát 1991 végén katonai puccs döntötte meg, s az utód is csak egy hónapot húzott ki. Őt a korábbi szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze váltotta, akit szintén a népharag söpört el 2003-ban, amikor Szakasvili költözhetett be az elnöki palotába. Az erőszakos hatalomátvételben alighanem döntő szerepet játszanak a nagyhatalmak geopolitikai megfontolásai is, amelyeket szándékaiknak valamint érdekérvényesítő-képességeiknek megfelelően vetnek be, és segítik pozícióba a hozzájuk lojális vezetőt. A választások első fordulóját mindenesetre Grúziában rendezik. "Második forduló", reméljük, nem lesz, mert azon már az erőszak is minden bizonnyal komoly szerephez juthat.

Olimpia a krízisrégióban

A vitatott hovatartozású Abházia is készül a 2014-es Téli Játékokra

Még alig néhány hete, hogy Londonban kialudt az olimpiai láng, de Szocsiban már annak fellobantására készülnek: másfél év múlva veszi kezdetét a téli ötkarikás játékok a Fekete-tenger partján. A versenyközpontok annak az Abháziának a határai mellett fekszenek, amelyik évek óta Grúzia és Oroszország hidegháborújának egyik színtere. A német közszolgálati televízió (ARD) munkatársa járt a helyszínen.

Orosz tankok érkezése a Dél-Kaukázus vidékére 
Fotó: spiegel.de/AP

A strandok a Fekete-tenger partján is megtelnek még augusztusban. Szuhumi, a Szocsitól 100 kilométerre fekvő Abbázia fővárosa első pillantásra a nyárutó mindennapjait élő fürdőhelynek látszik. A város az egykori Szovjetunió egyik legkedveltebb fürdőhelye volt; szanatóriumai, ásványvizes fürdői ma is oroszok ezreit vonzzák. A víz türkizkék, a parton idős urak sakkoznak, a pálmafák alatt pedig fürdőruhás orosz turisták sétálnak. A távolban aztán egy orosz hadihajó tűnik fel, amely hamar lehorgonyoz a kikötő egy roskadozó stégje mellett. Egy fiatal tengerész biztosítja a lehorgonyzást. A pallók végén horgászó két kisfiút elküldik a mólóról, de a közelben bámészkodó  turistákat is.

A kaukázusi hidegháború

A csatahajóval megérkezett a politikai valóság is a fekete-tengeri nyárba. Szuhumi, a nemzetközileg csak kevesek által elismert Abház Köztársaság fővárosa, a grúziai Abház Autonóm Köztársaság székhelye, politikailag a Kaukázus egyik legforróbb pontja. Abházia tágabb környezete, a Dél-Kaukázus legutóbb 2008. augusztus 7-én vált nyílt hadszíntérré, amikor Mihail Szakasvili gránátvetőkkel lövette és katonákkal vonult az Abháziával szoros szövetséges Dél-Oszétiába. A harcokban nyolcszázan vesztették életüket, köztük orosz békefenntartók. Moszkva viszont alighanem ettől függetlenül is beavatkozott volna a háborúba, hiszen érdekeit csak így védhette meg. Oroszország számára a Kaukázus jelentős stratégiai szereppel bír, és ez az oka annak is, hogy a Kreml minden lehetséges módon igyekszik blokkolni Grúzia integrációját az európai (EU) és az észak-atlanti közösség (NATO) struktúrájába.

A szakértők úgy vélik, hogy Szakasvili a szakadár területek visszafoglalására tett kísérletében nagyobb támogatásra számított a Grúziával igen jó diplomáciai kapcsolatokat ápoló Egyesült Államoktól, amelynek súlyát kihasználva igyekezett újra grúz fennhatóság alá vonni a két leváló vidéket. Miután az ötnapos háborút Grúzia elvesztette, Moszkva elismerte Abházia függetlenségét – Dél-Oszétia önállóságával egyetemben. Néhány hónappal később pedig az abház parlament jóváhagyásával megkezdődött annak a katonai támaszpontnak az építése, ami lehetővé teszi, hogy több ezer katona állomásozzon Abháziában. Az erőszak akkor Nicolas Sarkozy béketerve nyomán öt nap után befejeződött, de a hadviselés új formát öltött: hidegháború kezdődött a Dél-Kaukázusban.

Veszélyben az olimpia biztonsága?

Az orosz titkosszolgálat (FSB) tájékoztatása szerint a szolgálat idén májusban merényleteket hiúsított meg. Az Abháziában rendezett razzia során olyan fegyverraktárakat fedeztek fel, ahol lőszert, légvédelmi rakétákat és gránátvetőket is találtak az orosz határ közelében. Az FSB szerint a készleteket a csecsen szélsőséges vezér, Doku Umarov grúz segítséggel halmozta fel, amelyekkel 2014-ben a téli olimpia versenyközpontjai ellen hajtottak volna végre merényleteket. Az abház külügyminiszter, Vjacseszlav Sirikba a közleményt nyilvánosságra kerülését követően sietett leszögezni, hogy a felhalmozott muníciót az abház titkosszolgálat derítette fel. A politikus nyilatkozata némiképp árnyalja az orosz fél által emlegetett, a raktárak felszerelésében játszott grúz szerepvállalást: „nem tudunk arról, hogy a fegyverek közvetlen kapcsolatban lennének Grúziával” – jelentette ki Sirikba. „De a fegyverek egy részét Törökországból Grúzián át vitték Abháziába. De ha akarja, a grúz kormány megállíthatta volna rakományt, de nem tette” – mondta az abház diplomácia vezetője.

Abházia, az állam az államban

A grúz kormány a két szakadár vidékre megszállt területként, az ottani vezetőkre pedig egy bábállam hiteltelen aktoraiként tekint, amelynek képviselőivel Tbiliszi nem akar tárgyalni. Abháziában közel 4 ezer orosz katona állomásozik, az emberek orosz útlevéllel rendelkeznek, ennek révén még orosz nyugdíjt is igényelhetnek. Ezek után talán nem meglepő, hogy köztársaságban orosz rubel a tényleges fizetőeszköz. Alexander Ankvab, aki egy éve Abházia elnöke, gazdasági fellendülést remél a Téli Olimpiától. Szumuliban úgy vélik, nem csak a befektetések érkezhetnek a Fekete-tenger menti grúz provinciába, hanem akár sportolók elszállásolására is lehetőségük nyílik. Így abban bíznak, hogy az Olimpia forgalmának tizede Abházia költségvetését gazdagítja majd.

Abházia és Dél-Oszétia
grafika: spiegel.de

A dél-kaukázusi köztársaságban a nyilvánosság jól működik. A lapok hasábjain, köztük a kormánykritikus orgánumokban és a társadalomban is élénk közéleti viták zajlanak, amelyekben szerepet vállal egy magántelevízió is. Így például arról is sok szó esik az abház történészek és a Duma-képviselők között, hogy vajon milyen szerepet játszott Oroszország a Kaukázus történelmében. Az abház történelemkönyvek álláspontja a kérdést ugyanis lényegesen kritikusabban értékeli, mint ahogyan ezt Moszkvában teszik. A nagy északi szomszéd politikai elitje Abháziára mint Oroszország protektorátusa tekint.

Ezzel szemben Szuhumi mindinkább azon fáradozik, hogy lemossa magáról a „Moszkva bábállama” megbélyegzést. Ennek keretében az abház politikai, gazdasági elit valamint Szuhumi egyetemének 3 ezer hallgatója az Európa felé történő nyitást szorgalmazza, miközben az egyoldalú függőséget Oroszországgal szemben csökkenteni kívánják. Az abház-orosz közös határszakasz kérdésében például a szakadár állam vezetése tárgyalásokat kezdeményezett a nagy szomszéddal, még úgy is, hogy a vitatott hovatartozású terület költségvetésének 60 százalékát Moszkva biztosítja.

A grúz kormányzat mindazonáltal azon dolgozik, hogy az Abházia lakosságában ébren tartsa: Grúzia nem adta fel a területet. Ennek sulykolására olyan koncepciók születtek, amelyek azt a benyomást keltik, hogy az abházok lépésről lépésre integrálódhatnak a grúz népbe. Ezek a tervek azonban többnyire a kukában landolnak, mivel ezekre fogadókészség egyáltalán nem mutatkozik. De nem csak az abházok között ütköznek a törekvések merev elutasításba, hanem a szakadár köztársaság területén jelentős létszámban élő örmények körében is. Valószínűbb, hogy a rendkívül tetszetős integrációs programokkal Szakasvili csak a külföldi hitelezőket kívánja megnyugtatni, akik nélkül Grúzia költségvetése fenntarthatatlan lenne. Ezt támasztja alá az a fajta kettős beszéd, amelyet az elnök rendszeresen alkalmaz. A hadsereg előtt ugyanis az oroszokat már a „mongol hordák agresszív utódaiként” is jellemezte, mi több, a katonáknak Abházia és Dél-Oszétia végleges felszabadításáról is beszélt. Annak azonban nincs politikai esélye, hogy Tbiliszi akár diplomácia útján, akár fegyverrel foglalja vissza a népfelség elve alapján még mindig Grúziához tartozó két területet.

Feltételezések és spekulációk

Moszkvai belbiztonsági tisztségviselők gyakran emlegetik Tbiliszi támogatását orosz iszlamista akciókkal összefüggésben. Batu Kutelia, a grúz Nemzetbiztonsági Tanács elnökhelyettese a májusi eset kapcsán is visszautasította ezeket a feltételezéseket. „Ez abszolút nonszensz. Az orosz fél még egyetlen egyszer sem tudta vádjait megbízható bizonyítékokkal alátámasztani”. Oroszország úja és újra így nyilatkozik fontos grúzai események előtt – írja a tagesschau.de Kuteliára hivatkozva.

Grúz tüntetés az orosz katonai aktivitás ellen
Fotó: welt.de/DPA

A Kaukázusban Oroszország semleges közvetítőként és a béke követeként igyekszik magát feltűntetni. Ezt maga Vladimir Putyin elnök augusztus eleji megnyilatkozása tette kétségessé. Azt mondta ugyanis, hogy az elnöki stáb már 2006 végén készített egy tervet arra az esetre, ha Tbiliszi valamikor támadást indítana Abházia vagy Dél-Oszétia ellen. E program keretében képeztek ki abház fegyvereseket is. A 2008-as kaukázusi háború eszkalálódásában pedig Moszkva is jelentős szerepet vállalt. Egyúttal Putyin szavai megerősítik azokat a grúz hangokat is, amelyek egyrészt Oroszországot agresszorként jellemzik, másrészt magyarázzák Tbiliszi fegyverkezési ütemét.

Veszélyben Szakasvili posztja

Az október elsején esedékes grúz választás idejére időzített provokációkra figyelmeztet az abháziai biztonsági tanács elnöke, Stanislav Lakoba. A vezető attól tart, hogy a tbiliszi kormány Abháziában és Dél-Oszétiában elkövetett akciókkal igyekszik majd tematizálni a közéletet, egyszersmind maga mellé állítani a népet, aminek akkor is lehet jelentősége, ha történetesen a nyolc éve regnáló Mihail Szakasvili vereséget szenvedne. Erre most mutatkozik is esély, hiszen a kihívó, Bidsina Ivanisvilinek sikerült olyan ellenzéki erőt építenie, amelyik a politikai szervezeteken kívül a grúz társadalomban is jelentős tömegeket tudhat maga mögött. Provokatív akciókkal pedig el lehet terelni a figyelmet a Szakasvili számára olyan kellemetlen témákról, mint a közéletet és gazdaságot mérgező korrupció, vagy éppen a költségvetés komoly kihívásai.

Szakasvili az újraválasztásért küzd
Fotó: tagesschau.de/DPA

Az viszont valószínűtlen, hogy a fenti okokra való tekintettel Szakasvili nyílt katonai összetűzésre vállalkozzon a két szakadár területtel – vélekedik a német orgánum újságírója. Ennek oka, hogy mind Dél-Oszétiában, mind pedig Abháziában jelentős állásokat épített ki Moszkva, továbbá a vitatott területek határvidékén az Európai Unió küldöttei is figyelőmissziót teljesítenek. Az abháziai kormánymegbízottak, Sirikba és Lakoba mindenesetre úgy vélik, Tbiliszi ügynökei megpróbálnak majd atrocitásokat kierőszakolni (a következő napokban hosszabb cikkben foglalkozom majd a közelgő grúziai elnökválasztással).

A Dél-Kaukázus vidéke 2008 nyara után 2014-ben újra érdeklődés középpontjába kerül. Abházia és a másik Grúziától elvágyódó vidék, Dél-Oszétia jogállásáról akkor újra fellángolnak a viták. Emlékezhetünk, nem volt ez másként 2008-ban a pekingi olimpia idején sem, amikor Tibet került reflektorfénybe az aktivisták tüntetései és az újságírók oknyomozó munkájának következtében. Ez a zsurnalisztikai feltáró munka már működik Abháziában. Egy ellenzéki újságíró nemrégiben írt arról, hogy az abház kormány egy, az orosz-abház határtól néhány kilométerre fekvő falucskáról lemondott volna a téli ötkarikás játékokat rendező Oroszország javára. A mindössze néhány lelkes közösség egy magas hegyek által körülölelt völgyben fekszik, amely nem mellesleg jobban megközelíthető az orosz oldalról. De Abháziában, amely de jure még nem létezik, a lakosok elvei nem engedték, szó nélkül hagyjanak egy ilyen lépést: a kormánykritikus ellenzék és helyi civilek tüntetést szerveztek. A csoportosulások képviselői egy bizottságot hoztak létre, amely két ízben is Moszkvába utazott, hogy tárgyaljon a különös esetről. Az ügy most nyugvópontra jutott, de 2014-ben alighanem ismét témát jelentenek majd az ehhez hasonló esetek a sajtónak.

(tagesschau.de/spiegel.de nyomán B.T.)

                                                                       * * * *

Dél-Oszétia:

Dél-Oszétiában szintén a Kaukázus déli oldalán fekszik, legnagyobb része ezer méterrel a tengerszint felett. A köztársaságban alig több mint 40 ezren élnek, magas hegyek választják el a sokkal népesebb és Oroszországban fekvő Észak-Oszátiától. Dél-Oszétiában nem formálódott ki politikai elit, ezért a nagy szomszédtól érkeztek politikai szereplők. Az alvilág szereplői jelentős befolyással bírnak, sokszor az oroszok újjáépítésre szánt pénze is elvész az oligarchák útvesztőjében, így Moszkvának is akad gondja a vidékkel.

                                                                        * * * * 

Kis abháziai történelem

Abházia területén 80-as évek vége óta fokozódik az etnikai feszültség a grúzok és a abházok között, amelynek gyökerei a grúz függetlenedésig nyúlnak vissza, amelyet kezdettől fogva elleneztek az abházok, féltve autonóm jogállásukat. A 1991. március 17-én megtartott, a Szovjetunió megújításáról szóló népszavazáson Abháziában a szavazók túlnyomó többsége (98,6 %) az unió fenntartása mellett voksolt, bár a referendumon csak népesség 53,2 százaléka vett részt, ez a terület csaknem teljes nem grúz lakosságát jelenti (a grúz etnikum bojkottálta). Két héttel később már Grúzia önállóságáról szavaztak, akkor a grúzok voksoltak, a többiek pedig otthon maradtak, így 1991. április 9-én kikiáltotta függetlenségét Grúzia. Az első évek hatalmi harcokkal és államcsínyekkel tarkított időszakában Abházia 1992. július 23-án deklarálta önállóságát, noha ezt akkor senki sem ismerte el. Grúzia valójában már ekkor elvesztette a befolyását Abházia felett. 1993 szeptemberében abház milíciák – orosz önkéntesekkel kiegészülve – sikeres támadást intéztek a grúz kézen lévő Szuhumi városa ellen. A diadaltól megrészegült támadók – elfoglalva egész Abháziát – grúzok ezrein tombolták ki magukat, így vonult ez az időszak „szuhumai mészárlásként” a történelemkönyvekbe. Orosz fegyveres erők azóta állomásoznak békefenntartóként a térségben. Abházia 2008. augusztus 9-én kapcsolódott be a Dél-Oszétia területén vívott orosz-grúz háborúba. Az abház erők ekkor tüzet nyitottak a Kodori-szorosban a grúz csapatokra, miután grúzok rakétákkal támadtak rájuk. 2008. augusztus 10-én az Abházia területén békefenntartóként állomásozó katonai egység mellé mintegy 9000 orosz katonát vezényeltek. Ezután ezer abház katona indult az Abházián belüli, a grúz kormány ellenőrzése alatt álló terület elfoglalására a Kodori-szoros felső részén. Augusztus 12-én az utolsó grúz csapatok és civilek is elhagyták a köztársaság területét. Abházia függetlenségét 2008. augusztus 26-án ismerte el Oroszország.