Szentmisével és koszorúzással emlékeztek szombaton Hortobágyon a Rákosi-korszak internálótáborainak túlélői a kitelepítések kezdetére. A rendezvényt a Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete szervezte.
 |
| A Kónyán álló kopjafa Fotó: B.T. |
Az első megemlékezést még 1990-ben tartották a túlélők. Az egyesület szervezésében az idei volt a tizenkettedik alkalom. Az egykori fogvatartottak és leszármazottaik az ország minden részéről érkeztek. Már délelőtt sokan gyülekeztek a település faluházában, ahol az egykori sorstársak igyekeztek kibeszélni mindazt, amit átéltek a táborokban.
Eötvös Péter egyesületi elnök hangsúlyozta: soha senki nem kért bocsánatot az ellenük elkövetett szörnyűségekért. De hozzátette: a megbocsátás egyéni döntés kérdése. A feledés megelőzése és az emlékezés viszont közügy. Ezt követően az egyházak képviselői megáldották az ökumenikus templomban elhelyezett emlékfalat, ahol az egykori fogvatartottak neve olvasható. A megemlékezés pedig a Hortobágy folyó mellett található emlékkeresztnél zárult, ahol Árkus, Borsós, Borzas, Ebes, Elep, Erzsébet-tanya, Kócspuszta, Kónya, Kormópuszta, Lászlómajor, Lenintanya és Tedej túlélői helyezték el koszorúikat. A Kónyára kitelepített hatvani lakosok egy csoportja busszal fogva tartásuk helyszínére is ellátogatott.
1950. június 23-ától több hullámban, körülbelül tízezer embert internáltak a hortobágyi puszta különböző munkatáboraiba, ebből 7282 fő szabadult ki 1953. őszén. Az egykori internáltak nem térhettek vissza régi lakóhelyükre, vagyonuktól pedig megfosztották őket.
